reggeli dicséret

"Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?" 2 Korinthus 2:14-16 Isten mindenkor győzelemre segít Krisztusban. Vannak nehéz helyzetek a keresztény ember életében. Döntések, amiket nehéz meghozni mert a szívünk másfelé húz, vagy mert az út, amit választottunk, lemondással jár. Krisztus útja sohasem könnyű, de végül a győzelemhez vezet. Ismeretének illatát jelenti ki mindenhol általunk. Amikor a világ figyel, márpedig mindig ezt teszi, vizsgázunk. Isten ismerete nem csupán a könyvekben van megírva, követőinek élete a legékesebben szóló beszéd. Ez ugyanakkor nagy felelősségünk is, mert többet olvassák ezt, mint a könyveket. Krisztus valódi követőinek példája az igaz istenism...

„Íme az Úr félelme a bölcsesség, és a gonosztól való eltávolodás az értelem.” Jób könyve 28:28. Amikor ma reggel ezt az Igét olvastam, eszembe jutott egy kép. Gyerekeket táboroztattunk a Bakonyban és magunkkal vittük kiskutyánkat – palotapincsi és tacskó keverék. Kis testű kutya, játékos és harcias. Ha a kerítésen belül látott egy nagytestű mérges kutyát, addig hergelte, amíg fel nem bőszítette és majd szétszedte a kerítést. Egyszer azonban nagyon megjárta. A kerítésen volt egy nagy rés, és a hatalmas kutya kijött, a többit nem részletezem. Nagy nehezen szabadítottuk ki Morcit a karmai közül. Ez a kép jutott eszembe, amikor ma olvastam, hogy az az értelmes dolog, ha eltávolodunk a gonosztól. Van, aki szeret játszani a bűnnel. Erősnek gondolja magát, mint a mi kiskutyánk. De a bűn az nem játék. Nagyon könnyen megbosszulhatja magát. Van, aki azt mondja: én akkor hagyom abba ezt vagy azt a rossz szokásomat, amikor akarom. Hát ez sajnos nem igaz. Amikor már egy szokás elural...

„Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” Efézusi levél 4:32 Életem egyik legnagyszerűbb élménye volt, mikor megértettem és átéltem Isten megbocsájtását Krisztusban. Azóta is ez a kedvenc témám. Szeretek Isten önzetlen szeretetéről beszélni, és arról, hogy ez milyen következményekkel jár az emberekhez fáződő kapcsolatainkban. Különösen akkor érzem időszerűnek a témát, mikor egymással összeférhetetlen keresztyénekkel találkozom. Hogy tudnak ezek az emberek egymásra haragudni? Hogyan nem tudnak egymásnak megbocsájtani? Hát nem értik Isten teljes elfogadásának lényegét? De aztán van olyan, mikor magamra kell pirítanom. Minden flegmatizmusom ellenére engem is meg tudnak bántani, és ami még rosszabb, ilyenkor úgy érzem, jogosan haragszom. Mikor rajta kapom magam ilyen érzéseken, már jobban megértem azokat a keresztyén társaimat, akiket olykor szelíden feddeni szoktam. Nem olyan rég olva...

„Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.” (19. Zsoltár 13. vers) Ma reggel, minden úgy indult, mint mindig; ébredés, hála az új napért, az új lehetőségért, majd ki az ágyból, mosakodás, aztán a reggeli dícséret... Igen, a reggeli dicséret, mellyel ma oly különösen megérintettél, Uram. Mert oly sokszor gondoltam magamról, hogy végülis jobb ember vagyok, mint "egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák"(Lk.18:11), s ha nem is bőjtölök hetente kétszer, de imádkozok, olvasom a Bibliát, evangélizálok, bátorítom a betegeket... És most elém tartod ezt az Igetükröt, és azt mondod; Gyere, nézd csak! Tényleg minden rendben van az életedben? Valóban jobb vagy, mint mások? Lehet, hogy alzatosnak és szelídnek mutatod magad, de belül majd szétvet az ideg. Magabiztosnak látszol, de oly gyakran hatalmába kerít az aggódás és félelem. Az imádság és a Bibliatanulmányozás is néha csak formális vallásoskodás, nincs benne a szíved, lelke...

Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg. Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk. (Zsoltárok 20, 8-9) A huszadik zsoltár a király zsoltárok közé tartozik. A királyért való könyörgés fontos szerepet töltött be a nép életében és még erőteljesebben kellett a királyért könyörögni, amikor valami veszély fenyegette, ha háborúba készült. Ilyen helyzet áll a huszadik zsoltár hátterében is és a 2-6 versben a papok könyörgését olvashatjuk. Talán ismerős ez ma is. Könyörgünk Istenhez elöljáróinkért, hogy úgy tudják vezetni a nemzetet, hogy az a legjobb legyen, Isten akaratával megegyező lehessen. Abban a háborúban, ahol az Istenéi küzdenek azokkal, akik Isten nélkül élnek ott egyértelmű bukás tapasztalható az istentelenek számára. Azok, akik Isten nélkül járnak „meghanyatlanak, és elesnek”, de akik Istenéi felkelnek és felsegítik egymást. Ezeket a verssorokat egy személy mondja, és az Úr nevéről e...

„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok… Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!” Lukács evangéliuma 12:22,24 Minden életszakasznak megvannak a kihívásai, aggodalmai. Amikor gyerekek vagyunk, azért aggódunk, hogy valaki elveszi a játékunkat, vagy nem jut elég időnk játszani, ha nagyobbacskák leszünk, az iskolai elvárásoktól félünk. Később aggódunk, hogy esetleg nem sikerül a felvételink, nyelvvizsgánk, záróvizsgánk, vagy egyszerűen csak azért, mert esetleg lekéshetjük a vonatot. Eljön azonban az ember életében egy olyan szakasz, amikor már nem csak maga miatt aggódik. Ez a szülővé válás ideje. Akkor már sokkal összetettebb dolgokért aggódunk: gyerekeink egészsége, lelki békéje, biztos jövedelem, elegendő táplálék, megfelelő ruházat, és még sok más, nap mint nap felbukkanó dologért. Ha az aggó...

„Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.” Ézsaiás könyve 43:2 Egy fárasztó hét után próbálsz életet lehelni zsibbadt végtagjaidba. Kipihenni még nem tudod, mikor fogod az éjszakázások hosszú sorát. Álmos szemed karikái már egészen berendezkedtek mindennapos arcodon, és sehogy sem akarnak tovatűnni. Ma reggel Isten egy különleges üzenetet küld neked, a küzdő embernek, akit napról napra megpróbál az élet. Néha nehéz talpon maradni, néha már feladnád, de ma itt egy újabb bátorítás. Ő veled van minden nehézségben. Nem ígérte, hogy a sárga út mindig verőfényes napfényben fog vezetni. Nem ígérte, hogy a lét könnyű lesz és fájdalommentes. Nem ígérte, hogy nem lesz tűz és kiégés határa. Nem mondta egy szóval sem, hogy életed folyói sosem lépnek majd ki a medrükből, és nem próbálják meg elragadni az utolsónak maradt reményt. Nem mondta, hogy a „séta végig a gerincen” tényleg egy könnye...