reggeli dicséret

 "…látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek." Korinthusbeliekhez írt levél 4. fejezet 9. vers Volt már olyan érzésed, hogy valaki néz téged, hogy titokban figyelnek? Hogy érezted magad akkor? Én egyszer már voltam börtönben. Igaz, hogy csak a látogatók számára nyitott részben, mert olyan valaki elé mentem, akit aznap engedtek ki. Amikor kimentünk a kapun, és mentünk a buszmegálló felé, az vettem észre, hogy állandóan forgolódott. A buszon is jobbra-balra nézelődött. Aztán amikor leszálltunk és mentünk a vonathoz, és amikor felszálltunk, ugyanezt csinálta. Megkérdeztem tőle, hogy miért teszi ezt, várt valakit? Azt mondta, hogy nem, csak azt nézi, hogy ki figyeli őt. Meg volt győződve róla, hogy valaki követi, és szemmel tartja. Az érzése jogos volt. Na nem úgy, ahogy ő feltételezte, de mégis figyelték. Pál apostol fent idézett szavai elsősorban az apostolokról szólnak, de nem csak rájuk igaz. A korai keresztényeket figyelték. Voltak, akik ellenség...

"Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek." 1 Thessz 2,13 Olyan világban élünk, ahol minden viszonylagos. Nincs valóság, csak megélt személyes valóságaink összessége. Az időnek és a képzeletnek különböző síkjain élünk mégis ugyan abban a térben. Párhuzamos dimenzióink néha keresztezik egymást, mégis nagyon elszigeteltek és magányosak vagyunk. Keressük a megoldást problémáinkra és nem találjuk. Mintákat követünk, de elveszünk, mert milliónyi példa létezik. Ha mégis úgy döntünk követjük valamelyiket a sok közül, csak ideiglenes, mert azonnal vitába szállunk vele. Aztán, ha megunjuk elvetjük, keresünk egy jobbat. De még jobb, ha építünk mi magunknak egy másikat. Persze nem úgy, hogy mi magunk alkossuk meg minden részletét, mert a bölcs ember ott, odabent, ben...

"Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." Ef 6,10-12 Hát ki gondolná, hogy ez a "túlzó" kifejezés igaz lehet! Ki gondolná, hogy az ember ellensége nem csupán a másik ember! Épp elég szenvedés van a világunkban az emberi gyarlóságok, az önzés, a szeretetlenség, a kapzsiság és minden emberi gonoszság miatt. Már ezt is soknak érezzük, hogy fel merjük venni ellene a harcot, hogy úgy gondolhassuk, van némi esélyünk. Álmában sem gondolná senki, hogy a filmekből, mesékből ismert túlvilági szörnyek valóban létezhetnek. Gyermekkoromban véltem utoljára, hogy vannak sárkányok, ördögök, hogy léteznek boszorkányok és varázslók és ezekh...

"Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet." Jelenések 7,17 Mi lesz mindennek a vége? Zavarodott világunkból mintha eltűntek volna a keresztény értékek. Hol vannak az egymásnak örök hűséget fogadó férfiak és nők, akik elkötelezettek Isten Igéje mellett? Hol vannak a bátrak, akik mernek az erőszakra bosszú helyett szeretettel felelni, mert tudják, csak így változtathatják meg a világot? Mi lett a becsületes emberekkel, akiknek szent a másik vagyona, érdeke, élete is, nem csupán a sajátja? Hol vannak az Isten gyermekei? János egy nagy sokaságot lát a mennyben Isten trónja mellett. A kiválasztottak, a hűségesek, az engedelmesek, az alázatosak végül összegyűjtetnek és ott lesznek az Ő országában. Bár ma úgy tűnik ők a vesztesek, végül mégis győznek majd. A jelképek egyszerűek, mégis sokat mondanak: A Bárány van a trón közepén. - A leghatalmas...

„ Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, népem fejedelmének: Így szól az Úr, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Meggyógyítalak, három nap múlva már fölmehetsz az Úr házába.” Királyok második könyve 20:5 Ezékiás, Júda királya megbetegedett. Úgy tűnt, hogy nincs kiút, meg fog halni. Amikor ezt megtudta, Istenhez fohászkodott, életéért könyörgött és sírt. Isten meghallgatta és Ézsaiás próféta által közölte vele a jó hírt: meg fog gyógyulni, tizenöt évvel tovább fog élni. Micsoda örömhír egy halálos kimenetelű betegségben szenvedőnek! Ezékiás könyörgött és Isten meghallgatta. De vajon mindig ilyen egyszerű a gyógyulás? Hányan vannak, akik gyógyíthatatlan betegségük gyötrődésében csak erre az egy mondatra vágynak: „Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél, meggyógyítalak!” De a várva várt mondat nem hangzik el, a hőn óhajtott gyógyulás nem következik be. Miért? Miért van annyi betegség? Miért nem gyógyul meg minden...

