reggeli dicséret

“Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.” Ézsaiás próféta könyve 43. fejezet 2. vers Holnap anyák napja. Készüljünk erre lelkileg, emlékezzünk meg róluk. Hidd el kedves olvasóm, nem csak egy napot érdemelnek! Az anyák munkája nem könnyű. Néha felér egy matador küzdelmével, néha olyan, mint egy tűzoltó élete, néha pedig mint egy katonáé aki háborúba vonul. Az esetek elenyésző részében kellemes, békés és csendes. Szoktam mondani feleségemnek, amikor nagyon küzdünk a kisfiunkkal: “Senki sem mondta, hogy könnyű lesz.” Nem vígasztal, de legalább igaz. Az elmúlt hetekben a fiam rájött, hogy melyik fiókban van a gyümölcslé. (Én meg még mindig nem szereltem fel rá a gyerekzárat. Tipikus.) Nap mint nap odarohan, kivesz egy zacskót, odahozza nekünk, hogy bontsuk ki. Általában nem akkor teszi ezt, amikor épp uzsonnaidő van, hanem teljesen véletlenszerűen. Ilyenkor visszatesszük a helyére, amit ő neh

"Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.” János evangéliuma 20. fejezet 21. vers Van olyan munka, amit nem szívesen vállalnak az emberek. Nem tudom, hogy közülünk lennének-e olyanok, akik például szívesen ellenőriznék az utasok jegyeit és bérleteit a reggeli zsúfolt buszokon, vagy a várakozó autókat, hogy a tulajdonosuk váltott-e parkolójegyet. De az sem népszerűbb megbízatás, amikor ki kell állni, és bejelenteni a járvány miatti újabb szigorításokat (bár most éppen az ellenkező irányba haladunk). Sokan nem kedvelik azokat, akik ezeket az egyébként fontos feladatokat elvégzik... Gondoljunk csak bele, mennyivel jobb az a küldetés, amit Jézus bízott a benne hívő emberekre! Mert ha valamire nagy szükség van napjainkban, az a békesség, amivel megajándékozott minket, és amit ránk bízott, hogy adjuk tovább! Az Atya a Megváltót a béke üzenetével küldte hozzánk. Azzal az üzenettel, hogy szeret minket, gondoskodi

"Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!”   Pál második levele Timóteushoz 2:19 A minap láttam egy vicces videót, amiben egy focimeccs végén a nézőtérről az egyik néző játékosnak öltözve berohant a pályára, és észrevétlenül beállt a focicsapat tagjai közé, ahogy azok odaléptek az ellenfélhez, hogy kezet fogjanak velük. A terve jól sikerült, mert senki nem vette észre a trükköt, talán egy-két "csapattársa" vonta csak fel a szemöldökét, de ők se gondoltak bele jobban a dologba. A videó véget ért, még mielőtt emberünk lebukott volna. Pedig végig azt vártam, hogy majd valaki rájön, és lezavarják a pályáról. Még ha a csapattársait meg is tudta vezetni,  az edző bizonyára felismeri a saját csapatjának minden egyes tagját, és feltűnik neki, ha ismerős arc is van köztük, nem? Erről a videóról lóugrásban az internet jutott eszembe. Az interntet tele van szenzáció

  „ Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. ” ( Rómabeliekhez írt levél 10. fejezet 10.vers ) Nemrég - akaratlanul - két barátnő beszélgetésének voltam fültanúja:   -       Szia, mi újság veled? Úgy hallottam, hogy szakítottál a Pistivel. -       Hát igen. Lassan már egy hónapja. Tudod, nem jöttünk ki egymással. -       Ó! Te szegény, akkor most biztos nagyon magad alatt vagy. -       Abszolút nem. Képzeld, már van új barátom. -       Komolyan? De hát ki sem raktad a face-re. -      Á, tudod kicsit ciki, mert ő a Pisti haverja, a Gábor. Nem mutatkozunk sehol. Csak titokban találkozunk, mert nem szeretném, hogy a Pisti fülébe jusson… S ekkor elgondolkodtam, milyen ellentmondásos egy szituáció; Mást diktál a szív, mint amit a száj szól. Szerelmes vagy, ami fantasztikus érzés és legszívesebben világgá kürtölnéd. De mégsem teszed, nem vállalod fel a másikat, mert félsz, hogy bajod lehet belőle. De akkor ez nem is igazi szerelem!

„Amit tehát láttunk és halottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.” János első levele 1.fejezet 3.vers   Mikor töltöttél el legalább egy órát teljes csendben? Tudod, amikor nem megy háttérzajként a tv, amikor kikapcsolod a telefonod, vagy legalább az internetet kinyomod, amikor csak magad vagy a gondolataiddal. Mikor volt utoljára ilyen? Igen, tudom, a mai rohanó világban ez szinte lehetetlenség. Hacsak 10 percre állunk meg a nap folyamán, eluralkodik az aggodalom, hogy vajon melyik fontos teendőtől vesszük el a drága időt és ezzel együtt egy még nagyobb súly nehezedik a vállunkra. Tudom. Mostanában én is gyakran futok versenyt az idővel és eddig sajnos úgy látszik vesztésre állok. Azonban…. Azonban mindenkinek szüksége van legalább egy órára a napból, amikor elcsendesül. Tudom, hogy ezt lehetetlenség megtenni és különben is, szinte elképzelhetetlen, hogy teljes csend

„Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”   Máté evangéliuma 10. fejezet 8. vers Jézus félreérthetetlen megbízást adott a tanítványainak, amikor kiküldte őket. Meghatározta hova, kikhez menjenek, illetve ne menjenek (l. 5-6. vers), hogyan kezdjék el a munkájukat egy új településen (l. 11-14. vers), mit ne vigyenek, azaz mire ne alapozzák a munkájukat (l. 9. vers). Az üzenet, amit meg kellett szólaltatniuk, nagyon rövid volt, de hatalmas örömhírt fogalmazott meg: „elközelített a mennyek országa” (7. vers), azaz az ég uralma közel jött már, és ezért közel van hozzátok. A lelki üzenettel összhangban levő gyakorlati feladatot is adott a tanítványoknak: „gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket!” (8. vers) Isten országa, azaz Isten uralma nem szavakból, kegyes beszédből áll csupán, hanem a jó hír szavain túl annak a gyakorlati tapaszta

„Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” Az apostolok cselekedetei 1. fejezet 7-8. vers Nagyon kíváncsi ember vagyok, és azt hiszem, ez elég enyhe kifejezés. Szeretem a jó történeteket, ha olvasok egy regényt, nem bírom ki, hogy ne lapozzak előre, és ne olvassam el, mi lesz a sztori vége. Miután pedig ezt megtettem, képes vagyok ugyanúgy végig izgulni a cselekmény folyamatát az utolsó pontig. Van, hogy azért, mert annyira érdekel, hogyan fog eljutni a számomra is elfogadható befejezésig a főhős. És van, hogy azért, mert pislákol bennem valami halvány remény, hogy mégse az lesz a vége, mint amit előre olvastam. Eddig azonban még egy könyv se íródott át olvasás közben, de sose lehet tudni. A való életben azonban nem olvashatok így előre, pedig ott