reggeli dicséret

"Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig." ApCsel 6,1 Általában Istentől várjuk a csodát. Azt szeretnénk, ha cselekedne már, ha lépne. Szeretnénk látni beteljesedni minden ígéretet, amit nekünk adott, mert várjuk már mindennek a végét. Érdekes, hogy az adventvárásnak is lehetnek árnyoldalai, ha nem látjuk a saját szerepünket Isten tervében! Mert itt is ez történt. A tanítványok minden megoldást Jézustól vártak. Nem kell ezen csodálkozni, mert így gondolkodott minden csalódott követő: "Hát nem ez időben állítod-é helyre a te országodat?"  Urunk válasza különleges mert a jelenből a jövőre, saját tetteiről az elkövetkezendő közös munkára irányítja a figyelmet. Mi emberek - még a hívő emberek sem kivételek ebben - a jelenben szeretnénk megélni minden lehetséges boldogságunkat. Na, nem feltétlenül érzéketlen önzés van e mögöt

"Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után. Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?" Zsoltár 42:3. Mozart: Vágyódás a tavasz után - című csodás műve jutott eszembe, amikor a fenti Igét olvastam ma reggel. Te is meghallgathatod: https://www.youtube.com/watch?v=unFGwPJONtg Aztán szétnéztem a szobámban, és feltettem a kérdést magamnak: Te mikor szomjaztál úgy igazán az élő Isten után? Annyi minden leköti a figyelmünket, igényt tart az időnkre, segítséget kérnek tőlünk, ügyeket kell intézni. Néha elfelejtünk még enni is. Vagy inni. Pedig mindannyian tudjuk, nem sokáig bírjuk éhesen-szomjasan. És lelkileg? Zsoltár 42:2. versében az áll, hogy „Amint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy vágyik utánad a lelkem, Istenem!” Egyfajta sóvárgás, lüktetés érződik a gondolatokból. Istenem! Nem tudok nélküled élni! Szomjas vagyok szavadra. Mikor ülhetek le már végre, hogy hallhassalak? Szeretnék beszélgetni veled! Olyan sok a zavaró tényező! Annyi minden lefoglal,

"Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak neve: az Úr, a Seregek Istene." Ámósz próféta könyve 4:13 Tudjátok, hogy miért vörös a napkorong, amikor hajnalban föltűnik, vagy alkonyatkor lebukik a látóhatáron? Este és reggel a nap sugarainak nem csak a sztratoszférán kell áthaladniuk, hogy eljussanak hozzánk, hanem több száz kilométeren keresztül a föld felszínét is érintik. Ezért a fotonoknak a vastag levegőréteg szennyeződésein, a fölkavart poron és piszkon kell keresztülvergődniük. A szennyeződéseknek köszönhetően hosszú hullámhosszú színek, mint a vörös és a narancssárga fölerősödnek. Ennek köszönhetően csodálhatjuk meg a gyönyörű napfelkeltéket. A menny Istene, a Seregek Ura – ahogyan Ámósz próféta fogalmaz – nem csak a hegyeket és a szeleket alkotta meg, hanem ő teremtette ilyennek a hajnalt és az alkonyt is. Ezek szerint Isten még a port, a piszkot,

„És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.” (Jóel próféta könyve, 2. fejezet 28. vers) Mondd, gondolkodtál már azon, hogy a Jézus visszatérését megelőző jelek és események felsorolásakor miért ragadunk le a háborúk, éhínségek, földrengések említésénél. Sőt vannak, akik a katasztrófaturistákhoz hasonlóan várják és lesik a szörnyűségeket, a rossz híreket. Ha valami negatív dolog történik, vagy csak fennáll valami megszorítás lehetősége a gazdasági életben, a politikában, a társadalomban, a természetben, azonnal, mint a végidő jelét küldözgetjük riadóláncban szerteszét: Hallottad? De mennyivel jobb lenne, ha a körülmények figyelésének kényelmes, passzív várakozását felváltaná a Lélek kiáradására való aktív készülődés. Azaz, hogy figyelmünket, itt és most arra fordítsuk, miként tudnánk Isten kezében mások megmentésének eszközévé lenni, válni. Hiszen

„Sion fiai, vigadjatok és örüljetek az Úrnak, a ti Isteneteknek! Mert megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen. Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj.” Jóel próféta könyve 2. fejezet. 23-24. verse Azt hiszem, hogy a mai szöveget olvasva vegyes érzelmekkel vagyok tele. A korai és a késői eső egyaránt kell a földnek. A tavaszi és az őszi eső. Mindenkitől elnézést kell kérjek, de nem feltétlenül a mély teológiai tartalmát szeretném ecsetelni ennek az egyébként fontos kérdésnek. Nem mehetek el a mellett, hogy másoknak most milyen nagy szüksége van esőre. És ezért vannak bennem vegyes érzelmek. Egyik oldalról az az érzés van bennem, hogy mennyire elegem van már az esőből. Olyan óriási méreteket öltő problémáim vannak, mint az, hogy nem tudom megmosni az autót, mert holnapra esőt mondtak erre mifelénk és nem akarom, hogy megint egy dalmatát csináljon az autónkból az időjárás. Ugye micsoda

"Kérjetek esőt az ÚRtól a tavaszi eső idején! Az ÚR alkot viharfelhőket, ő ad záporesőt és mezei növényeket mindenkinek." Zakariás 10:1 Kérj!  Kérj újra! Kérj fontosat! Kérj olyant, amire igazán szükséged van! Kérj, n e vágyakozz csupán! Kérj, mert Isten karja nem rövidült meg! Kérj, mert nincs olyan helyzet, amin Isten ne tudna segíteni! "Adj, Úristen , nékem több áhítatot, több önvizsgálatot, több bűnbánatot, több igyekezetet, több buzgóságot, több készséget jóra, hű szolgálatot! "Adj, Úristen , nékem több béketűrést, több mennyei erőt, több lelkesedést, több gyermeki hitet, több igaz tettet, több éltető reményt, szent szeretetet! "Adj, Úristen , nékem több munkakedvet, több bizalmat Benned, több hitgyőzelmet, több szívbéli békét, több szelídséget, több világosságot, add Szentlelkedet!" Hitünk énekei 301.

"Már anyja méhében sarkon fogta bátyját, és ereje teljében Istennel küzdött. Küzdött az angyallal, és legyőzte; sírt, és könyörgött neki. Bételben találta meg őt, és ott beszélt velünk. Bizony az ÚR a Seregek Istene, ÚR az ő neve. Térj hát vissza Istenedhez! Őrizd meg a hűséget és a törvényt, és szüntelenül bízzál Istenedben!" Hóseás könyve 12:3-6 (újonnan revideált Károli fordítás) Csaló volt. Áruló. Megcsalta a saját apját, elárulta a bátyját. Isten kiválasztott embere... Lehet, hogy a Mindenható nem éppen a legjobban választott? Lehet, hogy egy kicsit tévedett? Vagy ha jól döntött, akkor miért pont ő? Mit láthatott Isten Jákóbban, ami a mi szemünk elől elrejtőzhet? És mi lehet Jákóbban, az ő életében, ami ma neked és nekem egy különleges üzenet az Úrtól? Egyszer fenn, egyszer lenn. Volt ő minden. Szeretett gyermek, kedves pásztorfiúcska, csalafinta öcskös. "Kecskebőrbe bújt farkas", nincstelen földönfutó. Megcsalt hősszerelmes, keményen dolgozó csalá