reggeli dicséret

"Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." Gal 6,2 Némelyek nem ügyesek a világi dolgok intézésében. Hiányzik belőlük a szükséges képesség és ezt Sátán kihasználja a maga előnyére. Ezek az emberek ne maradjanak tudatlanságban munkájukkal kapcsolatban! Legyenek elég alázatosak és tanácskozzanak testvéreikkel, akiknek ítélőképességében bízhatnak, mielőtt keresztülviszik terveiket! Felhívták figyelmemet e szövegre: "Egymás terhét hordozzátok" (Gal 6:2). Egyesek nem elég alázatosak ahhoz, hogy megengedjék, hogy azok tervezzenek helyettük, akik ítélőképességgel bírnak, míg végül saját terveiket követve bajba kerülnek. Akkor belátják, hogy szükségük van testvéreik tanácsára és ítélőképességére, de akkor már sokkal nehezebb a terhük, mint először volt. ( 12 - A világban, de nem a világból | Tanácsok a gyülekezeteknek ( Advent Kiadó , 1957) "Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az oly

Ma reggel ezt az Igét olvastam:  „Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testeteken, ne engedjetek kívánságainak! Ne adjátok oda tagjaitokat a gonoszság fegyvereiként a bűnnek, hanem adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és adjátok tagjaitokat az igazság fegyvereiként Istennek!”  Rómabeliekhez írt levél 6:12-13. Ez a régi kép ugrott be, amikor ezt olvastam. Nagy küzdelem folyik az emberért. Isten mindent megtett azért, hogy Őt válasszuk. Elküldte, halálra adta értünk drága fiát, hogy örökké vele élhessünk egy olyan helyen, ahol nem lesz többé sírás, halál, fájdalom. Ahol örökké a szent lényekkel lehetünk, a bánat, a gond legkisebb jelenléte nélkül. Szeretné, ha az Ő felkínált útját választanánk. Sátán is mindent megtesz értünk. Olyan lehetőségeket kínál fel, ami látszólag tökéletes boldogságot ad. Légy boldog más feleségével, mert megérdemled a boldogságot. Érd el mindenáron a célodat, a legfontosabb, hogy neked jó legyen. Nyerd meg az ötöst a

„Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk.” Róma 8:16 (Neovulgata) Volt egyszer egy asszony, akiről szomszédja azt állította, hogy a csecsemője nem az övé. A vádló úgy érvelt, hogy reggel, mikor fölébredt, a mellette fekvő baba halott volt, ami csak úgy lehetett, hogy a bevádolt asszony éjszaka agyonnyomta csecsemőjét, majd mikor észrevette, kicserélte a szomszéd babájával. Hiába állította szerencsétlen asszony, hogy a vádból semmi sem igaz, és hogy a kisfiú az ő babája, szava nem volt elég, nem hittek neki. Annyit sikerült elérnie, hogy az ügyet a király elé vitték. A szomszéd asszony nagy fölháborodással ecsetelte a vádat, szenvedélyesen becsmérelte a szomszédját, és azonnali hatállyal követelte gyermekét. Az uralkodó rövid gondolkodás után magához rendelte egyik testőrét, és rettenetes parancsot adott neki: – Katona! Vágjad ketté a kisbabát! Az egyik felét add az egyik anyának, a másikat pedig a másik anyának! Az igazi anya fölsikoltott:

„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”   (Jelenések könyve 21. fejezet 4. vers) A fájdalom - legyen az testi vagy lelki - egy érdekes dolog. Először nagyon rossz, egész lényeddel tiltakozol és harcolsz ellene, keresed az okát, megpróbálod legyőzni étkezéssel, tornával, azt mondogatva: Nem nyugszom bele, a fájdalmat nem lehet, nem szabad megszokni! Majd, ahogy múlnak az évek és egyre több ’pofont’ kapsz, és a tested olyan részei is fájni kezdenek, amiről addig azt sem tudtad, hogy ’léteznek’ szép lassan megtörsz és megtanulsz együtt élni a fájdalommal, mert hát ez van, a bűn világában élünk. De erős vagyok, kibírom. Ebben gyötrelemmel, szenvedéssel teli világban elképzelni sem tudjuk, milyen lehet könnyek nélkül élni. Milyen lesz mindig kisimult arccal, frissen ébredni. Milyen lesz gyomorgörcs nélkül munkába menni. Amikor nem aggódunk sem a saját,

„Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza. ” Példabeszédek 11. fejezet 27. verse Azok a fránya elvárások... Jó tett helyébe jót várj! J Ismerjük a közmondást, ám a magyar szépen átköltötte ezt a népi bölcsességet arra, hogy jó tett helyébe jót ne várj. Mintha a gyakorlat szülte volna ezt az állítást, vagy néhány rossz tapasztalatot begyűjtő ember hangos szava? Nem tudom, de tény az, hogy én személy szerint nem értek ezzel egyet. Azok közé tartozom, akik ha látnak bajba jutott embert megyek és megpróbálok segíteni valahogy. Legutóbb éppen a szomszédunktól kérdeztem, hogy miben segíthetek neki, miközben láttam, hogy egy elemlámpával a Volvo motorja előtt hajlong. Gondoltam nem az általános tiszteletadás jele ez közte és az autó között. Egy egeret keresett... nem tudtam segíteni... együtt hajlongtunk tovább a kombi előtt. A feleségem aggódva telefonált, hogy hol késlekedek, de mondtam, hogy nyugodjon meg, mert együtt tisztelgünk a

Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait; Zsolt96:3 Sokat elárul rólunk, hogy miről beszélünk szívesen. Az is, hogy hogyan, milyen lelkesedéssel tesszük ezt.  Rendszerint olyan témáknál időzünk, ami foglalkoztat bennünket és fontos a számunkra. Az első keresztények folyton Krisztusról beszéltek, ezért is kezdték el őket „krisztusinak” nevezni, ami a magyar „keresztény” szó megfelelője. Ma sincs ez másként, ha Krisztus valóban helyet és időt kap az életünkben, és Ő áll a középpontban.  Amikor Istent magasztaljuk és felelevenítjük a Vele szerzett tapasztalatainkat, azzal nem csak Ő dicsőül meg, hanem mi magunk is erősödünk az emlékezés által. Sőt, még a másokért végzet munkánk, az evangélium szolgálata során is helye van a tapasztalatok előszámlálásának „ Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a söté

„Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.” Jakab levele 4:7-8 "Bezzeg az én időmben..." Akkor még kint játszottunk az udvaron, sötétedésre hazaértünk, mosatlanul ettük a földiepret, meg a szomszéd cseresznyéjét, és nem lett semmi bajunk. Akkor még nem volt mobiltelefon, de a szüleink biztonságban tudtak minket, vagy legalábbis nem mutatták ki, hogy aggódnak minden lépésünkért. Akkor még mindenki köszönt a faluban mindenkinek, mindenkinek volt munkája, vagy legalábbis mindenki bejárt valahova. Akkor még nem volt ennyi gonoszság a világban, és sokkal jobban tisztelték egymást az emberek... Bezzeg az én időmben... Ugye ismerősek ezek a mondatok? Gondolom, hallottad már őket. Esetleg te is kezdesz belelépni az édes nosztalgiázás korába, ahonnan a régi mindig jobbnak és értékesebbnek l