Negyvenévnyi bégetés
„Mózes akkor ezt mondta az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt inkább nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!” Mózes második könyve 4:10-12 Néhány éve ismét tanulásra adtam a fejem, és beiratkoztam az egyik teológiai főiskola mesterképzésére. Amikor erre a lépésre rászántam magam, már több mint négy éve GYES-en voltam otthon a gyerekekkel. Sejthető, hogy nem túl sok intellektuális kihívás ért ez alatt az idő alatt, ezt nagyon jól illusztrálja az a tény, hogy az olvasmányaim 75 %-át az Anna, Peti, Gergő valamint a Bogyó és Babóca könyvek adták. 23%-át pedig Kufli, Süsü, Kisvakond vagy Panka és Csiribí mesék. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy ezek közül egyik sem tuszkolhat...