reggeli dicséret

A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen. 19. zsoltár 14. vers A legnagyobb veszély nem mindig kívülről érkezik. Ana Montes története erre megrázó példa. A Védelmi Hírszerzés kiváló elemzőjeként dolgozott az Egyesült Államoknak, miközben titokban a kubaiaknak szolgáltatott ki minden információt. Senki – sem az FBI-ügynök testvérei, sem a Kubára specializálódott hírszerző párja – nem sejtette, hogy kettős életet él. A jó kémről ugyanis – épp ez a lényeg, – senki nem tudja, hogy kém. A zsoltáros szerint a lélek legkifinomultabb „kémje” a kevélység. Belül lép működésbe: észrevétlenül férkőzik a gondolataink közé, míg végül irányítani kezdi a szívünket. A büszkeség csendben uralkodik, elhitetve velünk, hogy nincs szükségünk Istenre, hogy mi magunk is eligazodunk. Ezért imádkozik Dávid így: „A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen.” Ez az alázatos be...

Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és amikor megpillantotta Jézust, aki arra járt, így szólt: Íme, az Isten Báránya! ‭‭János evangéliuma‬ ‭1‬:‭35‬-‭36‬ Egy ismerős arcot könnyen felismerünk ott, ahol számítunk rá: az orvost a rendelőben, a postást a postaláda körül, egyenruhában rendezkedve. Ami viszont nehézséget okoz, az ugyanezeket a személyeket teljesen váratlan helyen beazonosítani. Az orvost a Balaton partján, vagy a postást a színházban, öltönyben, nyakkendőben már nehezebben szúrjuk ki, mint "természetes közegében". Ezért nem ismerte fel a nép a mesebeli álruhás Mátyás királyt (pedig az orra bizonyára lebuktatta volna) és Metropolis lakossága Supermant, amikor éppen szemüvegben játssza Clark Kentet. Jézus is ezzel a problémával szembesült, mikor a saját népe nem akarta felismerni benne azt, aki ő valójában: maga a földre jött Isten. Gondolták őt mindennek: tanítónak, prófétának, sőt, még próféták reinkarnációjának is (bármily bizarr), csak éppen a f...

„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” Péter első levele 5. fejezet 8. vers A héten többször eszembe jutott egy filmrészlet, a Helm-szurdoki ütközet A gyűrűk ura című film második epizódjából. A gonosz seregei felvonultak Rohan, az emberek országa ellen. Gandalf, a szövetség egyik tagja segítséget keresni indult, és úgy vált el társaitól, hogy várjanak rá! Öt nap múlva, amikor felkel a nap, ő érkezni fog kelet felől. Vele együtt pedig a segítség is. És valóban. Az ellenség ereje sokszoros volt az erőd védőihez viszonyítva, és úgy tűnt, semmi remény, biztos a pusztulásuk. Ám ekkor az egyik ablakon beszűrődött a felkelő nap fénye, Aragornnak pedig eszébe jutottak barátja szavai. „Jöttömre öt nap múltán számítsatok. Pirkadatkor, kelet felől.” Az erőd védőinek szívében új remény ébredt, kitörtek a várból neki az ellenségnek (mint Zrínyi Miklós), a napfelkeltével pedig megérkezett a felmentés is, és győzelmet...

“Csakhogy erős nép lakik azon a földön, a városok falakkal vannak megerősítve, és nagyon nagyok, sőt még Anák leszármazottait is láttuk ott! A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, a jebúsziak és az emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig a kánaániak élnek.” Mózes negyedik könyve 13:28-29 A hazugság rossz dolog. Ezt már gyerekként megtanították a szüleink nekünk. Nem szabad hazudni, mert az rossz. Kérdem én: A kémek hazudtak akár egy szóval is? Nem hazudtak. Akkor mégis mi a baj a kémek jelentésével? Miért mondjuk azt, hogy ezek a kémek nem voltak jók? Jól megfigyeltek mindent, tényleg minden rendben volt azzal amit mondtak, hiszen igaz volt, és alapos. A baj nem az információ szerzéssel, vagy az információ átadással volt. Mindent jól mondtak, úgyhogy nem az a baj, hogy hazudtak volna. Teljesítették ami a kémek feladata, információt gyűjtöttek, és adtak át, ezzel semmi gond nem volt. a gond az volt, hogy nem láttak túl ezeken az információkon. Csak ...

