reggeli dicséret

“Szívleld meg az intést, és hallgass az okos beszédre!” (Példabeszédek könyve 23:12) “Mindenki azt mondta, hogy rossz ötlet. Bárkit kérdeztem ellenezte, én mégis kitartóan fejjel a falnak mentem, és bumm… Tényleg rossz ötlet volt. A fejem koppant, olyan erővel csapódtam neki az akadályoknak, hogy azt hittem ripityára török. Felkelni is alig van erőm. Bárcsak hallgattam volna rájuk.” Gyerekként napjában többször éltem meg ezt a jelenetet. “Ne ugrálj az ágyról a kanapéra!” - Én: Ugráltam, és a fejem törtem. “Ne szaladj át az úttesten!” - Én: Futottam, és jött is a kocsi, amivel közelebbről megismerkedtem. “Ne cserélgessétek bátyáddal a bicikliket!” - Én: Cseréltem, és a kapuval is szoros kapcsolatom lett. Gyerekként ez teljesen normális. Egy nálam okosabb mondott valamit, de én rá sem bagóztam, aztán jött a baj, és azon gondolkoztam, hogy jós lehet az az okosabb ember (általában édesapám, vagy édesanyám), aki mondta, vagy csak zseni. Mostanra tudom, hogy egyik sem,

Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! 1Korinthus 10:31 Tizenéves koromban új helyre költözött a családunk. Az utcában elég sok házban voltak hozzám és a húgomhoz hasonló korú gyerekek, így elég hamar lettek barátaink, akikkel hétvégeken és az iskolai szünetekben sülve-főve együtt voltunk.  A közvetlen szomszédunkban három gyermek is lakott, akik közül a lány Michael Jackson rajongó volt. Miből lehetett ezt tudni? Természetesen mindig Michael Jacksont hallgatott, és ha álmából ébresztették volna, akkor is bármelyik dalát el tudta volna énekelni, olyan gyermekes magyar angolsággal. Ha nem náluk voltunk együtt, és a rádióban valamelyik számát kezdték játszani, felcsillant a szeme. Mindent tudott róla, ami tudható volt, minden tiniknek szóló újságból a róla szóló cikkeket gyűjtötte. Amikor a szobájában voltunk, láttam, hogy a falakat Michael Jackson poszterek borították. Amikor az énekes az ujjain fehér sz

Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Pál első levele a korinthusiakhoz 9:25 2020 az Olimpia éve. Japánban már készülnek a rengeteg látogatóra, miközben a versenyzők minden erejükkel azon vannak, hogy abban a néhány másodpercben, amikor rajtuk a sor, a legjobbat hozzák ki magukból. Azzal a gondolattal kelnek, és fekszenek, hogy azon a sorsdöntő nyári napon a legjobb formájukban kell lenniük. Nincs gyorskaja. Nincs alkohol. Nincs cigaretta. Minden nap edzés, ma kardió, holnap erőnlét. Futás, majd orvosi vizsgálatok. Vigyázni kell a testsúlyra, de minden fontos tápanyagból megfelelő mennyiséget kell bevinni! A folyadék is fontos, hiszen az izmoknak szükségük van a vízre. Minden, de tényleg minden ezen múlik. Mert az aranyéremért mindent meg kell tenni. Egy költözés alkalmával a kezembe kerültek azok az oklevelek, amiket iskolai tanulmányi versenyeken, mesemondó— és ver

