reggeli dicséret

Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem. Zsoltárok könyve 13:6 Mi magyarok eléggé pesszimista nemzet vagyunk. Ha megkérdezünk egy külföldit, hogy mit tud a magyarokról, nagy valószínűséggel az első öt dologban benne lesz, hogy pesszimista. Nem Nagyon tudjuk, hogy kell örülni. Gyerek korban megtanítják nekünk, hogy kell mindennek a negatív oldalát keresni, és eléggé jó munkát végeztek szüleink, mert legtöbb esetben felnőtt korra már nagyon jó gyakorlatot szerzünk benne. Milyen érdekes, nem? Mennyire vidám ez a fenti idézet. Olyan jó, hogy Dávid (ő írta a zsoltárt) ennyire hálás Istennek. De jó lenne megtapasztalni azt amit ő, átélni Isten kegyelmét, és ezért dicsőíteni Őt! Na de álljunk meg egy pillanatra, és olvassuk el a teljes zsoltárt! Nem hosszú, megéri. Szoktam mondani, három fontos dolog van, amikor a Bibliát akarjuk értelmezni: Szövegkörnyezet, szövegkörnyezet, szövegkörnyezet. Mindig vizsgáljuk meg a szövegkörnyezetet!

"Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget." Z soltárok könyve, 62. fejezet, 2. vers Jó lenne pihenni végre, kicsit elcsendesülni, semmit nem csinálni. De nem lehet, mert kora reggel elkezdődik a nap, sietni kell a mosdással, a reggelivel, az öltözködéssel, sietni kell a munkába, utána sietősen megebédelni, még több munka, mindeközben egyéb ügyeket intézni, otthon házimunka, otthoni feladatok, és sokszor a családdal töltött időből is egyfajta feladat lesz, amit valahogyan be kell sűríteni a napba, és nincs lehetőség arra, hogy kiélvezzük, igazán megéljük a velük töltött időt, ahogyan arra sem volt idő, hogy az utcán ma megálljak, és megcsodáljam azt a csodálatos, rózsaszínbe borult virágzó fát, amelyből csak úgy áradt az édes illat, és ha végre eljutok a teendőim végére, akkor gyorsan aludni kell, mert mindjárt kora reggel van, elkezdődik a nap, sietni kell a mosdással, a reggelivel, az öltözködéssel, sietni kell a munkába, utána... Elég nem kell folytatni, min

Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük. Márk evangéliuma 6. fejezet 31. vers Egyszer egy lelkésznek a szemére hányták, hogy vasárnap reggel hat órakor nem vette fel a telefont, pedig a testvér fontos dolog miatt hívta (ismerve ezeket a “fontos dolgokat”, valószínűleg eszébe jutott, hogy kit és miért kellene elmarasztalni a közösségben). A lelkész szent megjobbítás indíttatásából, ellenkezést nem tűrő hangnemben ecsetelte, hogy a lelkész a hét minden napján, 0-24-ben elérhető kell legyen, mert “az ördög nem alszik.” A lelkész mosolyogva csak ennyit válaszolt: “Az lehet, hogy az ördög nem alszik, de nekem Jézus a példaképem.” Jézus és a tanítványai a szolgálatuk ezen a pontján éjt nappallá téve emberek között voltak. Hol Jézus tanítását hallgatták, hol a tanítványok maguk járták a vidéket, betegeket gyógyítva és Jézus útját készítve, hol a megsokasított keny

  „És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk”  János evangéliuma 17. fejezet 22. vers Évekkel ezelőtt, a feleségem japán kultúra iránti érdeklődése nyomán találtunk rá a youtube-on egy Kyoto-i főiskola fúvós zenekarának jó néhány videójára. A nevük Kyoto Tachibana Band. 1961-ben 16 fővel alakultak meg, mára pedig mintegy százan alkotják az együttest. S mi teszi igazán különlegessé ezt a zenekart? Az, hogy miközben zenélnek menetelnek, szinkronban mozognak, különböző alakzatokat formálnak. Lenyűgöző látni és hallgatni, hogy míg mindenki a maga hangszerén a saját szólamát és mozdulatsorát végzi, közben mennyire odafigyel a másikra, a karmesterre fantasztikus összhangot hozva létre. ( https://www.youtube.com/watch?v=lO4wWdhot6Q ) Amikor a produkciójukat nézem, mindig arra gondolok, hogy milyen jó lenne, ha a gyülekezetemben, a gyülekezeteinkben, az egyházunkban, sőt ha az kereszténységben, a széthúzás, a gyülölködés,

„Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.)Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel. Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót. Nagy a dicsősége, mert megsegítetted, fenséget és méltóságot adtál neki.” 21.Zsoltár 3-6.vers Kislányként nagyon szerettem a hercegnős ruhákat és bár tipikus hercegnős ruhám nem volt, viszont volt „pördülős” ruhám, ami nekem pont tökéletes volt. Felnőve sem vetem meg a „pördülős” ruhákat, sőt szerencsére van is egy pár és a viselésükkor tényleg hercegnőnek érzem magam. Valamikor régen olvastam valahol, hogy ha esetleg értéktelennek érezném magam, gondoljak arra, hogy a világ Királyának vagyok a lánya. Ez a szöveg oly’ annyira belém égett, hogy most, sok év távlatából is emlékszem rá és ahogy olvastam a fenti szöveget rögtön eszembe jutott. A földi királyság sokunk számára elérhetetlen, hiszen ha nem olyan családba születtünk vagy házasodtunk, akkor a királyi élet elég

"Mert, aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik"  Máté evangéliuma 7:8  A mai igaszakaszt olvasva eszembe jutott a következő történet, amelyet néhányszor már halottam. Egy időszakban sokáig nem esett eső. A nagy esőhiány tikkadttá, szárazzá tette a földeket. A fákon megsárgultak a levelek, és hullatták megfakult, elsárgult leveleiket. A fű még a focipályán is kiégett, mert tilos volt a locsolás.  Az emberek nyugtalanul kémlelték a tiszta, felhő nélküli kék eget. Száraz, tikkasztó forró levegőt szívott be az ember, és sokan légzési nehézséggel küszködtek. Mivel mind szárazabb hetek követték egymást, és hónapok óta egy csepp eső sem esett, a helybéli pap az eső kegyelméért könyörögve, különleges imaórára hívta az embereket a templom előtti térre. A teret nagy sokaság töltötte be a megbeszélt órára. Sokan hozták el magukkal a Bibliát, az énekeskönyvüket, mint máskor is az istentiszteletre. A pap végignézett az embereken, és tekintete megakadt egy kisl

„Akit  nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. […] Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó  napon.” János evangéliuma 6: 37-40, 43-44 Néhány napja egy mesekönyvet olvasok a gyerekeimnek, amiben egy lajhár lány, Lona a főszereplő, aki ember gyerekek általános iskolájába jár, és nagyon magányosan érzi magát. Minden vágya, hogy legyenek neki is barátai, a legjobban a Menta, Málna és Napsugár alkotta csapatba szeretne tartozni, ők az osztály legmenőbb