Napról napra

Áldott az Úr, aki napról napra gondoskodik rólunk, a mi szabadításunk Istene... 68. Zsoltár 20. vers Talán gyermekként legegyszerűbb megtapasztalni a napról napra gondoskodást és leginkább szeretett szüleink részéről. Reggel felkeltenek, segítenek az elinulásban, a napi rutinban: mosakodás, öltözködés, reggelei, majd irány a suli. Általános iskolábn én leggyakrabban otthon ebédeltem, nem voltam napközis, szóval a szüleim és nagymamáim gondosjodtak az ebédről, a délutáni tanulásom ösztönzéséről, a játéklehetőségekről, majd a vacsiról és az est rutinról is. Mai napig emlékszem egy-egy mesére, amit olvastak nekem, vagy édesapámmal való közös filmezésekre később. Minden tőlük függött. Ők teremtették meg rá a lehetőséget. De ahogy a gyermek nem gondol bele abba, hogy mit jelent szülei részéről a mindennapi gondoskodás, úgy az átlag ember sem gondolkodik túl sokat az Isten irántunk való gondoskodásáról. Pedig az még túl is megy mindazon, amit a szüleink tettek, tesznek értünk. Egyrészt, Ő ad...