reggeli dicséret

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Efézusiakhoz írt levél 2:8-9 A kegyelem Isten egyik legalapvetőbb, legcsodálatosabb tulajdonsága, amit talán nem is értünk igazán. Jól mutatja ezt az is, hogy a magyar nyelvben igazán jó szavunk sincs rá. Ha a 'kegyelem' szót halljuk, talán leginkább egy jogi büntető eljárás juthat az eszünkbe, ahol a vádlottat, bár vétkes, mégis felmentik. És míg Isten kegyelme kétségtelenül magába foglalja ezt a képet is, a kegyelem sokkal több ennél. Meg lehet fogni ezt az egészet úgy, hogy a kegyelem Isten jóindulata; egy olyan tulajdonság, amely arra ösztönzi őt, hogy elnéző, előzékeny legyen teremtményeivel szemben, és a legjobbat akarja mindannyiunknak. Ez azonnal kizárja a neheztelő, haragtartó Isten képét, akit valamilyen módon ki kell engesztelni. De a kegyelem még ennél is több: ez Isten rajongása mindannyiunk iránt. Az a fajta rajongás, amellyel a szü...

Az Úr ezt mondta: Gyere ki, és állj a hegyre az Úr színe elé! És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál… Királyok első könyve 19:11-13 Nem rég jelent meg egy könyv az Advent Kiadónál, aminek a címe nagyon megragadta a figyelmemet: Már nem félek Istentől. Az első fejezetben leírja a szerző, hogy úgy volt lelkész évtizedeken át, hogy félt tőle. Bennem azonnal felvetődött a kérdés: hogy tudott lelkész lenni úgy, hogy félt Istentől? Meg is kérdeztem tőle, és a válasza érthetővé tette a számomra különös helyzetet. Ugyanaz volt az ő esetében az ok, ami sok embernél: téves elképzelése volt Istenről. A legtöbb ember szeret...

Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk? Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel. 77. Zsoltár 14-15. vers Egy álmatlan éjszakán forgolódtam az ágyamban, és gondolkoztam. Mit lehet ilyenkor tenni, nem? A lámpát nem kapcsolom fel, hogy ne zavarjam a nyugodtan alvó feleségemet, olvasni már nincs erőm, de aludni még túl éber vagyok. A cikázó képekben megjelennek a gyülekezeti bizottság tagjai, az autó, amit szervizbe kell vinni másnap, a közeledő határidők, az orvosi vizsgálatok… Hogy melyik miatt nem tudok aludni, azt már talán nem is tudom. Ami biztos, hogy meg kell nyugodnom, különben kimerülten kezdem a holnapot. Biztos vagyok benne, hogy nem csak én voltam már így. Tudom, hogy te is forgolódtál már álmatlanul éjszaka, és a gondolataid nem hagyták, hogy megnyugodj. Ha így van, nem vagy rossz társaságban. Egy ilyen esetről ír a zsoltáríró a mai szakaszban. Hiába kellene pihennie, éjjel sem tud, mert lelke “nem tud megvigasztal...

Áldott az Úr, aki napról napra gondoskodik rólunk, a mi szabadításunk Istene... 68. Zsoltár 20. vers Talán gyermekként legegyszerűbb megtapasztalni a napról napra gondoskodást és leginkább szeretett szüleink részéről. Reggel felkeltenek, segítenek az elinulásban, a napi rutinban: mosakodás, öltözködés, reggelei, majd irány a suli. Általános iskolábn én leggyakrabban otthon ebédeltem, nem voltam napközis, szóval a szüleim és nagymamáim gondosjodtak az ebédről, a délutáni tanulásom ösztönzéséről, a játéklehetőségekről, majd a vacsiról és az est rutinról is. Mai napig emlékszem egy-egy mesére, amit olvastak nekem, vagy édesapámmal való közös filmezésekre később. Minden tőlük függött. Ők teremtették meg rá a lehetőséget. De ahogy a gyermek nem gondol bele abba, hogy mit jelent szülei részéről a mindennapi gondoskodás, úgy az átlag ember sem gondolkodik túl sokat az Isten irántunk való gondoskodásáról. Pedig az még túl is megy mindazon, amit a szüleink tettek, tesznek értünk. Egyrészt, Ő ad...

Jézus ezt mondta: Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. Márk evangéliuma 14.fejezet 62.vers Nagyon érdekes módon szövődik össze Péter és Jézus története Márk evangéliumában. Szinte párhuzamosan történnek az események, amelyek nem csak Jézus, hanem Péter életében is fontos momentumok és talán nem a véletlen műve az, hogy párhuzamba kerültek. A leírás szerint Jézus a nagytanács előtt van és ismertetik a vádakkal. Több ember, több elmondás, de nincs egyezés. Aztán egyszer valakik kiálltak, hogy ők bizony hallották, ahogy ezt és ezt mondta, de valahogy az ő meséjük sem volt egészen megegyező. A főpap kénytelen volt középre állni és igazságot követelni. El tudom képzelni, ahogy szembe áll Jézussal és csípőre tett kézzel, kissé ingerülten, mert nem érti, hogy miért nem védi meg magát Jézus, megkérdezi tőle, hogy akkor minek is vallja magát?! És azt is el tudom képzelni, ahogy Jézus nyugodt hangon közli vele a valódi kilétét. Természetes...

Hanem amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” Pál első levele a korintusiakhoz 2:9 Volt már olyan, hogy kaptál egy ajándékot amire nem számítottál? És volt olyan, hogy olyan ajándékot kaptál amiről azt sem tudtad hogy szükséged van rá? Pál egy ilyen ajándékról ír a korintusi levélben. Egy olyan ajándék, amiről azt sem tudtad hogy szükséged van rá. Olyan ez, mint amikor kisgyerekként a fa alatt lévő dobozokat nézegeted és gondolkozol, hogy vajon melyik a tiéd és vajon mi lehet benne! Lehet hogy ötleted sincs és lehet, hogy ami benne lapul az valami teljesen más mint amire gondolsz, de aki adja a szívét lelkét beleadja. Amikor meglátta a boltban az suhant végig az agyán, hogy ez biztos tetszene neked. Isten egy ajándékot készített nekünk. Azt mondja Pál, hogy Isten bölcsességet ad nekünk, ami egyedi és utánozhatatlan. Az egész világon egyedül tőle kaphatjuk ezt meg. Egy rejtett bölcsességet, a...

Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” Róma 8:14-15 Sötét éjszaka volt, mintha a hold és a csillagok is különös szomorúságba burkolóztak volna, alig-alig hintve fényt a földre. Ott görnyedt a férfi egy olajfa alatt, és még ebben a homályban is látható volt, mennyire egyedül van. Nem messze tőle tanítványai, mindet elnyomta az álom. De Ő csak küzdött magában. Hatalmas cseppekben folyt le az izzadtság a homlokáról vérrel keveredve. Még felállhat. Még itt hagyhatja ezt a bűntől terhelt világot, ahol az övéi nem fogadták be, ahol kiforgatták a szavait és folyamatosan áskálódtak ellene. Még dönthet úgy, hogy elég volt. Hogy nem éri meg. Ijesztő, ami rá vár, sosem volt még része ekkora szenvedésben, fájdalomban, megaláztatásban és halálban. És mindezt a bukott teremtményekért. „Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal...