reggeli dicséret

Aki ragaszkodik az igazsághoz, az az életre jut, de aki a rosszat hajhássza, az a halálra. Példabeszédek könyve 11. fejezet 19 vers Nagyon érdekes az éves beosztás. Az igazságosság világnapján a szeretetről beszéltünk. A boldogság világnapján beszélünk az igazságról. De mi az az igazság, amely kapcsán a zsoltárossal együtt elmondhatjuk, hogy békességben fekszem le, és legott elalszom? A válasz egyszerű. Nem az elméleti igazság, hanem az, amit megélek a gyakorlatban. Odamegyek, és azt mondom: „Bocsáss meg, neked volt igazad!”. Vagy „Bocsáss meg, nem volt igazam, amikor ezt tettem vagy mondtam!”. Jézus, aki azt mondta magáról, hogy Ő „az út, az igazság és az élet…” (Ján. 14:6 https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/14 ), erre tanít minket. Ma a boldogság és az alvás világnapja van. Akkor vagyok boldog, és akkor tudok nyugodtan aludni, ha azonosulni tudok azzal az igazsággal, amely és ahogy az Jézusban van. Aki a “Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvény...

Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. Zsidókhoz írt levél 12. fejezet 2. vers Egy fiatal és egy idős ember egyszer a mező szélén beszélgettek arról, ki tudna egyenesebb vonalban végigmenni a réten. Végül elhatározták, hogy kipróbálják. A mező egyik széléről elindultak a távoli fasor felé, és megegyeztek: aki a legegyenesebb nyomot hagyja maga mögött, az nyer. A fiatal magabiztosan indult el. Néhány lépés után azonban újra és újra hátranézett, hogy ellenőrizze, mennyire egyenes az útja. Amikor úgy látta, hogy kicsit eltért, korrigált, majd ismét hátrapillantott. Közben az idős ember csendben haladt tovább. Ő egy távoli fára szegezte a tekintetét, és lépésről lépésre arra tartott. Amikor a mező végére értek, visszanéztek az útra, amelyet megtettek. A fiatal nyoma kanyargott ide-oda a fűben, míg az idős ember útja szinte egyenes vonalban szelte át a ré...

Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Példabeszédek könyve 3. fejezet 6. vers  Egyetemista lehettem, amikor népszerűvé váltak Magyarországon is a különböző, keresztény feliratos szövet karkötők – legalábbis a környezetemben ekkor találkoztam velük először. FROG (Fully Rely on God – Bízd magad teljesen Istenre), PUSH (Pray Until Something Happens - Addig imádkozz, amíg nem történik valami) és természetesen a legismertebb, a WWJD. Mit tenne Jézus? (What Would Jesus Do?) Emlékszem, nekem is volt egy, úgy emlékszem az imádkozós felirattal, de ebben már nem vagyok biztos. Tele van a kereszténységünk ilyen jól hangzó szlogenekkel, amiknek sokszor nem járunk a mélyére eléggé, mint például a szóban forgó WWDJ is. Mit tenne Jézus? Emlékszem, amikor először találkoztam ezzel a rövidítéssel és a barátom elmagyarázta: “Amikor nem tudod, mi a helyes döntés, gondold végig, mit tenne Jézus?” Jól hangzik, nem? De már akkor is problémába ütköztem: honnan tudhatom pontosan, ho...

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Példabeszédek könyve 3. fejezet 5-6. vers Egy kisgyermek sétál az apjával egy forgalmas városban. Mindenhol zaj, autók, idegen emberek. A gyermek nem tudja, merre van a cél, merre a biztonságos út – de nem is aggódik. Egyetlen dolgot tesz: kapaszkodik apja kezébe, és megy vele. Nem kérdezgeti minden lépésnél, hogy „miért arra?”, vagy „miért nem inkább erre?”. Tudja, hogy az apja szereti, ismeri az utat, és biztos kézzel vezeti őt. Isten is pontosan így hív minket. Nem azt kéri, hogy értsünk meg mindent, hanem hogy bízzunk Benne teljes szívünkből. Olykor az életünk útjai kiszámíthatatlannak tűnnek – akadályok, kerülőutak, kérdések, amikre nincs válasz. Ilyenkor különösen nehéz nem a saját eszünkre támaszkodni. De Isten azt ígéri: ha minden utunkon Rá tekintünk, Ő egyengetni fogja ösvényeinket. Ez a bizalom nem vak hit, hanem szeretetből fakadó kapaszkodás. Ahogya...

Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Mózes második könyve 23:20 Isten népe kivonult Egyiptom földjéről, és a szolgaság alól végre megmenekült tömeg megindul az Ígéret Földje felé. A Sínai-hegy lábánál törvények adatnak, szövetség köttetik, és végre nemzetté válik a szedett-vedett rabszolga csürhe. Isten mindenféle jótanáccsal ellátja népét: ne imádd más népek istenségeit, ne tégy olyat, amit nem szabad, ez lesz a jel közted és köztem. És mikor mindezt befejezi, fontos ígéretet is ad a benne hívőknek: “Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem.” Az Isten képviselője maga fogja tisztítani az utat egészen az utolsó lépésig. Milyen érdekes mégis, hogy az utolsó pillanatban a nép megtántorodik. “Óriások lakják azt a földet” és “esélyünk sincs” . ( Mózes negyedik könyve 13:33 ) Hova tűnt az angyal? Mégsem volt elég hatékony? Vagy valami más lehet a probléma? Isten...

Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. Mikeás próféta könyve 4:2 Emlékszem, amikor megházasodtam és felköltöztem Budapestre, volt egy különleges érzés bennem amikor beültem az autóba, hogy Pécsre utazzak a szüleimhez. Elindítottam a motort, és szinte csukott szemmel képes lettem volna hazavezetni. Sőt, tudtam hogy körülbelül hol fogom meglátnia Mecsek vonulatát a távolba, és tűnik fel a TV-torony csúcsa. Ez volt a jel hogy mindjárt otthon vagyok. Onnantól kezdve ha feltúrták az utat és kerülni kellett, vagy ha elromlott a GPS, vagy bármi történt volna, akkor is pontosan meg tudtam volna mondani merre kell menni, mert látom az irányt. Mindig csak a torony felé. A Biblia nem véletlen használja a hegyeket a tanítás színhelyéül, az üzenetek átadására, oltárok helyszínéül, vagy hasonlókra. A hegyek már távolról láthatóak. A...

Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az Úr útjai: az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk. Hóseás próféta könyve 14:10 “Két pont között a legrövidebb út az egyenes” ismerjük az alapvető geometriai tanulmányaink fő ökölszabályát. “Toronyiránt” tartunk, ha nem akarunk célt téveszteni, de mindig akad az a barát, aki “tud egy rövidebb utat”. Az élet minden területén igaz az, ami a navigációban is egyértelmű: A szerpentinen könnyű haladni, de hosszabb, mintha egyenesen nekivágnánk a hegynek. Egy alkalommal értekezletre siettem, és a GPS segítségével meg is határoztam a legjobb útvonalat, amin eljutok a helyszínhez. Ma viszont a GPS még édesapáinknál is okosabb, pontosan tudja, merre kell, szabad, vagy lehet menni – ennek ellenére én sokszor “tudok egy rövidebb utat” és meg is járom a nagy bölcsességemmel. Ekkor is így történt, hiszen a GPS szerint a legjobb út körül-belül negyven kilométernyi kerülőt jelentett a két szomszédos település között, noh...

„Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Az Úr segített el bennünket egészen idáig!” Sámuel első könyve 7:12 Hosszú út áll mögöttünk, és a jövő csupa kérdőjel, de egészen idáig elhozott minket. Ki Egyiptomból, végig a pusztán a negyvenévnyi bolyongásban, aztán haza Kánaánba. Volt, hogy örömmel imádtuk Őt, volt, hogy azt kértük, inkább ne beszéljen közvetlenül hozzánk, bőven elég lesz nekünk Mózest hallgatni. Volt, hogy értettük, mit kér, és még hasonlóan is vélekedtünk a kérdésről, de megesett, hogy homlokegyenest ellenkezőképp láttuk a dolgokat. Hibáztunk is. Nem egyszer. Hoztunk őrülten rossz döntéseket, bántottuk egymást és bántottuk Őt. Hátat fordítottunk neki, alkottunk saját istent, és megtapasztaltuk, milyen, amikor kezei már nem védenek minket. Népek telepedtek ránk, míg végül Hozzá kiáltottunk, hiszen rájöttünk, hogy béresként is ezerszer jobb sorunk van az Ő házánál, mint akárki másnál kerek e vilá...

"De ő tudja, milyen úton járok: ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok ." Jób könyve 23. fejezet 10. vers Ő tudja, milyen úton járok. Tudja, mi jut eszembe először, amikor felkelek. Tudja, hogy mivel segíthet nekem. Tudja, mit érzek, ha valamin nem tudok javítani. Tudja, mitől leszek ingerült. Tudja, hogy én csak jót akarok, de nem mindig sikerül. Tudja, hogy időnként csak magamra gondolok. Tudja, hogy nem vagyok jó mindenben. Tudja, hogy a hibáimból tanulok. Tudja, hogy jobb szeretnék lenni. Tudja, mire vágyom igazán.   Tudja, hogy mi tesz engem boldoggá. Tudja, hogy aranyat érek. Tudja, hogyan tisztíthat meg. Tudja, hogy az életét is odaadná értem. Tudja, hogy ez elég. Én pedig tudom, hogy reggel ő ébreszt. Tudom, hogy ő segít nekem. Tudom, hogy ő javít azon, amin én nem tudok. Tudom, hogy nála találok nyugalmat. Tudom, hogy ő a legjobbat látja bennem. Tudom, hogy ő mindig rám gondol. Tudom, hogy ő látja az értékeimet. Tudom, hogy ő nem hibáztat, ha tévedek. Tudom, hogy ...

"Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat." A példabeszédek könyve 22:5 Emlékszem, gyerekkoromban volt egy könyvünk, amibe a szerkesztője keresztény tematikájú képeket gyűjtött össze. Régi könyv volt, többnyire fekete-fehér rajzok és grafikák voltak benne, de gyerekként lenyűgöztek a néhol humoros, néhol komoly hangvételű képek. Akkor még nem tudtam, mi volt a képek célja, (ma már tudom, hogy evangélizációs illusztrációknak használták őket, még valamikor a hatvanas-hetvenes években) csak azt tudtam, hogy izgalmasak. Az egyik képet különösen sokat nézegettem, és bár a könyv nagy része a feledésem homályába merült már, ez a grafika még valamennyire felsejlik. Egyik oldalon egy széles, sima út vezet a szakadék felé. Az úton mindenféle "bűnösnek" titulált ember flangál, ki erre, ki arra. Egyik-másik még talán le is ül, nem siet sehova. Az emberek mellett feliratok: "részeges", "tolvaj", "hazug"... Ú...

„Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap, mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg. Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra! […] Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat!” Példabeszédek könyve 23:17-19, 26. Rettegtem az autóvezetéstől. Elkönyveltem magamban, hogy én erre képtelen vagyok, és nem is akartam megtanulni. Aztán jött a muszáj, és nekem el kellett kezdenem a tanfolyamot. Egy végtelenül kedves, pozitív, talpraesett női oktatót kaptam, aki felszínre hozta bennem a túl mélyen szunnyadó képességeket, és megtanított vezetni. Sosem felejtem el, amikor egyik alkalommal róttam a köröket a kis Fiat Puntojával a rutin pályán. Valami nagyon nem ment aznap, lehet, hogy a szlalom? Erre már nem emlékszem, de az biztos, hogy sosem tartozott a kedvenc feladataim közé. Sokadjára próbálkoztam a feladattal, amikor megszólalt mellettem az oktatóm: Ne az autó orráig nézz, hanem nézz előre! Oda, ahova menni szeret...

„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” Máté evangéliuma 2:1-2   Fura út volt, az egyszer biztos, de egy percig sem bántam meg, hogy elindultunk. A barátom vette észre a jelet, amikor szokásos esti sétáját tette birtokán. Semmi kétségünk nem volt afelől, hogy ez az, amire vártunk. Másnap korareggel már úton is voltunk, és mentünk, egyre csak mentünk nyugat felé.   Hosszú volt az út, kimerítő, de a csillag látványa minden éjjel erőt adott. A kilométerek fogytak egymás után, a vágy pedig egyre nőtt a szívünkben. Íme, eljött végre, betelt az idő. És mi látni fogjuk Őt. Ez volt a legféltettebb kívánságunk, most pedig alig bírtuk elhinni, hogy csak napok, talán egy-két hét kérdése, és valóra válik. Hidegzuhanyként ért minket a jeruzsálemi fogadtatás. Halvány kis szi...

„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” János evangéliuma 14. fejezet 6. vers Pont ez a lényeg, hogy csak Rajta keresztül. De Rajta keresztül mehetsz. Szabadon, elfogadottan, úgy, ahogy vagy. Mert Ő ezért jött, hogy végre felhagyjunk az állandó küzdelemmel, amit Istennel szemben folytattunk, hogy végre békét kössünk Vele, és hazataláljunk Hozzá.  Hogy összetörjön a zsarnok kényúr képe, és végre meglássuk a szerető Apát, aki rohan felénk az úton. Aki magához ölel, visszafogad, megbocsát, ruhát, gyűrűt, sarut ad. Lakomát. Megbecsülést. Életet. Aki nem hánytorgatja fel a múltat, hanem kegyelemmel és megbocsátással segít a feldolgozásban, és abban, hogy tovább tudjunk lépni. Aki új irányt ad, küldetést, életcélt, bizalmat.  Aki minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy végre azok lehessünk, akiknek megalkotott minket: Emberek, az Ő képmásai.  Ebben a megterhelt időszakban, amikor egyre nagyobb méreteket ...

