Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október 4, 2009
Isten teremtése Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Zsolt. 8.4-5 Ég, hold, csillagok. Régóta barátaink, régóta kísérnek minket utunkon. Látták, mikor születtünk, hogyan éltünk. Néma tanúi napjainknak, óráinknak. Ismerték elődeinket, ük-, déd-és nagyapáinkat, nagyanyáinkat. Sőt, eleink ismerték azok járását, mert mióta ember az ember, a csodálatos égitestek olyan pontosan követik menetrendjüket, hogy hozzájuk igazítjuk mi is időszámításunkat. Meghatározói jeles napoknak, ünnepeknek, mert hozzájuk nézve határozunk meg minden napot, hónapot és esztendőt. Alapjai az egyik legnagyobb úrnak fölöttünk, az időnek. Oly régóta hűséges társai az emberiségnek, hogy szinte minden kultúrában meg is személyesítettük őket. Neveket adtunk nekik, jellemmel ruháztuk fel őket, hogy ne legyünk egyedül, hogy tudjuk, van tovább, az emberi léptéken túl is. Csak kevesen van
Személyes döntés "Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? " Róma 6:16. Amikor gyerekek voltunk, több olyan játékot is játszottunk, amiben választani kellett. Választani kellett a „Körben áll egy kislányka”, a „hegyek völgyek között zakatol a vonat”, később a biciklizés vagy a foci között. Ez mindig izgalommal járt, mert jó választást akartunk csinálni. Később megismertem, hogy folyton válaszút előtt állunk, és választani, dönteni kell. A mai ige is arról szól, hogy a Te döntésed, hogy kit választasz. Már korán reggel, szinte még kómában döntened kell, hogy kit szolgálsz. A bűnt? Akkor a vége halál lesz! Ha Istennek engedelmeskedsz, az eredménye: örök élet. Nem elég az, ha csupán reflexszerűen azt mondod, hogy az Urat választod. Választásodnak tükröződnie kell abban, ahogy a napod végetér. Több elágazáshoz, döntési h
A jelekből olvasva " Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás?Íme,mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra." János evangéliuma 4:35 Új prot.ford. Egy olyan társadalomban élünk,ahol jelek vesznek körül, azaz jelekből sok mindent kiolvasunk, értelmezzük őket és jobb esetben engedelmeskedünk nekik. Vannak barátaim akik úgy rendezik az életüket, hogy állandóan jeleket kérnek Istentől, igéket, és minden történést jelként fognak fel. Vannak emberek, akik a horoszkóp jelzései szerint lépnek ki a házukból, és így fogadnak a lottón, vagy ilyen módon keresnek maguknak társat. Csupa jelek és jelzések között élve a keresztény ember elgondolkodik. Jézus olyan jelekre irányítja a figyelmünket ebben az igeszakaszban, amelyek félreértelmezhetetlenül arra utalnak,hogy a környezetünk megérett a róla szóló üzenetre. Vagyis megvan a nyitottság az Isten dolgai iránt, hiszen egy "globális falu" ke
Az ellenséggel szemben „Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet.” (Példabeszédek könyve 25. fejezet 21. vers) A mai világban sok rosszakaratú emberrel találkozhatunk, és részükről legkülönbözőbb módon érhet bennünket akarva-akaratlan sérelem és bántás. De ez mégsem egyenlő azzal a gyűlölettel, melyről itt Salamon beszél. Salamon, Salamon. De tegyük csak fel a kérdést: ki volt Salamon ellensége? Mert arról tudunk, hogy Dávidot, édesapját halálra kereste Saul, ám Salamon a legnagyobb békességben uralkodott. Nem volt földi hatalom, aki szembeszállt volna vele, sőt azt olvassuk más népek vezetőit is lenyűgözte az a bölcsesség, mellyel rendelkezett és szebbnél szebb ajándékokat hozták neki. „Amikor ő látta mindezt, tudniillik Salamon bölcsességét,… az álmélkodástól még a lélegzete is elállt. (2Krón.9:3) De ha az egész életét nézzük, azt látjuk ő is elesett, ő is vesztett csatát. Az a földöntúli erő teperte a földre, aki mindannyiunk
Engedelmesség és szeretet ” Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat." (Jn 14:21) Vajon szeretet-e az, amikor az anyuka, apuka az üzlet előtt hisztiző két-három éves gyerekének megvesz valamit, amiről tudja, hogy kicsinyének allergiás tüneteket fog okozni? Vagy igazi szeretetről beszélünk-e akkor, amikor a szülők megvásárolják a legcsodásabb audiovizuális technológiát gyerekük szobájába, azért, hogy „lefoglalja magát valamivel a gyerek”? Az igazi szeretet, amit Krisztus megélt bolygónkon, egészen más alapokon nyugszik. Jézus szerint szeretet az, amikor egy személyt a maga komplexitásában nézve szemlélünk, s megvizsgáljuk, mi szolgálhatná üdvösségét. Világunk éppen az ellenkezőjére épül, s valljuk be, mit sem érdekli az a fajta örök élet, amit Jézus kínál. „Akkor szereted magadat, és másokat amennyiben a pillanatnyi vágyakat, igényeket azon
Jézus példája Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Zsidókhoz írt levél 12:1-2 Hadd tegyem hozzá a 3. verset: ” Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” Az előző fejezet után –amely felsorol egy tucatnyi „neves” hívő embert – most itt áll néhány tanács és egy példa: nézzünk Jézusra és kövessük példáját. Miben ad példát számunkra Jézus? Több jó válasz is lehetséges. Példát adott abban, hogy hogyan lehet emberként, mint Isten képmásaként élni. Bemutatta, hogy lehet győzni a kísértések és a bűn felett. Hite, hűsége és engedelmessége szintén példaértékű.
Ellenségek között „Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim!” Zsoltárok könyve 25:2 A zsoltárt olvasva az az érzés támad az emberben, hogy az író tényleg szorult helyzetben lehet. Mintha a szorongás húzódna meg minden sor mögött, egy sarokba szorított személy kétségbeesése. Valaki, akinek nincsen hová mennie, ezért belekapaszkodik Istenbe: mert helyzetéből csak felfelé vezethet szabadulás. Mondatai összekuszálódnak, majdnem, hogy logikátlanul követik egymást. Rendkívül érzelemdús, szinte érezni a szív dobbanásait és a halánték lüktetését könyörgésében. Egyszer szorosabban, másszor ernyedtebben kapaszkodik – de egyben biztos: ha Istent eleresztené, akkor vége lenne. Nekünk vannak ellenségeink? A zsoltárosnak voltak. Olyan személyek, akik nemcsak megnehezítették az életét, hanem ki is nevették, ha elesett. Azonban el kell ismernünk, hogy nem ők azok mégsem, akikkel legjobban meggyűlik a bajunk. „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hane