Erkölcsi tanítás, bölcsesség
“Szívleld meg az intést, és hallgass az okos beszédre!” (Példabeszédek könyve 23:12) “Mindenki azt mondta, hogy rossz ötlet. Bárkit kérdeztem ellenezte, én mégis kitartóan fejjel a falnak mentem, és bumm… Tényleg rossz ötlet volt. A fejem koppant, olyan erővel csapódtam neki az akadályoknak, hogy azt hittem ripityára török. Felkelni is alig van erőm. Bárcsak hallgattam volna rájuk.” Gyerekként napjában többször éltem meg ezt a jelenetet. “Ne ugrálj az ágyról a kanapéra!” - Én: Ugráltam, és a fejem törtem. “Ne szaladj át az úttesten!” - Én: Futottam, és jött is a kocsi, amivel közelebbről megismerkedtem. “Ne cserélgessétek bátyáddal a bicikliket!” - Én: Cseréltem, és a kapuval is szoros kapcsolatom lett. Gyerekként ez teljesen normális. Egy nálam okosabb mondott valamit, de én rá sem bagóztam, aztán jött a baj, és azon gondolkoztam, hogy jós lehet az az okosabb ember (általában édesapám, vagy édesanyám), aki mondta, vagy csak zseni. Mostanra tudom, hogy egyik sem,