Az Úr előtt...
„Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után; Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem. Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!” (131. Zsoltár 1-3. vers) Mit szólnál, ha Jézus köszöntene ébredés után; - Jó reggelt! Mondanád, hogy adj még öt percet, aztán még ötöt? S aztán rohanni kell, most nincs idő, hosszan beszélgetni, imádkozni, rendbe rakni az ágyat, mosakodni is csak ímmel-ámmal, reggelizni meg majd munkába rohanva fogunk… Mit szólnál, ha Jézus lenne a munkatársad? Zúgolódnál a főnök ellen, hogy már megint dolgozni kell? És ezek az ügyfelek… És ez a trehány munka, amit az a… csinált, azt is nekem kell kijavítani… Elegem van az egészből… Mit szólnál, ha Jézus lenne a családod? Kiabálnád követelőzve; - Miért nincs vacsora? Már megint hol voltál...