Ha megdobnak kővel...
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.” Máté evangéliuma 5:38-39 Elszámolsz magadban 5-ig. Aztán 10-ig. 100-ig. Nyelsz egy nagyot, próbálgatod megrántani a válladat, venni egy mély levegőt a lehető legnyugodtabban, és emelt fővel továbblépni anélkül, hogy visszavágnál. Kezed lassan kezd felengedni az ökölnyi szorításból, idővel szívverésed is nyugodtabbá válik, és már a szád széle sem remeg az idegességtől. És úgy érzed, most sikerült. Sikerült győznöd. Sikerült nem visszaütnöd. Sikerült fékezned az indulataidat, és nem nekiugrani ellenfelednek, hogy kikapard a szemét, pedig megérdemli. Ó, de még mennyire is... Szavai rosszabbak voltak, mint egy jól irányzott pofon. Mintha egyszerre ütötték volna ki szemedet és néhányat a fogaid közül, mintha maga Bud Spencer osztott volna rád egyet a hangzó ütésekből. De Te... D...