reggeli dicséret

„Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.” (János evangéliuma 14:6-7) Jézus négy dologról beszél itt: út, igazság, élet és Isten. Ezek a kérdések foglalkoztatnak leginkább bennünket is. Melyik úton kell haladnom? Melyik az én utam? Melyik a helyes ösvény? Aztán mi az igazság? Van-e egyáltalán abszolút igazság, s ha igen, hogyan fedezhető fel, hogyan ismerhető meg? Hogyan élhetek helyesen, beteljesült, értelmes életet? Van örök élet? És végül: Van egyáltalán Isten? Ha igen, hol van Isten és hogyan lehet Őt megismerni? Jézus mind a négy kérdésre ezt az egy választ adja: „Én vagyok”! Jézus az út! Más szavakkal Ő mutatja az utat, amelyen járnunk kell. Ahogyan ő élet, úgy kell nekünk is élnünk. Amilyen értékeket és célokat fontosnak tartott élete folyamán, ugyanazokat az értékeket és célokat kell mi is kitűzzük magunk

„Ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjáig.” Filippiekhez írt levél 1. rész 6. vers Különösen a pár éve elkezdődött gazdasági válság óta nagyon sokszor látok elkezdett és befejezetlen házakat, palotákat. Építési telkeken az alap kiásva, lebetonozva – és nincs folytatás. Abbahagyott munkák, félig elkészült alkotások, amik aztán valami miatt csak úgy vannak. Nos, Istennél ilyen nincs! Ő, ha elkezd rajtad dolgozni – és te ezt megengeded Neki, akkor nem hagyja abba addig, amíg teljesen tökéletes munkát nem végez életeden. Képes újjáteremteni. Amire Te már évtizedek óta képtelen vagy, Ő – rövid időn belül meg tudja tenni. Persze, csak akkor, ha nem kapkodod ki folyton a szerszámokat kezéből. Képes arra, hogy önzésedből tökéletesen kigyógyítson, Tud neked megértő, együtt-érző és szerető szívet alkotni. Arra is képes, hogy megtanít felülemelkedni a bántások, a kicsinyesség fölé. Megtanít az elengedés művészetér

"Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!” Márk evangéliuma 5:36 Amikor beteg volt, még volt remény. Amikor haldoklott, csak az utolsó szikra maradt, az is csak azért, mert Jézusért ment a kislány apja. A "meghalt" üzenet elvette az utolsó sugarat is. Ekkor mondta Jézus: Ne félj, csak higgy!  Minden elveszett, de Jézus ott volt! Jézus azt mondta, hogy a 12 éves kislány nem halt meg, hanem alszik. Pedig halott volt. Különben nem kellett volna Jézus hozzá, bárki felébreszthette volna. Jézus arról beszélt, hogy Mellette a halál mindössze alvás. Nem kell félni tőle, van belőle feltámadás. Az igazi ellenség nem a halál - bár komoly ellenség -, hanem az, hogy a félelmünk elveszi a hitünket.  A fájdalmas események eltakarják előlünk azt a Napot, ami mindig ott ragyog az égen, még felhős napokon is. Jézus arra kérte Jairust, hogy ne arra nézzen, ami homályos, hanem arra, ami mögötte van. Jézus miért n

„A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” (Máté evangéliuma 6. fejezet 11. vers) Vajon a mai elkényeztetett nemzedéknek milyen módon fogja megtanítani Isten a mindennapi kenyér értékét, és az efféle önzetlenséget? Rossz esztendő járt, mostohásan hozta a föld a termést. Amit meghagyott a fagy, elverte a jégeső, leégette a forróság. – Az idén aszalt almát termettek az almafák – hajította a sarokba esténként édesapám a csíkos tarisznyát. Az is jó volt nekünk már akkor, a fonnyadt alma. Olyan szűkös volt nálunk a kenyér, hogy egyszer három napig színét se láttuk.  Éhesen ődöngtem az utcánk gyepes árokpartján, mikor a gazdag Dobákné rám kiáltott a  muskátlis ablakukból: – Te fiúcska, szaggass a malackámnak egy kis papsajtfüvet ott az árokparton. Szép kövérlevelű papsajtok bodorodtak ott, a levelüket megszedtem a malackának, én magam meg teleraktam a zsebemet szép kerek papsajtocskával, abból lesz én nekem jó vacsorácskám. Gazdag Dobákné nagyon meg volt elégedve

Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Máté 6,27-33 "Jézus a gyermekek kezébe adta a gyönyörű liliomot. Miközben e kicsinyek és nagyobbak az Atya fényében sugárzó fiatalos arcát nézték, ezt a tanítást kapták: "Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon

„Mert ez a parancsolat, amelyet ma parancsolok neked, nem megfoghatatlan előtted, és nincs is távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy föl a mennybe, hogy lehozza nekünk, és közölje velünk, hogy teljesíthessük? A tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: Ki kel át a tengeren, hogy elhozza nekünk, és közölje velünk, hogy teljesíthessük? Sőt nagyon közel van hozzád ez az ige. A szádban és a szívedben van, hogy teljesíthesd. Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a gonoszt is azzal, hogy ma azt parancsolom neked, hogy szeresd az URat, a te Istenedet, és az ő útján járj, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az ÚR, a te Istened azon a földön, amelyre bemész, hogy tied legyen. ” Mózes 5. könyve 30:11-16 Az életünk tele van döntéshelyzetekkel. Választanunk kell akkor, amikor vásárolni megyünk (mit, hol, mennyiért…). Választunk iskolát és munkát, párt és pártot…

„Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé. Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek Ura a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak.” Ézsaiás 54:4-5 Lehet, hogy kimondhatatlanul kemény hetet hagytál magad után. Kudarcok a munkában, az emberi kapcsolataidban, a magánéletedben, és úgy érzed, már minden talajt kihúztak a lábad alól. Még próbálsz kapaszkodni valamibe, de már ott tolonganak rajta a kezek, és nincs megállás.  Ma neked szól ez az üzenet, Barátom! Ne félj, mert Isten, a Nagy és Hatalmas és Örök és Mindenható, Egyetlen Úr szól hozzád! Ő melletted van. Ő az, akire mindig, minden körülmény között számíthatsz. Veled van akkor is, amikor más azt mondaná, szégyent hozol rá. Veled van annak ellenére, hogy már te is azt érzed, nem érdemled meg. Soha, de soha nem mond le rólad.  Megtalálhatod bármikor, ha szeretnéd. Me