reggeli dicséret

Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben! Pál apostol rómaiaknak írt levele 12. rész 18. verse "Ettől (vagy attól) ez is kitelik!" - Hallottátok már ezt a mondatot, vagy esetleg mondtátok is? Bizony, így szoktuk leértékelni azokat, akiktől csak a rosszra számíthatunk. ezzel a mondattal ítéljük meg mások jellemét. Pedig tény és való, hogy nem tudunk jobbak lenni annál, akik vagyunk. csak azt tudjuk nyújtani másoknak, ami bennünk rejlik. Ugyanakkor mindannyian igyekszünk fejlődni is. szeretnénk jobbak lenni, szeretnénk többet nyújtani, és ezzel bebizonyítani, hogy rá tudunk cáfolni a bennünket is sújtó rossz véleményekre. Ez a gondolatsor azonban igazol egy nagyon fontos állítást, amit a Szentírás is megállapít rólunk: hogy bennünk lakik a rossz. Bennünk van és átjárta lényünket, megronthatt a gondolatainkat, értékítéletünket is. Minden valamire való ember küzd is ellene. Ebben is igaza van a bibliának és Pálnak. Megtaláljuk önmagunkban a jót ...

Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek. Pál első levele a korinthusiakhoz 4:9 Apostolnak lenni egyáltalán nem könnyű. Ők voltak azok az emberek, akik az első században, Krisztus mennybemenetele után életüket szánták arra, hogy elvigyék a Mesterükről szóló jó hírt a lehető legtöbb emberhez. Ők voltak azok, akik nélkül ma nem létezne kereszténység, és akik nélkül mi sem ismernénk Jézus Krisztust. És bár életükkel Krisztust akarták bemutatni, hallgatóik, követőik gyakran nem láttak tovább az apostol személyénél. Így kerültek ők akaratlanul is a figyelem középpontjába, és lettek, szándékukon kívül elismerés, kritika, csodálat vagy éppen gyűlölet tárgyai. Egyes helyeken (lásd a korinthusi gyülekezetet) még verseny is lett abból, ki melyik apostol követője, és melyikük érdemesebb arra, hogy kövessék őt. Joggal érezte hát Pál azt, hogy az apostolok élete olyan, m...

"Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt." Máté evangéliuma 7. fejezet 13-14. verse Előfordult már veled, hogy autópályán haladtál a forgalommal, és elmulasztottál időben lehajtani? Vagy előfordult már veled, hogy túráztál és haladtál egy széles szekérúton, ahonnan egy keskeny ösvényre kellett lefordulnod, de te elhaladtál, mert annyira eltakarta a bozótos a kis ösvényt? Ugye milyen könnyen előfordulhat ez? Velem már mindkettő megtörtént. Milyen szemléletes kép ez, és milyen fontos figyelmeztetés van benne számunkra! Könnyű együtt haladni másokkal, alig figyelve arra, hogy merre kell menni, csak követni a hömpölygő tömeget. Mennyivel több figyelmet és erőfeszítést igényel szembe haladni a tömeggel, vagy idejében letérni, a kereszteződésekben a megfelelő utat választani. (Főleg, ha ...

" Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, amint sok isten van és sok úr,  nekünk mégis egy Istenünk van, az Atya, akitől minden van, s akiért vagyunk; és egy Urunk van, Jézus Krisztus, aki által minden van, s aki által mi is vagyunk." Pál apostol első levele a Korinthusi gyülekezetnek 8. fejezet 5-6. verse Egy Isten van, vagy van több is? Beszélhetünk-e ma a természetfelettiről egységesen, vagy minden világvallás járható út? Az Istenhez vezető utat valóban úgy a legjobb elképzelnünk, hogy mindannyian a hatalmas hegy lábától elindulva, de különböző utakat bejárva végül a tetőn találkozunk? Mindegy a megközelítés, csak a végeredmény számít? Lehetséges az, hogy teljesen másképp élve az életünket mégis egy eredményre jutunk végül? Abban a pillanatban, amikor a zsidóságból kilépő kereszténység nyitott a pogányság felé az apostolok azonnal számos kulturális problémával találták szembe magukat, melyek nagyon hasonlatosak voltak az előbb felvetettekhez: -...

"Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." Példabeszédek 3,6 Hogyan is tudná felfogni az ember a végtelent? Az ábrázolásai, ahogy a képeket nézem, számomra semmitmondóak. Egy egybefonódó karika, megcsavarva. Ez lenne? Bár nincs eleje, se vége, határa mégis véges. Oly kicsiny, amekkorára készítik. Elvész a térben, mert az alatta, fölötte, előtte, mögötte és mindkét oldala irányában továbbra is végtelen. Vezetés közben néztem a téli tájat. Temetésre utaztunk, egy élet derékba tört, véget ért. A havas fehérségbe betört a köd. Ahogy figyeltem az elsuhanó fákat, hirtelen egybemosódott minden. Nem tudtam, hol kezdődik a köd és hol ér véget a táj fehérsége. Benső békesség, nyugalom töltött el. A végtelen mindenhol ott volt, abban a pillanatban. Számomra a végtelen magát Istent jelenti. Elmúló éveink minden pillanatában csak Ő örök egyedül. Csak Ő az egyetlen, aki nem változik, aki mindig velünk van, akinek jelenléte mindig biztonságot ad, mert...

" Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol."  Máté evangéliuma 12,30 Jézus két - látszólag - egymásnak ellentmondó kijelentést tett az evangéliumok szerint: "Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol." (vö. Luk. 11.23) és "Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van." Márk 9,39 Vajon mikor kell az egyik kijelentését és mikor a másikat alkalmazni? Olvassuk el a szövegkörnyezetet, és gondoljuk át!  Sokszor próbálkozunk a lehetetlennel: szeretnénk követni a saját kívánságainkat, terveinket úgy, hogy közben úgy tűnjön, mi azért önzetlen emberek vagyunk. Keressük a számunkra előnyös kompromisszumokat. Nagyon szeretnénk, ha a kecske is jóllakna, és a káposzta is megmaradna...  Miközben önmagunkhoz gyakran így viszonyulunk, mások elé szívesen állítjuk - nem feltétlenül kimondva - azt a követelményt, hogy (pontosan) úgy éljék az életüket, (úgy kövessék Krisztust), ahogyan mi helyesnek látjuk, különben elle...

"Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája." Galata 1,10 Életünk során mindig is tetszeni akarunk valakinek és azért, hogy ez sikerüljön készek vagyunk sok mindent megtenni. Mondhatnánk akár azt is, hogy az életünk nem más, mint az igazodás művészete. Az elsők, kiknek tetszését el akarjuk nyerni, azok a szüleink. Ki más, hiszen gyermekkorunkban ők a legfontosabbak. Mi vagyunk apa, anya szeme-fénye. A lányok belebújnak édesanyjuk cipőjébe, illegetik-billegetik magukat a tükör előtt, úgy kérdik: "Apa, tetszem neked?" Ilyen kor kell mindig dicsérni, csodálni, mert a gyermeknek nagyon fontos, hogy feltétel nélkül szeressék. Aztán jönnek a társak. Nekik is imponálni akarunk. Fontos lesz számunkra, hogy nekik mi a "menő" vagy esetleg a "ciki" és ahhoz igazodunk mi is. Iskolás és középiskolás korban nagy ...

"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült." Zsidók 12,1-2 Ez a szakasz nem azoknak szól, akik még bizonytalankodnak. Ez az ige nem azokat szólítja meg, akik még kételkednek. Ez az üzenet azoknak szól, akik komolyan veszik a hitet, mert számukra élő valóság az élet Krisztusban. Megfigyelted már, hogy mindig eltelik egy kis idő a meggyőződés és a cselekvés között? Mindig van egy szünet. Ez a döntés szünete. Az elköteleződés szünete, amikor azt fontolgatjuk, hogy most mit is tegyünk. Cselekedjünk meggyőződésünk szerint, vagy próbáljuk magunkat lebeszélni róla. Voltál már így? Tudtad mit kellene tenned, de bizonyos okok miatt, ...

