Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április 25, 2010
Életadó „Harmat leszek Izráelnek: virágzik majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon fái.” Hóseás 14,5 Nem hosszú eső, mely lassan szétáztatja, mállasztja a földet. Befolyva repedéseit lassan megteli és sártengerré változtat mindent, miben elrothadnak az új vetés gyökerei. Nem futó zápor, mely hol van, hol nincs. Mi akkor jön, mikor nem várod, aztán bőrig áztat és elillan, mintha ott sem lett volna. A port elveri, de mélyre nem hatol. Nem vihar és nem orkán, mely szél testvérét segítségül híva fákat csavar, patakokat medréből kizavar. Mi ha bőgve szól, hangja semmi másnak nem lehet, mert mindent túllicitál. Harmat, csak áldást hozó, csendes harmat életünkben az Isten. Reggel jön, minden reggelen, és mint egykoron, manna-kenyerével édesíti a napot. Száraz szívünknek annyi enyhet ad, mi arra épp elég, hogy este békével pihenyj. Ha élünk megújító, éltető szavával jellemünk mások javára annyi virágot terem, mit liliomszárnyi éveink alig hordozhatnak el. Aztán Benne meggyöker
Az egész föld Ura „Az Úré a föld, és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.” Zsoltár 24:1. A földem is? A telkem is? A házam is? A pénzem is? Az értékeim is? Az életem is? A férjem – feleségem is? A gyermekeim is? Tehát nekem semmim sincs? Sajnos, így igaz! Semmink sincs! „Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit!’ 1Timóteus 6:7. Viszont van egy hatalmas Királyunk, aki gyermekeivé fogadott minket – és gyermeki jogon – mindenünk megvan. Igaz, hogy végül el kell mindennel számolnunk, mert kölcsönkaptuk, de ez azt is jelenti, hogy MINDENÜNK megvan, amire szükségünk van, és azt is jelenti, hogy nincs mivel dicsekednünk, hisz mindenünk az Úré. Elszámolási kötelességünk van. Végül el kell számolnunk mindazzal, amit a mi mennyei Atyánk ránk bízott. Anyagi javainkkal – hogyan használtuk – el, ill. fel? Gyermekeinkkel – hogyan neveltük őket? Egészségünkkel – hogyan őriztük, mennyire vigyáztunk rá? Időnkkel – mire pazaroltuk? Férjünkkel – feleségün
Fogadott hívás " A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged;meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében;megpróbáltalak téged a versengések vizéné l" Zsoltár 81,8 Kétségbeesetten nyomkodod a telefonod gombjaid, hogy a 104-t formáld...Erőd nincs felállni a földről, és minden levegővétel fájdalmas...Míg végül valaki megszólal a vonal másik végén:segíthetek? Aztán még mindig várnod kell mire megérkeznek, megvizsgálnak és ellátnak gyógyszerekkel...Ilyenkor minden várakozással töltött perc életedbe kerülhet!!! Ismerősen hangzik a segélyhívó szám? Életünk minden pillanatában formáljuk, tudva vagy tudatlanul. Imára kulcsolt kezeink, ég felé emelt szemünk és fájó sóhajtásainkban Isten számát tárcsázzuk, mert sok esetben ő az egyetlen, aki nemcsak megkérdezi:segíthetek, hanem tényleg tesz is valamit értünk. Sokszor átélem Istennel a csodát- hogy a megoldhatatlan megoldódik, a láthatatlanba nyúló keze elintéz dolgokat, és átölel amikor szükségem van rá.