Samáriába érkezve így szólt Elizeus: Uram, nyisd ki a szemüket, hogy lássanak! Az Úr megnyitotta a szemüket, és akkor látták, hogy Samária közepén vannak. Amikor Izráel királya meglátta őket, ezt kérdezte Elizeustól: Megölessem-e őket, atyám? Ő így felelt: Ne ölesd meg! Meg szoktad-e öletni azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal vagy íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet, hadd egyenek és igyanak, azután menjenek el urukhoz. Nagy lakomát rendezett tehát nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket. Azok pedig elmentek urukhoz. Nem is jöttek többé arám rablócsapatok Izráel országába. 2Királyok6:20-23 Meglehetősen furcsa történet. A királyok könyve tele van csatákkal, de csodákkal is. Amikor Isten népe győzelmet arat, az mindig Istent dicsőíti, és nem az emberi teljesítményt magasztalja. A királyok mellett többnyire ott voltak a próféták, akiknek a legfőbb tevékenysége az volt, hogy Isten üzenetét közvetítsék. Ha bizonytalanok voltak egy-egy döntés helyességét illetően, a ...

„Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem. Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én üdvözítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól. Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.” 2Sámuel 22,2-4 Amikor Dávid legyőzte Góliátot a tömeg ünnepelte, a királyi udvar is ünnepelte, beleértve magát Sault, a királyt családjával együtt. Az öröm kezdetben őszinte volt. Mindenki tisztelte és szerette a fiatal vitézt, akinek hite, kiállása legendássá vált és példaként szolgált minden izraeli számára. Elnyerte a király lányának kezét, sógora, Jonatán barátságát és az uralkodó jóindulatát, mint a mesében. A tömeg tisztelete és szeretete azonban kiváltotta apósa féltékenységét, meglátta vejében a riválist. Saul őrültsége, zavaros gondolatai egyre inkább elhatalmasodtak rajta és egy idő után képtelen volt uralkodni indulatain. Volt, hogy lánya, Mikhál mentette meg Dávid életét, vol...

„De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem! Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!” Mikeás 7:7-8 Most azt hiszed, hogy legyőztél, hogy nem maradt már senkim, mert mindenkit elfordítottál tőlem. Igaz, jól játszottál. Kihasználtál minden lehetőséget. Ami félreérthető volt, arra lecsaptál. Kiforgattad a szavaimat, szíven szúrtad vele az ismerőseimet. Aki nem kedvelt eddig sem, könnyen tetted ellenségemmé; aki közömbös volt, annak csak a negatívumaimat mutattad, hogy elforduljon tőlem. Ügyesen használtad ki a gyengeségeimet. Tudtad, néha megjegyzem a rosszat. Ha valaki árt nekem, azt tartogatom, bezárom, gyűjtögetem. Addig lapátoltad rám a sok szennyet, míg végül minden robbant, amit elfojtottam addig. Az pedig pusztító. A haragom most is gyilkolt, megölte a szeretetet a kapcsolataimban. Ezért lettek hideggé az éjjeleim. Egyedül maradtam. Egyértelmű, hogy nem ...

"Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket!"                                                                                                    Máté 5:44. Lehetetlen megvalósítani! Kiráz a hideg, ha ránézek, megfojtanám egy kanál vízben, átkozott, de legalábbis megátkoznám, ha bírnám! Ezek a szavak közelebb állnak egy megbántott, gyűlölt, kigúnyolt, megvetett emberhez. Mit gond...