A rózsaszín köd után
„Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret! Felépíti Jeruzsálemet az Úr, összegyűjti a szétszóródott Izráelt. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” Zsoltárok könyve 147:1-3 Fel tudod magadban idézni, milyen volt szerelmesnek lenni? Amikor hevesebben vert a szíved már attól, hogy egy pillanatra megláttad őt. Amikor „véletlenül” egymás mellé ültetek le a baráti társaságban, amikor órákon keresztül tudtatok beszélni bármiről, és késő estig küldözgettétek egymásnak az üzeneteket. Amikor ólomlábakon vánszorgott minden egyes nap, amelyen nem tudtatok találkozni. Amikor csak a tökéleteset láttad benne, és lehoztátok egymásért a csillagokat is az égről. Amikor fájt a hiánya, és a túláradó öröm a viszontlátáskor. Ugye, milyen jó érzés? Nem tudom, hogy abból, amire visszaemlékeztél, lett-e komolyabb kapcsolat, esetleg házasság, de most képzeld el, hogy igen. A kapcsolat komolyra fordult, kimondtátok a boldogító igeneket, és már ...