reggeli dicséret

Jézus hívta a gyermekeket „Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.” Máté evangéliuma 19:14 Ma egy gyermekközpontú társadalomban élünk. Nem ritka azt látni, hogy apukák, vagy anyukák gyermekeik különféle teljesítményében versengenek. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, ma sok szülő számára saját gyermeke egyfajta bálvány. Mondom ezt azért, mert sok esetben a gyermek megelőzi Istent a szülő életében, értékrendjében. Pedig Isten szerint a gyermek helye a családban a harmadik hely. Első Isten, második a házastárs, majd a gyermek. Ez a hely egyfajta védettséget is biztosít a gyermek egészséges növekedéséhez, hiszen kettős burok veszi őt körül – a szülők egymás iránti, és Isten iránti szeretete. Az a társadalom, amelyben Jézus élt patriarkális berendezkedésű volt, ebből kifolyólag nem értékelte sem a gyermekeket, sem a nőket. Egy gyermeknek, - de még nőnek sem volt szabad egy tanító közelé

Mindenhova elér az Úr „Íme, sok halászt hívatok - így szól az ÚR -, hogy halásszák ki őket. Azután sok vadászt hívatok, hogy hajtsák össze őket minden hegyről, minden halomról és sziklahasadékból.” Jeremiás próféta könyve 16:16 Isten sohasem beszél az ítéletről a kegyelem nélkül. Isten néhány mondattal az idézett szöveg előtt ítéletet hirdet a bálványimádás miatt a népének, de közvetlenül ezután az összegyűjtésről, a megmentésről, a hazajövetelről beszél Jeremiás által. Ne nősülj, ne legyenek gyermekeid, mert borzalmas végük lenne, se gyászolókhoz, se vigadozókhoz ne menj! – nem túl biztató a jövőre nézve még egy prófétának sem. Pedig Isten ezt kérte Jeremiástól. Nem éppen örömüzenet előhangjai. Bevezetője volt ez annak, amit Isten látott előre, nem mintha ezt Ő így tervezte volna, de tudta, hogy nem fog a népe megtérni a bálványimádásból, ezért az ítélet következik. De Isten, mivel soha nem eredeti terve a büntetés, csak a legutolsó, ezért rögtön az ítélethirdetés után a kegyelem üzen

Isten csodálatos ajándéka „Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.” (Ézsaiás könyve 60. fejezet 5. vers) Ézsaiás az Ószövetség evangélistája. Megjövendölte, hogy Izrael népe a hűtlenség és a hitehagyás következtében fogságba megy, de vizionálta azt is, ahogy majdan a maradék, a próbában mindvégig kitartók visszatérnek és az édeni állapothoz hasonló békességben élnek. Erről a visszatérésről szól Ézsaiás könyvének utolsó néhány fejezete. A fent olvasható vers egy ígéretsornak csupán egyetlen része, mely úgy kezdődik: „Kelj fel, világosodj” (Ézs.60:1) Egy gyászoló szülő képe tárul itt szemünk elé, ki elhurcolt gyermekeit siratja. Majd búslakodása határtalan örömmé változik, amint meglátja messziről jövő fiait és leányait, kiket ölben hoznak (Ézs.60:4), távoli szigetek kincseivel megrakott tevekaravánok. Vajon egy szülő számára ebben a pillanatban mi jelenti az igazi ajándékot? Gyermekkor

Örülök a találkozásnak! „A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. „Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.” (Máté 13, 16-17) Vajon mi az, helyesebben Ki az, amit/Akit szerettek volna látni a próféták és igazak sokan? Erőteljesen fejezi ki Ézsaiás próféta könyve 35. fejezetének 4. verse ezt a tiszta, semmihez sem hasonlítható vágyakozást. Így hangzik: ”Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, ... jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!” , valamint a 42. fejezet 1-4-ig terjedő versei: ”Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek ér

Megfizet az Úr „Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint”. (Jelenések könyve 22:12, MBT) Ezek szerint a cselekedeteim alapján fogok üdvözülni vagy épp elkárhozni? Ha elég jó voltam és engedelmeskedtem megkapom a jutalmam? Hol van akkor a hit? Hol van itt a csodálatos kegyelem? Ha a cselekedeteink számítanak, hány jó cselekedetre van szükségem? Mennyi időt kell szolgálnom, hogy megkapjam Istentől méltó béremet? Feltehetném ezeket a kérdéseket, nem? Lenne bibliai alapja is, hiszen szeretnünk kell Istenünket és egymást, meg kell tartanunk a parancsolatokat, és a Hegyi beszéd szerint még a gondolati szinten elkövetett bűnök is halálosak. Hadd kérdezzek tovább. Mikor hangzanak majd el ezek a szavak? Miután minden egyes személy sorsa visszavonhatatlanul eldől. Mikor Isten azt mondja, hogy „aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, aki pedig igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent le

Isten országa kincs „Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres.” Máté evangéliuma 13:45 Vannak olyan tárgyak a gyermekkorodból, amihez emlékek fűződnek? Számomra a legrégebbi örömteli emlék talán a gokartom. Ma is világosan rajzolódik ki előttem a varázslatos doboz a Trabantunk hátsó ablakában. Egy sárga vázas gokart képe volt látható rajta. A szüleim szerint nagyon vágytam rá, és a kérdésre, hogy mit akarok, egyre csak azt hajtogattam elutazásuk előtt: „gokajtot, gokajtot”. Nagy kincs volt akkoriban egy gokart: csodájára jártak az utcabeli gyerekek. Nem feledkezhetem meg az első tolltartómról sem, amire annyira büszke voltam. Aztán eszembe jut egy kicsiny kulcstartó, ami igazából egy foszforpatronos pisztoly, vagy inkább mordály volt. Sokat nézegettem a kirakatban, mire összegyűjtöttem rá a zsebpénzt, és a kezembe vehettem. Akármennyire különbözőek is ezek a tárgyak, egy közös van bennük: már nincsenek meg. Valami, ami egykor olyan sokat jelentett, idővel