A tiszta élet biztonsága „Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.” (Mózes első könyve 4. fejezet 7. vers) A Biblia első két fejezete arról számol be, milyen csodálatos és milyen tiszta volt a Teremtő kezéből kikerült új világ és benne a tulajdonosa; az ember. Ám a bűnbeeséssel minden hanyatlásnak indult. Elkezdtek hullani a levelek, a virágok elhervadtak, az élőlények és az élőhely lassan elvadult. Képzeljük csak el, ahogy ősszüleink mindezt látva rádöbbennek, hogy ez az ő tettük következménye… De még szörnyűbb lehetett számukra, mikor kiderült, hogy elsőszülött fiúk, Káin előre kitervelt módon megölte Ábelt… Sokan felteszik a kérdést; miért nem hallgatott Isten figyelmeztető szavára, miért nem volt erősebb, miért nem tudott uralkodni haragján? Viszont ma reggel ez a történet, mintegy tükör magunkat mutatja nem Káint. És a kérdés; Te hogyan uralkodsz magadon? Ma,

Biztos Jövő

Biztos jövő „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.” 1 Korintus 13:12 Választottunk a hétvégén - ki vezesse az országunkat? Most még bizonytalan minden, nem tudjuk mit hoz a holnap. Vajon milyen irányt vesznek a történések? Jobb lesz vagy rosszabb a megélhetésünk? Olyan homályos minden. Szeretnénk tisztán látni, de nem tudunk. Olyan viszonylagos minden körülöttünk, emberek változnak, a dolgok elmúlnak és ujjak jönnek. Valaminek vége lesz és kezdődik egy új. Minden változik, de egy valami állandó: ISTEN SZERET TÉGED! „A szeretet soha el nem fogy” – írja Pál apostol a Szeretet himnusza végén és ezek után következik a ma reggeli igénk. A próféciák sorra beteljesednek, a nyelvek megszűnnek, az ismeret is eltöröltetik – és az apostol így folytatja: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre…” . Az ókorban nem voltak ilyen „tökéle
Isten megtérésre hív Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több! Ézsaiás próféta könyve 45:22 Egy három évvel ezelőtti hazai felmérés szerint a megkérdezettek 4%-a istentagadónak vallja magát; 5%-a nem tudja, hogy van-e isten vagy nem adott választ; 11%-a nem hisz semmiféle istenben, természetfeletti hatalomban; 12%-a szerint létezik egy szellem vagy egy természetfeletti hatalom; 18%-a igazán nem is tudja, hogy mit is higgyen istenről; és 50%-a szerint létezik egy isten, akivel személyes kapcsolatba kerülhet! - Érdekes lehet mindez, ha összevetjük egy másik felmérés adataival, miszerint: a magyarok 35%-a naponta legalább egyszer imádkozik; 15%-a minimum hetente részt vesz valamilyen vallásos szertartáson… Ez a cirka 2700 évvel ezelőtti isteni kinyilatkoztatás, prófétai szó egy “jó ajánlat”-nak tűnik: “Térjetek hozzám és megszabadultok…” (Szent István Társulati Biblia fordítás)! Az ajánlat indoklása csak ennyi: “Mert é
Mindennapi kegyelem "Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!" Jeremiás siralmai 3:22-23 Álmosan felébredsz, és kidörzsölöd az utolsó csippát is a szemedből. Lassan félrehúzod a takarót, és kelletlenül kilépsz alóla, összerándulsz, mert ott kell hagynod a kellemes meleget, és a szoba takarón kívüli világa még sötét és rideg számodra. Elindulsz az ablak felé, hogy felhúzd a redőnyt, és beengedd a nap sugarait. Tavasz van, gyönyörű tavasz. Veled együtt a természet is ébred, virágok nyitják ki szirmaikat, fák hajtanak új rügyeket, újra él körülötted minden. Az éjszaka utolsó pillanata is eltávozott, és előtted áll egy újabb nap tele lehetőségekkel, alkalmakkal, érzésekkel, tapasztalatokkal, történetekkel, kalandokkal, munkával és szeretettel. És ez mind nem véletlen, mert Isten kegyelme és irgalma nem fogyott el. Ahogy piroslani kezd az ég alja, és az éj pillanatról pillanatra adja át helyét a fénynek, úgy úju