reggeli dicséret

„Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)” Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Hát igen, bizony ez így van. Mindannyian gyermekként kezdtük, csak azóta belekerültünk az élet nagy felnőttképző iskolájába, és a gyermeki dolgainkat levetkőztük. Személyreszabott mókuskerekeink által diktált rohanásunkban elfelejtkeztünk rácsodálkozni a jóra, a szépre. „Nincs időnk” – mondjuk örök kifogásunkkal élve, és így szép lassan elveszítjük rég megtanult, megtalált értékeinket. Pedig úgy vágytunk már „nagynak” lenni. Gyermekkorom mesés világában élve szerettem volna úgy fütyülni, mint a bátyám és a barátai. A nyári szünidőben irigyelve hallgattam a haverok füttyjelét, ahogy reggelente hívták őt játszani. Majd egyszer én is fogok... és lelkesen próbálkoztam, de nem ment. Kovács mamámnak volt egy kedves szomszédja, a Béla bácsi, aki néha napestig hallgatta fülsértő próbálkozásaimat. Egy vasárnap délután aztán beállított nagyanyámhoz valamit titokzatosan a markában szor

A bölcsek boldogsága „Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak.” Pédabeszédek 3:13-14. Hallottad már? Csak egészség legyen, meg pénz, akkor már nem lehet semmi baj! Itt meg valami egészen másról olvasunk. Ha valaki megtalálta a bölcsességet és értelmet kapott – akkor annak értéke vetekszik az ezüsttel meg az arannyal. Gondoltad volna? Mit jelent a „bölcsesség” szó? A szótár szerint: Hosszú távú józanság. Az alapos megfigyelés, megítélés, szólás, célszerű cselekvés tulajdonsága. Az egyén azon képessége, hogy hosszú távú józan, igaznak bizonyuló döntéseket tud hozni. Ez a képesség tudáson és tapasztalaton alapszik. Hát ez nem semmi! Igazán akkor leszel boldog, ha - Alaposan megfigyeled a dolgokat – mielőtt véleményt alkotsz azokról - Meggondolod, mikor szólj és mikor ne - Ha célszerűen végzed munkádat - Hosszú távon jó döntéseket hozol - Képzed magad - És ta

Krisztustól nyert bűnbocsánat " Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért. " János apostol első levele 2:12 Borzasztó, ha ok nélkül bántanak. De van ennél sokkal rosszabb: amikor azzal vádolnak, amit valóban és letagadhatatlanul mi követtünk el. A legcsodálatosabb dolog az Univerzum történetében az, amikor Isten megbocsátja a bűnös ember vétkeit. Ugyanakkor ez a legigazságtalanabb dolog, ami létezik. Ismerjük a felháborodást, amit akkor érzünk, amikor egy bűntény nem nyeri el méltó büntetését. Amikor a bűnös kegyelmet kap - hatalmasra szokott hízni az igazságérzet bennünk. Mélyen belénkplántált mozgatórugó szerint a bűnt büntetésnek kell követnie. Pedig mi ezt a szabályt kivétel nélkül mindannyian a bűnös bolygóra születve tanultuk meg. Akkor milyen lehet Istennek bűnöket megbocsátani, Akinek a tökéletes világába tört be a bűn? Neki - a miénkhez képest - mennyire lehet fejlett az igazságérzete? Az isteni igazságérzetben is érvényes a szabály: a bűnnek

Ne félj! „És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” (Ézsaiás könyve 43. fejezet 1. vers) Azt tartja a mondás; mindenki fél valamitől. Sőt van, aki nemcsak egy, hanem több dologtól is fél. Hogy miért? Egy megmagyarázhatatlan undor, egy gyermekkorra, sőt egyesek szerint magzati korra visszavezethető trauma, stressz? Meg aztán félelem és félelem között is különbség van. Hiszen van egy egészséges félelem is, ami mintegy védelmi rendszer működik, így az ismeretlennel, vagy a veszélyes helyzetekkel szemben legtöbbünkben ott él a tartózkodás ösztöne. Persze van olyan félelem is, amely rátelepszik a lelkünkre és szinte összenyom. Mint mikor bezárnak egy szűk helyre. Huh. Én beleborzadok, mert én ettől félek. Illetve féltem. Nyáron, fiatalok egy csoportjával elmentünk barlangászni, Szentgálra a Kő-lik barlangba. Mivel ez egy zárt barlang csak hivatásos vezetőkkel lehetett lemenni, de ez számomra

„Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága vezeti félre, és csábítja a rosszra. A kívánság pedig mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz.” (Jakab levele 1,14-15) Kívánságból bűn, bűnből halál, halálból feltámadás. Hányszor győzött már a kívánság feletted? Mondod: sokszor. S a bűn? Az is, feleled. A halál pedig nevetett. Ilyenkor mindig meghalt valaki bent. Azt mondom: halálból feltámadás, bűnből engedelmesség, kísértésből LEHETŐSÉG. Mert Valaki győztesen meghalt a hegyen! Ámen Élj vele! Kalocsai Tamás

Imádság, „tiszta kézzel” „Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül.” (Károli ford.) „Azt kívánom hát, hogy a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó lelkülettel.” (Szent István Társulat ford.) Timótheushoz írt első levél 2:8 Bár az imádság alapvetően az Istennel való személyes kapcsolatunk építőeleme, van az imának közösséget építő szerepe is. A nyilvános ima kiváltságát gyakorló személyek számára különösen fontosak Pál apostol tanácsai. Isten úgy rendelkezett, hogy a papi szolgálatot a férfiak lássák el nemcsak a templomi szolgálat kapcsán, hanem a családban is. Ezért is szólítja meg határozottan („akarom”) az apostol a férfiakat a tiszta kezű-lelkű imádságra. Amikor mások nevében szólunk Istenhez, vagy Isten akaratát kell közvetítenünk az emberek felé, az imádság már nem magánügy. Ez nem a belső kamra csendességében történő titkos fohász, hanem a közösséget építő Isten-emb

Csak engedd el a fűszálat… „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Példabeszédek könyve 3:5-6 Nem, köszönöm, nem kell segítség, és mosolyogva lépsz tovább, hiszen elég nagy vagy már ahhoz, hogy magad is boldogulj az élet dolgaiban. Vagy összeszorított foggal sziszeged: „Majd én megoldom!”, mert fogva tart a büszkeséged, és kell az önérzetednek is az, hogy egyedül vigyél véghez mindent. Esetleg teljesen elveszett helyzetben vagy, de még mindig ragaszkodsz a magad meglátásához, a megoldásodhoz, és ha megszakadsz, sem fogadsz el segítséget. Ma reggel Isten arra hív, hogy engedd el a fűszálakat, melyekben kapaszkodva lógsz a szakadék felett, és merj „belezuhanni” a karjaiba. Hidd el, Ő a bölcsebb kettőtök közül; látja döntésed következményeit, ismeri a jövődet, és megígérte, hogy gondot visel rólad. Isten ma azt kéri tőled, hogy hagyd abba a hősködést, a „nekem egyedül is megy” filozófiát, és bízd Rá