„A vidám elme megvidámítja az orcát; de a szívnek bánata miatt a lélek megszomorodik.” Példabeszédek könyve 15.13. Rólunk, magyarokról azt tartják, hogy felettébb pesszimista nemzet vagyunk, akiknél a pohár mindig félig üres, akik az ementáli sajtban is csak a lyukat látják, akik sírva vigadnak, stb. Én azonban nem hiszek a fajelméletben, az ilyenfajta, egy egész nemzetet érintő általánosításban és nem hiszek abban, hogy a bizakodó, pozitív látásmód, egyedül a genetika vagy a vérmérséklet függvénye lenne. Nem hiszem, hogy egyesek optimistának, mások pesszimistának születnek. Sokkal inkább hiszek abban, hogy a megelégedett, boldog, nyugodt életszemlélet a tapasztalás, a szocializáció, a szülői, a társadalmi mintakövetés eredménye. Így, a vidámság nem egy a génjeinkbe előre megírt belénk programozott érzés, hanem egy megtanulható látás- és életmód. És ha szeretnél vidám elmére szert tenni, ha szeretnél az Úrban örülni (Fil.4:4), akkor Pál tanácsait megfogadva, min

„Vagy nem tudjátok, hogy   testetek   a bennetek lévő Szentlélek temploma, akit   Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? .” 1.Korinthusbeliekhez írt levél 6:19 Egy rabbival történt. Egy nap megkérdezték tőle, hogy vajon mi a Gonosz legszörnyűbb tette? A rabbi maga válaszolt a kérdésre: - ha az ember megfeledkezik arról, hogy királyfi.   A modern társadalmi normák olyan gyors ütemben haladnak, hogy elég őket követni. Akik többet éltek már, mint 40 év, azok látják, hogy alig pár évtized leforgása alatt mennyit változott a világ, a kultúra, a társadalom és vele együtt az elvárások is, amelyeket az épp aktuális divat vagy eszmék megkövetelnek. Akik nem szeretik a változásokat, azoknak van egy pompás hírem: Istennél nincs helye változásnak vagy változás árnyékának!   Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyeket ő teremtett.   Természetesen ettől nem fog megállni a Föld forgása vagy a virágok növekedése, a fű zöldülése, a változás nem ezekb

"Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek." Jakab levele 4.7 „Az éremnek mindig két oldala van” - hangzik a mondás, utalva ezzel arra, hogy mindig érdemes a másik felet is meghallgatni, a történetet a másik nézőpontból is megismerni. De ezt a mondást alkalmazhatjuk a döntéseinkre is. Minden „igen”-hez társul egy „nem” is. Amikor egy vőlegény, vagy menyasszony igen-t mond a menyegzőn egymásnak, akkor egyúttal egy nem-et is mond minden más nőre vagy férfira. Amikor igen-t mondunk Isten hívására, akkor egy nem-et is mondunk önmagunknak, a saját önzésünknek. Jakab levelében egy csodálatos ígéretet olvasunk: meg lehet szabadulni a kísértésekből és a kísértőtől. Azonban ennek az ígéretnek – amint minden bibliai ígéretnek – van feltétele: engedelmesség = igen az Istennek, és ellenállás = nem az ördögnek. Lehetetlen megszabadulni a kísértőtől, ha csak az egyiket akarjuk kimondani. Hiába szeretnék Istennek engedelmeskedni, ha nem

„Hajlékomat közétek helyezem, és nem utállak meg benneteket. Köztetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.” Mózes harmadik könyve 26:11-12  Tervezitek a nagy napot, és vele együtt a közös életeteket. Ezután együtt fogtok élni az általatok megálmodott és kialakított otthonotokban. Igen, alkalmazkodni kell a másikhoz, kompromisszumokat kötni, közös megegyezésre jutni az élet legapróbb területén is, mint például, hogy hova is kerüljön a dohányzóasztal, ki mosogasson el, ki vigye ki a szemetet. Egyszer ő enged, máskor te. Jönnek a mélyebb kérdések is, egymás szeretetnyelvének felismerése, szabadidő, pénzkezelés, és mindenféle olyan téma, amiben lehet, hogy nem vagytok egy állásponton.  Nem egyszerű ez a közös élet, az alkalmazkodás, az együttműködés, de szerintem egyetértünk abban, hogy megér minden fáradtságot. Hiszen jobb együtt. Sokkal jobb. Egymást szeretve, támogatva, tisztelve, szolgálva. A közös élmények, az együtt sírás és együtt nevetés, amikor ig