reggeli dicséret

Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél. Zsoltárok könyve 8:4-7 A családja juhait őrizve a fiatal Dávid kint éjszakázott a nyájjal a szabad legelőn. A békés csendben, ahol a tücsök ciripelését, a fák leveleit zörgető szellő neszezését, és néha egy-egy bárány bégetését lehetett csak hallani, Dávid felnézett a tiszta, felhőtlen égboltra. Látta a megannyi ragyogó csillag végtelen sokaságát, és mellettük a lyukacsos felszínű telihold még nagyobb fényét is. Ő még nem tudott annyit a bolygónkon túli világról, mint amit mi, évezredekkel később megtudtunk, és még megtudhatunk, de érezte, hogy ez a végtelen látkép valami sokkal több annál, amit a földön maga körül valaha is megtapasztalhat. Gondolatai azonnal a teremtő Isten felé fo...

A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak! Jelenések könyve 21.fejezet 5.vers Régen mindent papírra vetettek. Emlékszem, kislányként volt egy papagájos füzetem, amelybe minden apró kincset gyűjtöttem. Egy-egy mondatot, történését leírtam és annyira nagy boldogságot okozott újra olvasni, emlékezni. Évekkel kopnak ezek az emlékek és ha csak a gondolatainkban tartogatjuk őket, akkor idővel elfelejtődnek. Biztos ismered a mondást: a szó elszáll, az írás megmarad. Isten azt mondja: „Írd meg!”. Számomra óriási erővel bír az, ha valaki lemeri írni azt, amit mondani akar. Több szempontból is bátorságra utal ez a megnyilvánulás. Az 1.) felvállalja a szavait, nem rejti véka alá a gondolatait és emiatt 2.) felelősségre vonható, végül pedig 3.) felelőssége teljes tudatában nem fog olyat leírni, amit ne tudna megvalósítani, vagy ne gondolna komolyan. Isten azt mondja: „Írd meg!”. Nem gondolkodik, hogy vajon leírassa vagy sem...

"Az Úr ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az Úr alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen beszélni?!" Mózes 4. könyve, 12. fejezet, 6-8. vers Mózes nagyszerű ember volt. Az Egyiptomi Birodalom trónörököseként nevelkedett, de ő mégis rabszolgasorsban szenvedő származási népét választotta. Képes volt botját kígyóvá választani, vérré változtatni a Nílus vizét, kettéválasztani a Vörös-tengert, vizet fakasztani a sziklából, személyesen találkozhatott Istennel, és még sorolhatnánk. És talán a Biblia sok más szereplőjével is így vagyunk. Felnézünk rájuk, mert hatalmas dolgokat tettek, és sajnáljuk, hogy mi nem lehetünk olyanok, mint ők, soha nem fogunk felérni hozzájuk, nem fogunk hadseregeket megállítani, tüzet lehívni az égből. De akármil...

"Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr." Zsoltárok könyve 111:4 Vannak könnyen felejthető, hétköznapi csodák, és vannak olyanok is, amelyek emlékezetünkbe vésik magukat. Egy-egy jókor jött baráti ölelés, egy nagy nevetés a családdal, vagy néhány elismerő szó első olvasatra nem tűnnek nagy csodának, de gondoljunk csak a világ jelenlegi helyzetére: hát nem csoda, hogy van még lehetőségünk örülni, és vannak, akiket szerethetünk? Önmagában a szeretet, noha hétköznapi, mégis csoda. Vannak azonban különleges csodák is: egy váratlan gyógyulás, a gyermekszületés,  egy érthetetlen módon megoldódott pénzügyi probléma, vagy egy szerencsés végkimenetelű baleset. Na, ezek azok, melyekre életünk végéig emlékezni fogunk. Az, hogy az autó pont olyan szögben csúszott, pont úgy fordult, és a sofőr pont nem volt bekötve (mert Isten a gondatlanságban is gondoskodik), hogy az oszlop pont ott csapódott be, és nem húsz centivel előrébb... Ezek azok a csodák, melyek Isten kegyelmé...

„Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” János evangéliuma 14:12-14 Csábító ez az ige, nem igaz? Hatalmas távlatokat enged látni, kimagasló, remek cselekedeteket, csodák sokaságát. Az ember tenyere szinte már viszket, mikor tehetjük rá egy betegre, hogy meggyógyuljon, mikor mondhatjuk a kerekesszékben ülőnek, hogy „Kelj fel, és járj!”, mikor változik borrá a víz, mikor lesz több mint elegendő egy hétvégi ételosztáson öt kenyér és két hal. De Jézus 33 éves szolgálata nemcsak ezekből a tettekből állt. Igen, ezek a csodák jelentőségteljesek, mindegyiknek helye volt az Ő és a másik ember életében, mindegyiknek megvolt a miértje, de Jézus ennél sokkal több. És ez a sokkal több pont az apró, szinte láthatatlan dolgo...

“Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!” Zsoltárok könyve 21:14 Néha olyan, mintha Isten csak nézne le ránk a trónjáról, és csak várna. Olyan, mintha semmit sem akarna tenni, csak figyelné az eseményeket. Azt hiszem mindannyian éreztünk már ilyent. Egy betegségben, egy szerettünk elvesztésekor, egy nehéz vizsgahelyzetben, vagy párkapcsolati krízisben. Mind feltettük már a kérdést: Miért nem teszel semmit, Uram? Belegondolva, hogy a Biblia hány hasonló nehézséggel küzdő emberről ír, akiknek az életében csodák történtek. Isten közbelépett, és teljesen jogosan gondolkozunk rajta, hogy nálunk miért nem történik ugyanez. Valójában ez nem egészen úgy néz ki ahogy mi gondoljuk. Izrael egy apró nép volt, és a történetében is csak egy marék emberrel történtek csodák. Amikor olvassuk Dávid és Góliát történetét, akkor elámulunk, milyen fantasztikus, hogy a gyerek győzött az óriás ellen, és bosszant minket, hogy miért nem a mi ...

"A nyomorultak és a szegények vizet keresnek, de nincs, nyelvük kiszárad a szomjúságtól. De én, az ÚR, meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket. A kopár hegyeken folyókat fakasztok, a völgyek mélyén forrásokat, a pusztát bővizű tóvá változtatom és a szomjú földet vizek forrásává. A pusztában cédrust növesztek meg akácot, mirtuszt és olajfát. A pusztaságba borókafenyőt ültetek, kőrisfát meg ciprust. Hadd lássák, és hadd tudják meg, vegyék észre, és értsék meg, hogy az ÚR keze vitte ezt végbe, Izráel Szentje teremtette." Ézsaiás 41,17-20 Voltál már úgy, hogy nem érted el azt amit akartál annak ellenére, hogy nagyon szeretted volna és keményen próbálkoztál? Ez az a pont, amikor szembesülsz a lehetetlennel és saját korlátaiddal. A próféta is erről beszél. Valamiért minden halottá, szárazzá válik és mindenki egyre nagyobb szükségben tengeti az életét. Sokan közülük, akik tettre készek, elkezdik keresni a megoldást, de nem találják.  Kin...

„Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért” Zsoltárok könyve 107:8  Ott ültem a kanapén nagyapámnál, és csak idézte a verseket a Bibliából egymás után. És most mind arról szólt, hogy Isten jó. Hogy Isten mennyire szeret. És látszott rajta, hogy komolyan gondolja, és nincs ennél fontosabb számára. Bevallom, nem szerettem vele a Bibliáról, Istenről beszélni, mert pillanatok alatt átcsapott a társalgás heves hitvitába. Ő védte az igazát hajthatatlanul, én pedig jobban tettem, ha inkább hallgattam, és vártam a látogatás végét. De ahogy idősödött, ahogy gyengült szellemileg, a hitviták elkoptak, és csak ez maradt. Isten jó. Isten szeret. És én amíg élek, hálás leszek ezért a beszélgetésért.  Mert ez a lényeg. Mert Isten tényleg jó, és nincs a világon, aki nála jobban szeretne. Történhetnek érthetetlen és borzalmas dolgok az életben, mert a Jó mellett a Gonosz is munkálkodik, és sajnos kihasználja hátralévő idejének minden pillanatát. De...

„Simon Péter így felelt: „Uram, kihez mehetnénk?! A te szavaid vezetnek az örök életre. Mi hiszünk benned, és meggyőződtünk róla, hogy te vagy az Isten Szentje!” (Egyszerű fordítás) János evangéliuma 6:68-69 Jézus népszerűsége erősen megugrott mikor ingyen ebédet osztott a több ezres tömegnek. Ha nagyon akarta volna királlyá is megteszik. Még csak fizetett hirdetést sem alkalmazott. Mégis követte mindenféle-fajta ember mindenféle szándékkal. A 12 fős zárt csoportból egyszeriben tömegbázist tudhatott magáénak. Facebook-os ismerőseim közül néhányan figyelmeztetnek, hogy akivel 1-2-3 éven belül nem kommunikáltak, törölni fogják. Jogos. Jézus sem akart látszólagos követőket. Nagy dolog az, hogy valaki Jézushoz jön, de mi lesz ezután? Miért is vagyok itt? Hogyan tovább? Hogyan lehet továbblépni? Többféleképpen követhetjük Jézust: 1.        Úgy mint a tömeg – valami hív, valami vonz Jézushoz. Talán a kíváncsiság, talán a problémáink, esetleg se...