reggeli dicséret

Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! – mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet. Ézs 65:1 Amikor Ádám és Éva ettek a tiltott gyümölcsből, akkor tulajdonképpen hátat fordítottak Istennek. Az lett volna a helyénvaló, ha ők gondolkodnak el a tettükön és keresik fel Istent, hogy bocsánatot kérjenek Tőle. Ezzel szemben azt olvassuk a Bibliában, hogy Isten volt az aki felkereste őket, mert ők nemhogy kezdeményeztek volna, de még el is menekülnek Isten elől. Ebben a történetben egy mintát találunk arról, ahogy mi emberek hátat fordítunk az Istennek és arról ahogy Ő viszonyul hozzánk. Az Ószövetségben is találunk több ilyen hasonló példát. Dávid félrelépett. Hiába tett meg mindent, hogy tettét titokban tartsa, ezzel csak még jobban elszúrta a dolgokat. Egy évig vívódott a lelkiismeret furdalással, nem öntötte ki a szívét Istennek, hanem inkább menekült előle. Így ír erről az időszakról: "Míg h...

Ezeket tegyétek: Mondjatok igazat egymásnak! Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet kapuitokban! Zakariás 8:16. 1942-ben az amerikai katonai hírszerzők sehogy sem tudták megfejteni, hogy vajon melyik rejtőzhet a japán AF fedőnév alatt, amit hadseregük meg akarnak támadni. Végül cselhez folyamodtak. Mivel azt gyanították, hogy az AF a Midway-szigetekre utal, ezért küldtek egy rádió üzenetet, miszerint a víz lepárló készülék meghibásodott, így kifogyóban van a vízkészlet a szigeten. Nem kellett sokat várniuk a japán rejtett üzenetre: "AF-en fogytán a víz." Így nyerték meg a csatát, mely a Csendes-óceáni hadszíntér fordulója lett és végül a teljes győzelemhez vezetett.  A történet tanulsága szerint tehát hazugsággal háborút lehet nyerni, de egyet biztosan nem: kapcsolatot építeni. Ha van valami, ami kukacként szétrág egy kapcsolatot, és belülről teszi lehetetlenné a működését, az a hazugság. A hazugság az emberi kapcsolatokat kétféle módon is mérgezi: egyrészt ...

"És világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között.” Az Efézusbeliekhez írt levél 1:18 Egy amerikai férfi írta le mókás történetét egy alkalommal, miszerint a nappalijukban lévő csillár fénye egyik napról a másikra elhalványult. Gondolván, hogy az izzó veszíthette el a fényét, kicserélte egy újra, de mikor megtette, legnagyobb megdöbbenésére azt tapasztalta, hogy az is ugyanolyan erővel ég, mint az előző. Szerették a csillárt, mert a körülötte lévő ventilátor lapátok távirányítással kapcsolhatóak voltak, ezért úgy döntöttek, hogy nem cserélik le, megpróbálnak így élni, a halvány fényben. Napok, hetek, hónapok, évek teltek el, és a nappaliban a csillár halovány fénye mellett zseblámpákkal, és a környező szobákban felkapcsolt lámpák fényével világítottak. Természetesen amikor kellett volna, alig találták meg a szobában, amit kerestek, és csak nappal voltak képesek ott é...

„Ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. /Káldi-Neolvulgata/” Lukács evangéliuma 17:36 Élet vagy halál? Mennyország vagy pokol? Örök boldogság vagy végleges pusztulás? Nem kérdés; minden normális ember az Isten közelségét és a szerettei körében eltöltött szenvedés nélküli örök életet választaná. És úgy is tűnik, hogy egyre többen vannak, akik vallásosnak mondják magukat, akik egy kérdőíven az örök élethez húzzák az ikszet, sőt akik még némi időt és pénzt is hajlandóak ennek eléréséért áldozni. De ki dönti el, és mi alapján, hogy ki marad és ki megy, hogy kit visznek fel Isten országába és ki marad itt? Úgy van ez, mint mikor valaki kap ajándékba egy utat a trópusokra. Az öröm nagy, mindenkinek dicsekedve újságolja milyen nagy szerencse érte, hogy majd milyen jól fogja ott magát érezni, mit fog ott csinálni stb. Lehet, talán vesz egy új bőröndöt is, és talán el is kezd csomagolni, de hanyag hozzáállásával mégis lekési az indulást. ...

„Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj hozzám, mert megváltottalak! ” Ésaiás próféta könyve 44:22 Az hűség lelkülete ragadós lehet, amely a különböző közösségekben megnyilvánulva hatást gyakorolhatna másokra is és ez lehetne a társadalmunkat jellemző legfőbb erény! De vajon miért is nem találjuk meg ezt a társadalomban és sok családban? A helytelen, -családon keresztül árasztott befolyás, rossz eredményeket von maga után a társadalom egészére vonatkozóan. Hűtlenség, irigység, csúfolkodás, erőszak, mind olyan aktivitást kiváltó fogalmak, amelyek az egyén magaviseletén keresztül ártanak a családnak, majd így a társadalom egészének. Ehhez képest a ma reggeli szöveg ígérete egészen örömtelivé avanzsál. Ebben a versben folytatódik az 1–4. versekben kezdődő üdvígéret. A megtisztelő, Jákob és Izráel megszólítás után ( 21. vers ) kétszer is szolgájának nevezi népét az Úr. Azzal biztatja, hogy nem felejtette el, a fogság ellenére sem, hiszen ...

“Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” ( Zsoltárok 1:1-3) Mindenki a boldogságot keresi a világon. Ez így van jól. Van aki a kapcsolataiban, van aki a munkájában, és van aki a hobbijában igyekszik ezt megtalálni. Általában ez hosszabb-rövidebb ideig működik is, de a történet nem ilyen egyszerű. Mielőtt a boldogság után indulunk, és felforgatjuk életünk minden zugát hogy megtaláljuk, nem árt ha feltesszük a kérdést: Az mégis hogy néz ki? Milyen egyáltalán a boldogság? - Amikor valamit keresünk előnyből indulunk, ha tudjuk mit keresünk. Kezdjük tehát itt. Mi a boldogság? A Zsoltár írója egy érdekes meghatározást ad nekünk erről: “Boldog aki nem hallgat a rosszra, hanem Isten törvé...

„Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” Pál levele a filippiekhez 4:8   Egy pénteki napon autóval utaztunk nagyszülőzni. A férjem vezetett, én pedig szépen lassan megnyugodtam a bepakolás és elindulás okozta stressztől. Ahogy rákanyarodtunk az autópályára, gyönyörű szögben láthattam a felhőket az égen, és elgondolkodtam rajta, mikor néztem meg őket igazán utoljára, mikor hagytam időt magamnak töprengeni azon, melyik felhő milyen alakú, mihez hasonlít igazán.  Nem tudom a választ. Őszintén szólva, legtöbbször lefelé nézek, a két életben tartandó utódomra, és előre az útra, amin sietünk vagy csak sétálunk valahová, a felhők pedig kimaradtak a mindennapi rutinból. Huszonnégy óra. Ezernégyszáznegyven perc. Ennyi áll a rendelkezésünkre nap mint nap. És ezt jól kell beosztani. Vagy legalábbis kellene. Isten ma reggel egy mércét sze...