reggeli dicséret

„ De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.”  ( Máté 26:29 ) Jézus földi életében az utolsó pászkavacsorát fogyasztotta tanítványaival. Azt a vacsorát, amelynek a jelképei – a szőlőlé és a kovásztalan kenyér, az Ő áldozatára mutattak. Ettől kezdve Jézus életében felgyorsultak az események, melyek az Ő keresztrefeszítését készítették elő. A tanítványok ugyan hallották korábban Jézustól, hogy szenvednie kell, de amikor erről beszélt nekik nem akartak róla tudomást venni. Péter még tagadta is, hogy ilyen megtörténhet: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” ( Máté 16:22 ). Jézus pontosan tudta, hogy amikor tanítványai majd szembesülnek az Ő elfogatásával, megkínzásával és kereszthalálával, hitükben erősen meg lesznek próbálva. Ezért az utolsó vacsora alkalmával egy ígéretet tett nekik: „ mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig...

„És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.” Lukács evangéliuma 22:19-20 Körültekintesz a családtagok és barátok csoportján. Szemed sugárzik az örömtől, boldog vagy, és boldog mindenki körülötted. Az arcod már zsibbad a sok mosolytól, de te sem akarsz másként nézni a körülötted lévőkre. Ünnep, egy szövetség ünnepe. Két szó, két „Igen”, ami gyökeresen megváltoztatja az életed, piros betűvel vési be ezt a napot a naptáradba, és örök emlék marad közted és közte; egy szövetség emléke.  Egy vacsora, amire mindvégig emlékezni fogsz. Ott ülsz az asztalnál, minden gyönyörű, minden pont olyan, amilyennek lennie kell, és érzed a levegőben a változás illatát. Igen, innentől más lesz, innentől egy új élet vár. Egy vacsora, ami egy új fejezete...