reggeli dicséret

Mindenütt látható „Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is.” Máté evangéliuma 24. fejezet 27. vers „Az Üdvözítő megadta eljövetele jeleit. Sőt még többet is adott ennél. Pontosan meghatározta azt az időpontot, amikor először jelennek majd meg ezek a jelek. "Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig" (Mt 24:29-31) . Közvetlenül a nagy középkori üldöztetés után teljesedett be a nap és a hold elsötétedése, és a csillagok lehullása. Jézus ehhez még ezt fűzte hozzá: "A fügefáról vegyé

Hála illeti Istent „Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.” 2Korinthus 9:15 „Minden lélek dicsérje az Urat! Végiggondolta-e közülünk valaki, hogy mi mindenért lehetünk hálásak? Gyakran elfelejtjük, hogy „felülről, a világosság Atyjától csak jó adomány és tökéletes ajándék származik” (Jakab 1:17). Remélhetünk és örvendezhetünk. Közbenjárónk a mennyei szenthelyen könyörög értünk. Bocsánatot és békét nyerünk érdemeiért. Testvérem, ha Sátán reménytelenséggel, lehangoltsággal, kétséggel akarja átitatni gondolkodásodat, állj ellent sugallatainak! Ne kételkedj Jézusban, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott ki. Egy pillanatra se szomorítsd meg együttérző Megváltódat a kételyeiddel! A legmélyebb érdeklődéssel követi a mennyei ösvényen való előrehaladásodat. Látja buzgó igyekezetedet, figyelemmel kíséri eleséseidet és gyógyulásaidat, reményeidet és félelmeidet, csatáidat és győzelmeidet. Kérésből és elfogadásból álljon-e az egész vallásos életünk?

Áldozat vagy engedelmesség? " Sámuel pedig monda: Vajon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél !" 1Sámuel 15:22 Ha az egész fejezetet nézzük, azt látjuk, hogy Izrael királya inkább a "látványosabb" formáját választotta most is az istentiszteletnek. Ekkor jelentette ki az Úr Sámuelen keresztül: végleg elveti Sault, mert "eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg" (1Sám 15:11). A sok egymásra halmozott kisiklást megelégelte az Úr, és elvette tőle a királyságot. Saul, mindig más utakon akart járni, mint amit az Isten megparancsolt neki. Meghagyta a bűnösöket,üldőzte az ártatlant, Isten helyett egy jövendőmondót keresett fel... Amikor megverte az amálekitákat meghagyta az állatokat, akikre azt mondta Isten, hogy el kell pusztulniuk, és áldozatot akart bemutatni az Úrnak. Rossz döntés. Az Úrnak nem a megölt áldozatra volt szüksége, hanem az eng

Krisztus jó illata „Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között” (Pál második levele a Korinthusiakhoz 2. fejezet 15. vers) Mikor Henit elhívtam randevúra, egyet vacsorázni, lényegében már ekkor megkértem a kezét… mindmáig emlékszem milyen kellemes parfümöt használt. Emlékszem, mert a este volt és a félhomály és a sötét még jobban felnagyítja az illatokat. Aztán emlékszem milyen volt először beleszagolni a hajába, megszagolni a bőrét… No és természetesen én is igyekeztem a legillatosabban megjelenni, amikor találkoztunk. Lehetőleg nem egy jó tekerés után állítottam be hozzá… Azóta eltelt nyolc év, és ennyi idő után már a szagok sem okoznak problémát. Hiszen most már ismeri ő is, és tudom én is milyen, amikor izzadt, amikor fáradt, amikor a fokhagymás vacsora után beszélgetünk, amikor kialvatlanul ébredünk… és mégsem fújjogunk, mégsem fintorgunk, hogy ugyan már takarodj, nekem ilyen gyűrötten, ilyen büdösen nem kellesz. Pál azt állítja mi

„Mert kősziklám és védőváram vagy te, vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.” Zsolt.31,4 Késő este, mikor már mindenki nyugovóra tért, egyszer csak csöngetnek a lelkész lakásánál. Egy nő állt ott kisírt szemekkel. A lelkész behívta őt és megkérdezte, hogy mi a probléma? A hölgy csak sírt tovább és azt hajtogatta, hogy rajta már senki sem segíthet! A lelkész unszolta őt, hogy mondjon valamit, hátha lehet orvosolni valahogy a baját. Néhány perc is eltelt, mire nagy nehezen elmondta, mi bántja lelkét. A lelkész meglepődött: „csak ennyi?” –kérdezte. „ Ezt a problémát lehet, hogy egy telefonálással el tudom intézni”! Így is történt! Ez a kilátástalannak tűnő helyzet 2 perc alatt megoldódott…. Bizonyára már mi is voltunk nehéz helyzetben, amikor nem láttuk a kiutat! Úgy éreztük, hogy mindennek vége, nincs tovább! De valahogy azután mégis lehetőség nyílt megoldani a problémát, és az, amit mi nagyon nehéz tehernek gondoltunk, valaki levette rólunk! A zsoltáríró, Dávid is úgy érzi

Oltalmunk és erősségünk „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Zsoltárok könyve 46:2 Sokféleképpen el lehet énekelni egy éneket. Unottan és érdektelenül, de szívből és átélve is. A szívből jövő énekléskor végiggondoljuk a mondanivalót és mintegy imát vagy hitvallást gyakorolunk énekünkkel. Mai zsoltáridézetünk is egy olyan ének, melyet csak szívből és meggyőződéssel lehet kimondani. „Erős vár a mi Istenünk”. Többnyire így ismerjük a zsoltár vezérgondolatát. Luther Márton által a zsoltár feldolgozása a reformáció „harci dala” lett. „Erős vár a mi Istenünk, / Jó fegyverünk és pajzsunk. / Ha ő velünk, ki ellenünk?/ Az Úr a mi oltalmunk. / Az ős ellenség / Most is üldöz még, / Nagy a serege, / Csalárdság fegyvere, / Nincs ilyen több a földön.” – mondja a jól ismert ének első versszaka. A zsoltár és az ének is arra utal, hogy életünk komoly harc, és veszedelem, melyben egyedül Istenre számíthatunk. Valóban, egy olyan Istenünk van, aki minden

Új szövetség Istennel Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre. Jeremiás 31:33-34 Valamit akartunk. Valamiért mindent megtettünk. Valamit elveszítettünk. Valamit elrontottunk, és kezdhettük újra. Kudarcaink szépítésének eszköze az újrakezdés szépen csengő szalmaszála. Szegénységünk, képtelenségünk, és gyengeségünk paravánja. Hányszor kezdtünk már bele, és fogadkoztunk hogy most már másként lesz minden. Minden más változott is, de tapasztalhattuk, hogy mi nem. És így lett saját lényünk a keserű újrakezdés és az újbóli kudarc záloga... Az újrakezdés olyan szó, ami a kudarcot juttatja eszünkbe