reggeli dicséret

"De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme." Pál első levele a korintusiakhoz 15:10 A viccben az ember kihívja Istent egy teremtési versenyre. Ki tud többet? Mérjük össze az erőnket! Isten elfogadja a kihívást, de van egy kikötése: - Csak saját porral dolgozhatsz! Isten adományai, a bűneset után pedig a kegyelme nélkül mi nem léteznénk. Nem tudunk semmit sem felmutatni, ami a miénk lenne - még egy marék saját porral sem rendelkezünk. Mindent Tőle kaptunk. Isten kegyelme, hogy van ételünk, reggel felébredhetünk - nem mindenki kapja meg ma már ezt az ajándékot, ami tegnap még az övé volt. Isten kegyelme, hogy még élünk. Még van lehetőségünk a növekedésre, a változásra.  Isten kegyelme az, hogy nincs olyan bűn, amire Isten ne adna bocsánatot - egyetlen kivétel az, ha véglegesen kiutasítjuk a Szentlelket az életünkből, de az ennél kis

„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! ” ( Jakab 5:13 ) Isten sohasem hagy el. Nem csak akkor tart veled, amikor minden rózsás és csendes körülötted és benned, hanem az élet sötét, viharos időszakában veled tart. Ő igaz barát, akire minden időben számíthatsz. Jakab apostol szavai életünk két végletére utalnak: szenvedés és öröm. Sokszor találja magát egyedül az ember, amikor életének ege beborul, ilyenkor kevés barátra számíthat. Az ige arra bátorít, hogy keresd Istent imában, mert nincs messze tőled. Ha bajba kerülsz, Ő akkor is ott van melletted, csupán egy imatávolságnyira van tőled. Imádkozz, szólítsd meg őt és tapasztald meg, hogy mily nagy szeretettel vesz körül. I sten nehéz körülmények között valóságosan megtapasztalható hűségét és szerető jelenlétét Ady Endre is megírta „Az Úr érkezése” című versében. Ady Endre: Az Úr érkezése Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átöle

" Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén megjelent tiértetek…” Péter első levele 1:20 Sok beszédnek sok az alja... Néha a legrövidebb mondatok tartalmazzák a legtöbb információt. Nem véletlen, hogy sokan úgy vannak vele: ha valamit röviden is el lehet mondani, akkor minek csépelni a szót? Sokszor a Bibliával is hasonló a helyzet: van, hogy egy mondatból, vagy mint a mai idézetünk esetében egyetlen félmondatból három fontos tanulságot szűrhetünk le. Mik ezek? "Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott”: A megváltási tervről általában úgy gondolkodunk, mint Isten “B-tervére” amit kénytelen volt kitalálni, hogy az ember által elrontott kezdetek után valamilyen módon mentse a menthetőt. Ebből a szakaszból kiderül, hogy ez a gondolat nem is lehetne távolabb a valóságtól. A megváltás terve nem egy rögtönzött B-terv, hanem egy jól átgondolt megoldási út volt arra az esetre, ha bármely teremtménye kudarcot vallana, és a bűn markába e

„Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.” Márk evangéliuma 10:31 Akkor beszéljünk a pénzről. Hiszen a lényeg, hogy mennyit lehet keresni ezzel a munkával. Hogy van-e tehetségem hozzá? Hogy szeretem-e azt, amit csinálok, az mellékes. Érdekes világ ez, egyrészt sírunk, hogy nincsenek kétkezi munkások, iparosok, másrészt, melyik az a szülő, aki szeretné, hogy a gyermeke kőműves, víz-gázszerelő, varrónő, vagy mezőgazdasági dolgozó legyen? Nem beszélve arról, hogyan néznek arra, aki már egy nagyjából biztosnak mondható egzisztenciát hagy a háta mögött, azért hogy az álmait megvalósítsa. Elképzelem, mit szólhattak Péter, András, vagy János és Jakab szülei, mikor otthagyták a családi halászati vállalkozást és egy názáreti vándortanító mellé szegődtek. Miként reagálhattak Máté barátai, mikor feladta az akkor legjobban jövedelmező állást. Bolond! Az Istenhittől nem leszel milliárdos, a Biblia tanulmányozásából nem lehet luxusvillát építeni, a gyülekeze

„Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: „Lázár, jöjj ki! ” János evangéliuma 11:43. Sajnos, sokáig nem tudtam teljes mértékben együtt érezni azokkal, akik elvesztették valamelyik közeli hozzátartozóját. Természetesen részvétet nyilvánítottam, és igyekeztem beleérezni magamat a másik helyzetébe, de csak akkor jöttem rá mennyire távol voltam a gyászolók érzésétől, amikor én is megtapasztaltam egy hozzám közel álló személy elvesztését. Sőt mielőtt végleg megpihent, már elvesztettem őt, ami a fizikai elmúlásnál is nehezebben volt hordozható számomra. Látni, hogy akihez olyan nagyon közel éreztem magamat elveszti értelmét és tudatosság hiányában éli hátralévő napjait, rettentően meg tudja tépni a szívet. Most már tudom, mit jelent a veszteség, de most sem mondhatom, hogy tudom, a másiknak mennyire fáj a veszteség. A saját mindig a legnehezebb. Kérdőn fordulunk ilyenkor Isten felé: „Uram miért...?” Magyarázatot követelünk és igazságtalanságot érzünk, felelőst keresünk. Ha val

„Bizony, testvér, tedd meg nekem ezt a szolgálatot, hadd könnyebbüljön meg a szívem Krisztusban! Engedelmességedben bízva írok neked, tudván, hogy többet is fogsz tenni annál, mint amit kérek.” (Simon Tamás László ford.) Filemonhoz írt levél 20-21. Pál apostol egy gazdag kereszténynek, Filemonnak írt levelet egy szökött rabszolgáért, Onészimoszért, aki Pállal találkozva elfogadta az evangéliumot. Pál e levél kíséretében küldi vissza Onészimoszt Filemonhoz azzal a kéréssel, hogy bocsásson meg neki, és fogadja őt úgy, mintha az apostol maga látogatná meg. Abban bízik, hogy Filemon nem csupán eltekint a szökött rabszolgáknak járó büntetéstől, hanem többet is tesz ennél, felszabadítja őt a rabszolgaságból. Kérését a szeretet kérlelésébe csomagolja: „Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, ami illendő, a szeretetért inkább kérlek.” (8-9.v)  Nagy erő rejlik a másik ember iránt kifejezett bizalomban. Amikor Isten szeméve

„Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta Istent.” János harmadik levele 1:11 Túl sok sebet ejtünk egymáson. Túl sok emberi kapcsolat fut zátonyra, túl sokak vállát nyomja nem egy feldolgozatlan teher, sérülések, melyeket a múltban okoztak nekik, melyek miatt nem tudnak, nem mernek teljes értékű életet élni.  Jézus, amikor itt élt a földön, munkájának nagy részét gyógyítással töltötte. Vittek hozzá vagy jöttek hozzá maguktól mindenféle betegségtől szenvedő emberek, és Ő egyiknek sem mondta, hogy menthetetlen. Törődött a fizikai és lelki sérüléseikkel egyaránt, és mindegyiket begyógyította. Nemcsak a vakságot vette el, hanem a káros tévhitet is, miszerint ez a betegség Isten büntetése volt, és visszaadta az ember önértékelését. Nemcsak a gutaütéstől gyógyította meg a szenvedőt, hanem megbocsátotta bűneit. Nemcsak a vérfolyást szüntette meg, hanem a szégyent is elvette az asszonyról