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Prédikátor könyve 3:1  Az egyik leggyönyörűbb Bibliaverset küldi számodra ma reggel a Mindenható, ha teheted, ne csak ezt az egyet olvasd el, hanem  az egész szakaszt (3:1-8), és engedd, hogy átjárja szívedet az Ige! Állj meg egy kicsit, és hagyd, hogy ezek az ősi sorok hatással legyenek rád, felbolygassák a gondolataidat, és aztán lecsendesítsenek Isten közelségében! Hiszen erre van igazán szükségünk. Mert egész nap rohanunk, egyik helyről a másikra, munkába, vissza a családhoz, ügyintézésre, edzésre, látogatóba. És biztos vagyok abban, hogy nemcsak bennem fogalmazódott meg a vágy a teleportálás képessége iránt. Annyiszor elmerengtem már azon, milyen jó lenne egy pillanat alatt ott teremni, ahol éppen szeretnék, vagy ahol éppen lennem kell, aztán ha végeztem, ismét egy csettintés, és már teljesen máshol vagyok. Rengeteg időt lehetne megspórolni, ha kihagyhatnám az utazást. É...

Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Máté evangéliuma 3:16-17 Jézus keresztsége nem (csak) a keresztségről szólt. Ahány egyház, annyiféle elképzelés van arról, hogy hogyan, mikor — illetve kinek a döntése alapján — kell megkeresztelkedni (bemerítkezni, vagy megkeresztelni valakit). Akik úgy gondolják, hogy a keresztény ember bemerítkezés által kell, hogy szövetséget kössön Istennel, azok viszont nagy valószínűséggel mind erre az igére mutatnak bizonyítékként. A logika megkérdőjelezhetetlen; de ha csak ennyit értünk meg a leírtakból, a lényeget elveszítjük szem elől! Jézus születésekor az angyal azt az utasítást adta Józsefnek és Máriának, hogy gyermeküket nevezzék Jézusnak. Ma a spanyol ajkú világban népszerű a Jesús név, kétezer évvel ezelőtt a zsidók között v...

„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” ( János evangéliuma 14. fejezet 6. vers ) A labirintusok és az útvesztők rejtélye - piramisok, Minósz király mitologikus labirintusa, középkori katedrálisok padlózata, az északi népek pázsit-, vagy sövénylabirintusai, a modern számítógépes játékok útvesztője - életkortól és kultúrától függetlenül ősidők óta foglalkoztatja az embert.   Ide-oda tekergő útvonal, titkos átjárók, nehézségekkel és veszélyekkel teli folyosók, zsákutcák, önmagukba visszatérő ösvények, és csak egyetlen célhoz vezető út. Igen, az útvesztő maga az életünk és sokszor a hitünk szimbóluma. Amikor ebben a keszekusza életben bénultan bolyongunk, amikor megoldhatatlan problémák ejtenek foglyul, amikor rendre ugyanabba a csapdába esünk bele, amikor mindenütt csak fal van és nincs kiút. Bizony, Isten és közénk az Ördög hatalmas labirintust épített, utak szövevényes hálózatát, utaka...

„És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” Lukács evangéliuma 15:20  Vártál rám. Nap, nap után még mindig nézted az utat, amin úgy viharzottam el, hogy vissza se néztem Rád. Vártál rám, mert szerettél. Akkor is, amikor én ezt nem értettem, vagy nem akartam megérteni.  Én menni akartam, mert félreismertelek. Menni akartam, mert azt hittem, máshol jobb lesz. Azt hittem, nekem máshol van a helyem. Azt hittem, hogy nekem szükségem van erre, hogy végre élhessek. Pedig az életem ott volt melletted, és csak időre lett volna szükségem. Időre, amit én adok neked, hogy megismerhesselek igazán. Hogy leüljek melléd, és végre csak Veled foglalkozzak, semmi mással.  De persze én jobban tudtam. Mindig jobban tudtam, és nem érdekelt, hogy Te mit élsz át, min mész keresztül. Csak magammal voltam elfoglalva, és mentem a saját fejem után bele a vakvilágba. És jó volt. Először....

„Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” Zsoltárok könyve 73:25-26  “Mami, Mami! Keze!” - mondod elalvás előtt, és amikor éjszaka megébredsz, mert rosszat álmodtál, vagy fáj a hasad, vagy fúj kint a viharos szél. Megfogod a felkaromat, matatsz rajta rövidebb vagy hosszabb ideig, és ez megnyugtat, segít, hogy ismét elaludj. És vannak olyan nagyon nyugtalan éjszakák, amikor szinte el sem engeded. Ragaszkodsz hozzám, és sokszor senki más nem elegendő, hogy megvígasztaljon, veled legyen, játszon veled, elaltasson, csak én.  Már vonz az óvoda játszótere, a sok gyerek, de amikor megtudtad, hogy ott nélkülem kell eltöltened a nap meghatározó részét, rögtön rávágtad, hogy nem akarsz óvodába menni.  Fura érzés ennyire a világot jelenteni valaki számára. Hatalmas felelősség. És minden vágyam, hogy jól éljek ezzel. És szeretném tőled m...