„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól.  Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.”  János evangéliuma 17:15-16 A 4. század vége felé egy Szíria és Kilikia határán fekvő faluban született egy fiú, Simeonnak hívták. Egy napon a templomban meghallotta Isten szavát, majd egy álmot látott, amely megváltoztatta az életét. Közeli szomszédságában aszkéták éltek, így meglátogatta-, és arra kérte őket, beszéljenek neki a szerzetesi élet alapjairól. Kemény, csaknem vad élet volt, amit a szerzetesek ott Szíriában gyakoroltak. Simeon két év után belépett egy kolostorba, ahol még szigorúbb vezeklési formákat gyakorolt, mint az előtt. 10 év után azonban elbocsátották, mert egy durva kötelet olyan szorosan tekert csupasz testére, hogy az mélyen bevágott a húsába. Tovább állt, de módszerein nem változtatott. Három évig élt bezárkózva egy kunyhóban, s minden húsvét előtt böjtöt tartott: 40 napig nem evett és nem i...

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (Timótheushoz írt második levél 4. fejezet 7-8. vers) Sokaktól hallottam már, hogy azért nem olvassák az Ószövetséget, mert tele van öldökléssel, vérrel. És tessék; itt van Pál, aki nemcsak itt, ebben a levelében, hanem másutt is harcról és küzdelemről beszél. Mi köze egyáltalán egy keresztény embernek a harchoz? Ki ellen folyik a harc? Hogyan lehet győzni? A Szentírás beszámol arról, hogy Isten és Sátán között még a mennyben elindult egy küzdelem. „És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai; De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben.” (Jel.12:7-8) Persze ez nem fegyverekkel történő viaskodás volt, s...

„Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is hadakozott, és az ő angyalai is.   De nem tudtak győzni, és többé nem volt helyük a mennyben.” Jelenések könyve 12:7-8 Hatásvadász módon azt a címet is adhattam volna a mai bejegyzésnek, hogy „A csillagok háborúja”. A téma viszont sokkal komolyabb annál, hogy egy komolytalan filmhez kapcsoljam. A háború valóban egy távoli helyen kezdődött, Isten otthonában. A menny egy tökéletes hely volt egészen addig, míg egy előkelő angyalfejedelem el nem kezdett zúgolódni, elégedetlenkedni, és végül lázadást szítani teremtője ellen. Kevés volt neki az a pozíció, amit élvezhetett. Isten helyére vágyott. A felfuvalkodottsága, büszkesége lett a veszte, és a Biblia szerint az angyalok egy harmadát mag mellé állította lázadásában. Így ír az események kezdetéről Ézsaiás próféta: „Miként hullottál le az égből, fényes csillag, hajnal fia? Lehullottál a földre, aki népeken tapostál! Holott...

"Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. " Jeremiás próféta könyve 29:12 Olyan Isten teremtette a világot és benne minket, Aki szeretne minden jóval állandóan ellátni. Ez valóra is vált volna, ha az ember nem választja a bűnt - ami szabadságnak látszott kívülről, de a rabszolgaság legrosszabb formája belülről. A bűn miatt Isten nem változott meg - Ő azóta is szeretne folyamatosan megajándékozni minden jóval. Mi emberek viszont megváltoztunk: egy torz szemüvegen keresztül nézünk Istenre. Ez a torzítás abban áll, hogy Istent olyannak tartjuk, Aki vagy nem hallgat meg, bármit teszünk, vagy azt gondoljuk, hogy valami nagyot kell produkálni a vágyott eredmény elérése érdekében. Pedig Istennek nem azért van szüksége az imákra, hogy megnézze, van-e bármi a befektetés oldalon, hogy a nyereség serpenyőbe odadobhasson valamit. Isten Maga is egy hatalmas küzdelem Egyik - bár a Leghatalmasabb és Legyőzhetetlen szereplője. Ebben a küzdelemb...