reggeli dicséret

“Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak.” Példabeszédek könyve 3:13-14 Amikor az esküvőnkre készültünk feleségemmel, nem vetett épp fel minket a pénz. Én épp betanultam egy munkahelyen, ő meg épp tervezett váltani. Pont ezért mindent megpróbáltunk a legolcsóbban kihozni. Ahol lehetett, spóroltunk, de azért tudjuk, hogy esküvőt nem lehet olcsón megúszni. Aztán a család kapcsolatain keresztül sikerült éttermet, helyszínt, szállást, stb. találni. Azóta is hálásak vagyunk, mert amekkora összegből sikerült megszervezni az töredéke volt a várakozásainknak. Szoktam mondani, hogy a kapcsolati tőke nem inflálódik. A pénz tönkremegy a matrac alatt, mert igen is van lejárati ideje. Látjuk a mindennapokból, hogy a pénzünk egyre kevesebbet ér. Sajnos azt látjuk, hogy napról napra kevesebb kenyeret vehetünk ugyanannyi pénzből. Sokkal többet ér a bölcsesség, mint a pén

"Írok nektek, gyermekek, mert  megbocsáttattak  bűneitek  az ő nevéért." János első levele 2 fejezet 12. versse Gyermekkoromban az egyik kedvenc mesekönyvem a Misi mókus meséi volt. Misi eltökélte magában, hogy megkeresi az örökké termő fát, ami a kismókusok közt keringő történetek szerint valahol mesze délen van, ahová a madarak elröpülnek ősszel. Örökké termő fában hinni gyermekes dolog, nem? Lehet, hogy nem. Hiszen felnőttként is sokan álmodoznak mindenre elég lottónyereményről, sikeres vállalkozásról, ami biztosítja a gondtalan bőséget, kimeríthetetlen bankszámláról, amerikai nagybácsiról, aki minden kiadást fedez; aztán hallottunk már olyat is, amikor fiatal nők apjuk, vagy nagyapjuk korabeli férfiakhoz mentek feleségül, akiknek véletlenül vastag volt az erszényük… Ezek az önző indíttatású példák azt szemléltetik, hogy vágyunk a gondtalanságra, a könnyebb életre. És hogy hiszünk a csodákban. Vannak olyan emberek is, akik nem a pénz bőségében keresik a gondtalansá

"De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" Ézsaiás próféta könyve 43. fejezet 1. vers Még emlékszem, mekkora élmény volt elsőéves egyetemistának lenni. Rögtön az első félévben be kellett járnom több olyan "alapozó" előadásra, melyeken rajtam kívül másik kétszáz elsőéves hallgató is részt vett. Az ilyen nagylétszámú kurzusoknak voltak előnyei és hátrányai is. Előny volt például az, hogy nem volt tanár, aki komolyan vette volna a katalógus írását, így egy-egy ellógott órán fel se tűnt senkinek, ha nincs ott valaki. A hátránya viszont az volt, hogy esélyünk se volt személyes kapcsolatot kialakítani a tanárral. Egy voltunk a kétszáz közül, és ki az, aki képes ennyi embert észben tartani? Egy alkalommal nagy meglepetés ért. A folyosón összefutottam az egyik ilyen kurzust tartó tanárommal, udvariasan köszöntem neki, ő pedig megállított: "Maga is jár az előadásomra, igaz? Ang

  „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.”   ( Jakab levele 1. fejezet 13-15. vers ) Egy ember miután meghal, Szent Péter elé kerül, aki elmondja neki; hogy a szabad akarat tiszteletben tartása alapján, egy rövid bemutató után ő maga döntheti el, hogy a mennyországba, vagy a pokolba kerül majd. Péter először a mennyországról szóló kisfilmet mutatja be emberünknek. Az emberek hárfáznak, énekelnek, a kertet és az állatokat gondozzák, Bibliát olvasnak, tanulnak, beszélgetnek Jézussal és egymással… Azután jön a pokol bemutatója: Napsütés, homokos tengerpart, pálmafák, az emberek nyugágyakban koktélokat szürcsölnek, szolgák hordják a finomabbnál finomabb falatokat… Emberünk mindezek végignézése után Péterhez fordul és azt

„Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.” Timóteushoz írt első levél 2.fejezet 8.vers Vagyunk most úgy páran, hogy talán olyat érzünk, amit eddig soha. A félelemnek egy olyan fajtáját tapasztaljuk meg, amellyel eddig nem volt dolgunk. Az elmúlt napok történései bebizonyították azt, – ha eddig esetleg nem tudtuk volna – hogy egy éjszaka alatt bármi megváltozhat. Az addig ismert világunk, érzéseink, családunk, barátaink, az addigi   életünk darabjaira hullhat. De most nem erről akarok beszélni… Nem ez az egyetlen háború, ami a világon zajlik. Az évek során megannyi háborúra, politikai összetűzésre került már sor. Némelyikben résztvevők voltunk, némelyikben csak szemlélők. Egy valami viszont mindegyikben jelen volt: a veszteség. Az egyik legszörnyűbb velejárója egy ilyen helyzetnek a veszteség, amelyet okoz minden fegyver, minden bomba és minden támadás. A veszteség önmagában is egy hatalmas csapás. Az emb

"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." Példabeszédek 3. fejezet 5-6. vers Amint látom világunk felfordulását, ahogyan emberek élete egyik napról a másikra gyökeresen és félelmetesen megváltozik, egyre fontosabb számomra a felhívás: „bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” Néha rengeteg elképzelésem van problémáim megoldására, de mindig lesznek nem várt fordulatok, nehézségek. Néha pedig egyetlen megoldást, kiutat sem látok. Egyszerűen nem tudom lemodellezni és így kiszámíthatóvá tenni az életet.  Milyen nagy segítséget jelent ilyenkor, ha teljes szívből tudok bízni a gondviselő Istenben és Őrá hagyatkozni! Az ígér segítséget, aki kezdettől fogva látja a véget, akit semmi nem ér váratlanul. Annak azonban, hogy valóban tudjon segíteni van egy feltétele: „minden utadon gondolj rá.” Más dolog néha, egy-két dologban figyelembe venni Isten szavát, annyira, amennyiben e

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.” Péter első levele 1. fejezet 3-4. vers Nem hittem, hogy ez bekövetkezhet. Nem akartam elhinni. Mondhatod, hogy naiv vagyok, vállalom. Még most sem értem, hogy történhet meg mindez a 21. században, Európában? Dübörög bennem a miért, hogy mi értelme egyik országnak megtámadni a másikat. Emberek százai, ezrei menekülnek az ismeretlenbe, a katonai és civil áldozatok száma napról napra nő, amerre nézel, pusztítást látsz, és ki tudja, mikor, hogyan lesz mindennek vége, mikor lesz béke, és van-e egyáltalán esély rá? Hogyan tovább? Nézem a képeket, amik a metróaluljárókban kuporgó emberekről, vagy a határon már átértekről, fiaikat, lányaikat ölelő anyákról készültek, és tépi szívemet a fájdalom, mert ez az, amit senki, még