reggeli dicséret

"Istenünk, büntesd meg őket! Mert tehetetlenek vagyunk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támadt; nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Csak rád tekintünk!" A krónikák második könyve 20:12 Júdeát az ellenség hadserege fenyegeti. Annyian vannak, mint a sáskák, ellepik a belátható horizontot. Ha rájuk néznek, a félelem a legjobb harcosoknak is a csontjáig hatol. A hírt szélsebesen viszik Jósafát királynak, aki tehetetlenül áll az országára leselkedő veszély előtt. Egy évszázados, kezeletlen probléma újra, meg újra felüti a fejét az edómiak, ammóniak és moábiak személyében, és a fenyegető veszély most is, ahogy megannyiszor, megoldhatatlannak tűnik. Jósafát jó király volt, "az Úr Jósáfáttal volt, mert ősének, Dávidnak a korábbi útjain járt" ( A krónikák második könyve 17:3 ). Egész Júda területén az Istenbe vetett hitet erősítette a népben, lerombolta a bálványoknak állított oltárokat, és a szent fákat tövestül kivágatta. ( A krónikák második könyve 17:6 ; 19:3 ) Új

„Ímé látom az egeket megnyílni, és az embernek fiát az Isten jobbja felől állani” Apostolok cselekedetei 7:56. Micsoda különbség van aközött, amikor valaki néz valamit, vagy megLÁT egy dolgot. István az égre NÉZETT és MEGLÁTTA Jézust. Ezzel kapcsolatban egy gyönyörű vers jutott eszembe, amit soha nem bírok elérzékenyülés nélkül elolvasni. Itt Ámon, az ács szeme nyílott meg. És amint nézte JÉZUST, meglátta Őt a trónon. Ma ezt a szép verset írom le neked. Kívánom, hogy sorai lelked mélyéig hatoljanak! Túrmezei Erzsébet: Ámon, az ács Két szálfát hoztak Ámon udvarára és szólt a főpap: „Ámon, jól figyelj: Kereszt legyen. Ne félj! Meglesz az ára. Durva, nehéz… Ne faragj rajt' sokat. Sürgős.” És Ámon munkához fogott. Fejszecsapások hullottak a fára. Akkor hajnalodott. Felkelt az asszony is, a gyermek is. „Édesapám, milyen két furcsa fa. Mi lesz belőle?” „Eriggy Salomé, ne is kérdezd!”– döbben föl az apa Kis Salomé vidáman elszalad. Milyen erős a nemrég béna láb! De jó i