reggeli dicséret

"Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." Ef 6,10-12 Hát ki gondolná, hogy ez a "túlzó" kifejezés igaz lehet! Ki gondolná, hogy az ember ellensége nem csupán a másik ember! Épp elég szenvedés van a világunkban az emberi gyarlóságok, az önzés, a szeretetlenség, a kapzsiság és minden emberi gonoszság miatt. Már ezt is soknak érezzük, hogy fel merjük venni ellene a harcot, hogy úgy gondolhassuk, van némi esélyünk. Álmában sem gondolná senki, hogy a filmekből, mesékből ismert túlvilági szörnyek valóban létezhetnek. Gyermekkoromban véltem utoljára, hogy vannak sárkányok, ördögök, hogy léteznek boszorkányok és varázslók és ezekh...

„Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék. Nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.” 2Korinthus 10:17-18. Biztosan találkoztál már olyan emberrel, aki szinte mindig csak önmaga körül forog. „Én megmondtam…” „Tudtam, hogy ezt vagy azt kellett volna tenni.” „Én biztos, hogy jobban meg tudtam volna csinálni!” És folytathatnánk a sort. Egy idő után az ilyen ember nevetséges lesz, csak mosolygunk rajta. A fontoskodó. A minden lében két kanál. Annyira tele van pótolhatatlanságának tudatával, hogy a végén már saját maga is elhiszi, hogy nélküle nem forogna a Göncölszekér, és megállna a Nap az égen. Mondatai, cselekedetei középpontjában önmaga áll. Van egy másik véglet is, amikor valaki túlságosan szerény. Mindig háttérbe húzódik, mások mögé bújik. Egyik sem jó. Isten különféle feladatokat bízott ránk. Hidd el, ha a Tőle kapott ajándékokat kezded el fejleszteni, többre mész vele, mintha az általad elképzelt erősségeidet próbálgatnád. Engedd, hogy a tálentumaid ajánl...

„Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, (…) megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.” Zsidókhoz írt levél 9:14 Volt egy ismerősöm, aki rendkívüli tehetség volt. Bámulatosan értett ugyanis ahhoz, hogy elmondja, ő mennyivel jobban csinálná a hitközségben a dolgokat, mint a másik. Aztán mikor megadatott a lehetőség, hogy ő is bizonyítson abban a feladatkörben, hangzatos szavakkal hirdette meg programját. „Mostantól minden más lesz – mondta. – Végre meg fogjátok látni, hogy hogyan kell ezt igazából csinálni! Ami eddig történt, az el fog törpülni ahhoz képest, amit most majd én csinálni fogok!” Ilyen és ehhez hasonló szólamokkal kezdett neki feladatának. Valahogy azonban még sem sültek el olyan jól a dolgok, mint tervezte. A várt fellendülés elmaradt, a beígért siker egyre csak késlekedett és az illető korszakalkotó tevékenysége igencsak ellaposodott.  Ekkor egy másik talentumot ...

„Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.” (Ámos próféta könyve, 5. fejezet 14-15.vers) Ó, hányszor hallottuk, és hallhatjuk ma is szüleinktől; Aztán jók legyetek ám! Jól viselkedjetek! Szépen játszatok! Óvatosan az utakon, ne száguldozzatok! S miért kell ezt elmondani, pláne ennyiszer? Bizony, be kell látni, hogy bár senki nem tanított a rosszra, az ellenkezésre, a dacra, mégis ez jön belőlünk automatikusan. Előbb mondjuk azt, hogy NEM, hogy az ENYÉM, mint azt, hogy ’igen anya összepakolok magam után’, vagy testvérünknek, hogy ’szívesen neked adom a csokimat.’ S ahogy egyre többet értünk meg ebből a világból, csak még jobban megerősödik bennünk; Nem éri meg jónak lenni, hisz akkor egy csomó mindenből kimaradok. Meg különben is, miért pont én legy...

„Nyomorúságában azonban kérlelte Istenét, az Urat, és mélységesen megalázta magát őseinek Istene lőtt. Imádkozott hozzá, ő pedig megkönyörült rajta; meghallgatta könyörgését, és hazavitte országába, Jeruzsálembe. Manassé megtanulta ebből, hogy az Úr az Isten.” Krónikák második könyve 33. fejezet 12-13. verse Az elmúlt napokban beszélgettem egy fiatalemberrel. Elmesélte az életének egy bizonyos szakaszát, amikor még Isten nélkül élte az életét. Amikor úgy gondolta, hogy jobb nélküle, mint Vele. Az életének ebben a szakaszában az Isten törvénye inkább korlátként hatott számára, sem mint a lehetőségek tárházának. (mintha csak magamat hallottam volna néhány évvel korábbról). Megkérdeztem tőle, hogy még is mi az, ami megváltoztatta az életét? Válasz: „az ima”! Hangzott a határozott kijelentés. Felhúztam a szemöldökömet, ahogy én ilyenkor szoktam és elmosolyogtam magam, hogy milyen bátor és határozott kijelentés ez! Aztán tovább mesélt, és elmondta, hogy az államvizsgája előtt néh...

"Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz." Zsoltárok könyve 55:23 Isten nem ad több terhet annál, mint amit el tudunk viselni.  De attól még lesznek terheid.  Ha Istennél hagyod, Ő hordozza az oroszlánrészét, neked csak a töredéke jut. Gladys Aylward, aki több mint fél évszázada misszionárius volt Kínában, menekülésre kényszerült, amikor a japánok megszállták Juncsenget. Egyetlen segítővel 100 árva gyereket vezetett át a hegyeken Kína felé. Az út alatt pánikba esett. Egy álmatlan éjszaka után reggelre már semmi reménye sem maradt arra, hogy megmeneküljenek. Egy 13 éves lány emlékeztette őt kedvenc történetükre, ahogy Mózes átkelt a Vörös-tengeren.  - De én nem vagyok Mózes – sóhajtott Gladys kétségbeesetten.  - Ez igaz, hogy nem vagy, – mondta a lány – de Isten még mindig Isten! Túrmezei Erzsébet: Újévi kérés Láttam, Uram!   Egyik béna volt, a másik aszott, sárga…   vagy nem volt...

„Istenben, akinek igéjét dicsérem, az Úrban, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” Zsoltárok könyve 56:11-12 Felcsendül az a bizonyos zene, és végre megláthatod őt. A lágy dallamra egyre jobban közeledik feléd. Még néhány lépés, és egy kezet nyújtanak feléd, az ő kezét, amit megfogsz, megragadsz, és soha többé nem engeded el.  Elhangzik két egészen egyszerű, mégis annál súlyosabb szó, két gyűrű, egy csók, és utatok innen együtt folytatódik tovább. Kéz a kézben vonultok ki a közös életbe. Immáron nem két különálló személy, hanem mint egy új család. Fogod a kezét, kapaszkodtok egymásba, mert így jobb, igy könnyebb, így érdemes.  Ő rátok néz, és elégedetten mosolyog. A történetnek még messze nincs vége, innentől új felállásban folytatódik, de Ő tudja, hogy igy lesz a legjobb nektek. Ketten együtt az Ő áldásával, az Ő jelenlétével bármire képesek lesztek.  Ketten együtt Vele képesek lesztek a vízen járni, megélni és...