reggeli dicséret

" De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. ” 1 János 5,20 Eltévedve bolyongunk sokszor a világban. Ahány kultúra, ahány nép, ahány rokonság, ahány család, sőt ahány ember annyi értékrend. Ennyire elindividualizálódott közösségben élünk, főleg a nyugat diktálta országokban. Így a jó és rossz közötti különbségtételünk is azon alapszik, hogy nekem mi a jó, mi a rossz. Persze ez a nekem lehet tágabb értelmű. Belefér mindaz, aki és ami hozzám közel áll, de a lényeg a saját értékrend. Nem csoda hát az sem, hogy soha nem létezett annyi konfliktus a földön mint napjainkban, és az egyik legmenőbb  foglalkozás a mediátoré, aki két vitatkozó fél között közvetít, hogy sikeresen megoldják gondjaikat. Mennyi fájdalom, szenvedés, negatív érzés gyökere rejlik az összeférhetetlen érdekellentétekben, amit nem akarunk feladni! D

„Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is.” Lukács 16:10. Az értelmező szótár szerint: Hű = kitartóan megbízható személy, aki nem hagyja cserben a másikat. Hűtlen, aki megszegi az adott szavát, felelős közösségét a vele érzelmileg közeli kapcsolatban álló személlyel, közösséggel vagy dologgal, amihez vállalt kötelezettségei kötik; ígéretét meg nem tartó; a rábízott dolgokat elhanyagoló, vagy magának eltulajdonító. Túrmezei Erzsébet gyönyörű versét szeretném ma megosztani veled, aki az Isten iránti hűségét és elkötelezettségét így fogalmazta meg: Túrmezei Erzsébet Ma! Holnap talán az ajkam néma. Hogy ne maradjak szerető szóval senki adósa; úgy szóljak még ma. Holnap talán merev a lábam. Segíts, Megváltóm, hűséges szívvel szüntelen veled járni a mában. Holnap talán karom se mozdul. Ma szent örömmel úgy tegye dolgát, mint a Te szolgád itt s a síron túl. Holnap tán a szívem is hallgat. De ma hirdesse

"Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre.  A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit csinálsz?" Dániel 4:31-32  Mindig Isten volt a Király. Először egyvalaki volt, aki el akarta bitorolni Tőle ezt az elidegeníthetetlen jogot és rangot. Azután már az angyalok egyharmada csatlakozott ehhez az eszement tervhez, hogy Istenen kívül, vagy Helyette másvalaki legyen a király. Az emberiség minden tagja is belépett ebbe a klubba. Isten 6000 éve dolgozik azon, hogy akik az emberek közül egyszer rossz királyt választottak maguknak, legyen lehetőségük még egy szavazásra, mert örökkévaló következménye van ennek az egyetlen döntésnek. Tulajdonképpen nincs más dön

„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Máté evangéliuma 5. fejezet 48. vers) Kérdezed: Legyek tökéletes, mint Isten? De hogyan? Én bűnös ember vagyok és nem tudok megváltozni. Még ha minden cselekedetem, szavam, gondolatom megfelelne a Szentírás elvárásának, akkor is csak Jézus értem hozott áldozata miatt juthatnék a mennybe. Hiszen Ő olyan világosan kijelentette: „senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam” De akkor, milyen az a tökéletesség, amire törekedni kell? És lehet valaki úgy tökéletes, hogy közben hiányosságai vannak? A tökéletesség nem a célba érkezéssel egyenlő, hanem a célig megtett útról. Vagyis Isten nem csupán a záróvizsgát abszolválókat tekinti tökéletesnek, hanem azokat az első osztályosokat is, akik még csak most tanulnak írni, olvasni. Így tökéletes vagy akkor is, ha Isten iskolájában még csak az A betűt, az elemi dolgokat ismered, de azt jól megtanultad és naponta gyakorlod. És tökéletlen az a teológiai pro

„Jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost” Példabeszédek könyve 16,32 (Sztl) Miért nehéz magunkon uralkodni és béketűrőnek lenni? Szombat reggel volt. A Tatabányai Gyülekezetbe kellett prédikálnom azon a napon. Reggel mentem le az utcán álló autómhoz, és az autó nem állt ott a ház előtt, ahová előző este leparkoltam. Világossá vált előttem, hogy ellopták. Imádkozva indultam el, tele voltam békességgel. Isten szeretetéről akartam prédikálni, most pedig itt állok a ház előtt, dühösen, tele voltam haraggal. „ Uram mérges vagyok ” – mondtam. „ Te tudod, hogy nekem most milyen fontos lenne elmennem. A Te munkádat végzem .” Bejelentettem a lopást a rendőrségen. Nem sok nyom maradt a tolvajok után. „ Miért velem történik ez? Miért éppen most? ” – Jöttek a kérdések. Délután jelentkeztek a rendőrségről, hogy megtalálták az autómat. Fiatalok lopták el, addig mentek vele, míg volt benne benzin, aztán összevagdosták az üléseket,

„Isten szeretett gyermekei vagytok, ezért őt utánozzátok . Akármit csináltok, isteni szeretetben tegyétek! Éljetek úgy, ahogyan a Krisztus szeretett bennünket, és feláldozta magát értünk! Ez kedves volt Istennek, mint az illatos füstölő-áldozat. ” (Egyszerű fordítás) Efézusbeliekhez írt levél 5:2 Az úgynevezett Krisztus-követők, vagyis „keresztények” nem mindig úgy élnek, ahogy az a nevükhöz „illene”. Pál éppen ezért azt mondja, ha Isten gyermekeinek mondjuk magunkat, akkor őt kövessük, őt utánozzuk. Talán találkoztál már olyan karkötővel, vagy egyéb keresztény „kellékkel”, amelyen ott van az angol rövidítése annak a kérdésnek, hogy „Mit tenne Jézus?” (WWJD) A kérdés, és a válasz nem is olyan egyszerű. Jézus nem ad minden élethelyzetre utasítást. A mai kor kihívásai, kísértései sokkal változatosabbak, mint, Jézus idejében. Nekünk pedig, ha Krisztust akarjuk követni, naponta döntenünk kell, arról, hogy hogyan szolgálhatjuk őt helyesen. Már önmagában az a tény is bát

„Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.” Pál első levele Timóteushoz 4:16 Mikor volt utoljára, hogy a saját lelkedért tettél valamit? Nem a házadért, a pénztárcádért, a megélhetésedért, a családért, a gyerekért, a főnökért, a munkahelyért, a lakóközösségért... Mikor volt utoljára, hogy időt szántál lelked ápolására, hogy átgondoltad azt, amit hiszel, beszéltél őszintén azzal, Akiben hiszel, és megvizsgáltad azt az utat, amelyen jársz? Tudom, hogy sok a munkád, sok az elvárás, aminek meg kell felelned, hiszen felnőtt vagy, felelősségteljes szülő, vezető, becsületes dolgozó, hűséges gyermek, áldozatos tanítvány, de az életben nemcsak a másokkal való kapcsolat, hanem az önmagunkkal alkotott is benne rejlik. Az élet nemcsak arról szól, hogyan tudsz kommunikálni másokkal, hogyan tudsz tenni és lenni másokért, hanem arról is, önmagaddal hogy boldogulsz. Isten szeretné, ha jól működő kapcsol