Lukács 9,23-24 Károli: „Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.” "Krisztus - hogy megismerje az embert érő csalódásokat, próbákat és szomorúságokat - az emberi fájdalom és megaláztatás legnagyobb mélységébe szállt le. Azon az ösvényen járt, amelyre követőit kérte, hogy járjanak. Azt mondta nekik: "...Ha valaki énutánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem." (Lk 9:23.) Azonban a hitvalló keresztények nem mindig hajlandók az önmegtagadás gyakorlására, amelyre a Megváltó elhívta őket. Nem hajlandók megfékezni kívánságaikat és vágyaikat, hogy többet tudjanak adni az Úrnak. Valaki ezt mondta: "Az én családom nagyon nagy igényű, így ellátásuk sokba kerül." E kijelentés azt mutatja, hogy neki ...

"Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért." Zsoltárok 23:1-3 Különleges foglalkozás pásztornak lenni. Kicsit szelíd, kicsit vad, mindig két világ, az emberek és a természet, az állatok világa között él úgy, mint aki egyszerre tartozik mind a kettőhöz, de közben egyikhez sem. Kalauz a két világ között, aki harmóniát, békét teremt. Azok, akiket ismertem közülük, valóban különlegesek voltak. Nekünk, civilizációban élőknek, nomádoknak tűntek. Az életmódjuk sokszor radikálisan kötött, mégis rendkívül szabad. Korán reggel kelnek, mikor még mindenki alszik. Hajnalban indulnak útnak, ki a természetbe, mindent maguk mögött hagyva, ami bennünket az emberek világához köt. Úgy ismerik a dombokat, erdőket és mezőket, mint a tenyerüket. A fák, a bokrok, a virágok kedves ismerőseik. Értik az állatok nyelvét. Tudják, mikor...

"Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt." Kolossé 3:8-9 Amikor megbántottak, amikor jogosan visszavághatnál, felemelhetnéd a hangod és lehetnél félelmetes: te nem teszed. Amikor mindenki kíváncsian néz, áhítattal hódol a szépség előtt, mikor már mindenki számára elfogadott a szexualitás ilyen módon való felhasználása, mikor teljesen természetes, hogy a vágyaidnak élj: te elveted. Amikor okos dolog hallgatni, mert az érdeked megkívánja, amikor csak kicsit kell betartanod, hogy előbbre juss. Mikor elejtett, jól irányzott szavaiddal célod eléred, mert ha kell, sebet ejthetsz, ha kell, irányíthatsz általuk: te nem élsz vele. Ha mások, akár ezrek is, az Istent okolják mindenért, ami őket éri és szenvedéseidhez képest az övék semmi sem, te hallgatsz csendesen. Társ...

"Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?" 2 Korinthus 2:14-16 Isten mindenkor győzelemre segít Krisztusban. Vannak nehéz helyzetek a keresztény ember életében. Döntések, amiket nehéz meghozni mert a szívünk másfelé húz, vagy mert az út, amit választottunk, lemondással jár. Krisztus útja sohasem könnyű, de végül a győzelemhez vezet. Ismeretének illatát jelenti ki mindenhol általunk. Amikor a világ figyel, márpedig mindig ezt teszi, vizsgázunk. Isten ismerete nem csupán a könyvekben van megírva, követőinek élete a legékesebben szóló beszéd. Ez ugyanakkor nagy felelősségünk is, mert többet olvassák ezt, mint a könyveket. Krisztus valódi követőinek példája az igaz istenism...

„Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.” Máté 3,2 Egyre többet tapasztaljuk, hogy „zaklatnak” bennünket a szekták . Egyre több a vallási műsor a tévében, úton útfélen találkozunk valamilyen keleti vagy nyugati szerzetessel, aki adományt koldul tőlünk. Máskor könyvekkel, szórólapokkal, vagy ingyenes újsággal bombáznak bennünket: „Ezt feltétlenül olvassa el, nagyon fontos! Az örök élete múlhat rajta, ha nem tér meg!” Miért lenne szükségem a megtérésre? – mondják sokan, mert úgy gondolják, nem akarnak belépni semmilyen vallási közösségbe, vagy nem akarnak egyházat cserélni. Jellemző ránk, hogy üzleties szellemben gondolkodunk még a hit dolgairól is, hiszen minden közösség nyer azzal, ha tagokat toboroz. Több tag, nagyobb súly a közéletben, politikában; tekintély az emberek előtt, nagyobb bevétel és még sorolhatnánk. Pedig ennek nem erről kellene szólnia! Egy tanárom mondta még a főiskolán: „Egy kis megtérés senkinek sem árt!” – és mosolygott, ahogyan mi ...