reggeli dicséret

"Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud." 1 János 3,18-20 Észrevettük már, milyen nagy gondban vagyunk mi, keresztények a hitelesség területén? Először is ott vannak a történelmi anomáliáink. A szeretetet, békességet hirdető Biblia ellenére a kereszténység szörnyű vallásháborúkat hirdetett a kereszt nevében a pogányok ellen. Továbbá vezető vallásként nem igazán voltunk toleránsak a másként gondolkodókkal szemben. Legyenek azok a tudomány emberei, mint Kopernikusz és Galilei, vagy asszonyok, akik túl szépek, túl okosak voltak egy olyan korban, amikor ez bűnnek számított (lásd boszorkányperek) és még sorolhatnánk. Majd ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kereszténység a leginkább széttagoltabb világvallás a többi között, melynek részei

Akár tetszik, akár nem, a világ is változik körülöttünk, meg mi is változunk. Régen nagyobb szegénységben éltek az emberek, ma – ahhoz képest – jobb módban élünk. Nézegess ötvenes évekbeli képeket, milyenek voltak a házak, otthonok, ruhák, iskola, közlekedés – és hasonlítsd össze a maival. Az emberek egymáshoz való viszonya is más lett. Bár elvétve ma is találkozunk önzetlen, segítőkész személyekkel, de az már szinte elképzelhetetlen, hogy kalákában – egymást segítve – építsünk házat, segítsünk egymáson. A megelégedettségi szint is más volt. Karácsonykor tudtak a gyermekek örülni egy-két fára akasztott „aranyos” diónak, meg almának, ma azért ennél sokkal több ajándék kerül a fa alá. És itt jön a lényeg. Mintha jobban tudtak volna örülni minden apróságnak akkoriban. Ma már egyre több dolog természetes. Az őszinte hála, az örömteli köszönet, mintha kissé megkopott volna. Nincs mese, meg kell tanulnunk újra a hálás lelkületet. Mert az ugyebár tanulható. Ezt olvashatjuk Pál apostol

„Az emberektől való félelem csapdába ejt, de aki az Örökkévalóban bízik, megmenekül.” Példabeszédek könyve 29:25 (EFO) „És most vajon mit gondol rólam a másik?” – tesszük fel szorongva a kérdést minden egyes hibás, vagy bizonytalan lépésünk után. A másik ember rólunk kialakított véleményétől való félelem folytonos stresszben és frusztrációban tart bennünket. Emberi természetünk mindig visszaigazolást várna tetteinkre, megosztott gondolatainkra, és ha ez elmarad, vagy esetleg negatív formában történik meg, mindjárt értéktelennek érezzük magunkat. A saját magunkról alkotott kép nagymértékben függ attól, hogy hogyan látjuk magunkat a másik visszajelzéseiben. És sokszor rettegünk belenézni ebbe a szociális tükörbe. Több megoldást is hallottam már erre a problémára.  „Ne gondolkozz azon, hogy vajon a többiek mit gondolnak rólad, mert úgysem gondolkodnak rólad sokat! ” Hát igen, fontos tudni, hogy nem mi vagyunk a világ közepe, és nem rólunk beszél körülöttünk mindenki.  Á

„Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett. Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges.” (29. Zsoltár 3-4. vers) „Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet!”- így kezdi Dávid ezt a zsoltárt, majd a kivonulás, a pusztai vándorlás, az özönvíz képeit hozza elő, felvillantva a természetben megmutatkozó, és az a felett álló Örökkévaló Isten végtelen hatalmát és erejét. „Az Úr szava cédrusokat tördel” (5.vers) „Az Úr szava tűzlángokat szór.” (7.vers) „Az Úr szava megrengeti a pusztát” (8.vers) „Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket” (9.vers) S ahogy máshol olvashatjuk; az Úr szavára állt elő a föld és minden teremtmény. „Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.” (Zsolt.33:9). Majd a Teremtő szava hangzott fel a bűnbeesés után is: „Hol vagy Ádám?” (1Móz.3:9). Vagy, amikor Káint kérlelte: „A bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyó

„Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek. ” Lukács evangéliuma 15. fejezet 10. verse Három történetből áll az egész fejezet, amely mondanivalója sokakat inspirál, nemcsak keresztény, biblia olvasó személyeket, hanem azokat is, akik nem sűrűn, vagy egyáltalán nem forgatják a Szentírás lapjait. A történet elterjedt a köztudatban, és az elveszett bárányról, az elveszett drahmáról, majd a tékozló fiú történetéről mindenki hallott már valamit, még ha az nem is túl sok. A téma kimeríthetetlensége, és mai ragyogó üzenete megérinti a szívet, és minden olvasó valamilyen helyet talál magának a történetben, mindenki képes arra, hogy a történet egy szereplőjével azonosulni tudjon. Akinek, volt már meglepi babazsúrja az tudja, milyen izgalmas és érdekes az, amikor belépsz egy szobába, amiről azt hiszed, hogy csak te és a nassolnivalód lesztek, és akkor nagy kiáltozás, hogy BOLDOG SZÜLINAPOT! J MEGLEPETÉS... (ha meg nem volt ilyenben részed, apr

"Azonban minden illendően és rendben történjen!" Korinthusi I. levél 14.40 Megálltál mostanában a csillagos égbolt alatt? Lehajoltál egy virághoz, hogy megvizsgáld?  Ha a természet világát nézzük, akkor a színek és formák kavalkádjában tervszerűséget, célszerűséget, rendet és harmóniát találunk. Ha Isten munkálkodását kutatjuk, ahogyan azt a Biblia elénk tárja, akkor ugyanezt fedezhetjük fel: az emberi szem sokszor káoszt és zűrzavart lát, miközben Isten türelmesen megvalósítja az előre ismerése alapján eltervezett, elrendelt dolgokat. Semmit nem bíz a véletlenre, s a legapróbb részletre is kiterjed figyelme. Rendre tanította Izráelt a pusztai vándorlás alatt, s rendre tanította az újszövetségi hívőket is Pál szolgálata által. Szeretné, ha megéreznénk az áldást, amit a rend által ad nekünk.  "Ahogyan a szabadság nem szabadosság, a rend sem szabadsághiány." (Antoine de Saint-Exupéry)

„Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!” Jelenések könyve 21:3-5  Tudod, mi a fájdalom. Jól ismered a veszteség érzését, amikor minden porcikáddal azt kiáltanád, ez nem ér. Nem idegen számodra a hiány, amikor valaki már nem lehet jelen az életedben, és csak gyűlnek a nélküle megélt emlékek.  Jól tudod, milyen a bűn terhét hordozni, milyen elrontani valamit, amit nem lehet egy szempillantás alatt jóvátenni. És ismered azt a fájdalmat is, amikor valaki a te hátadba mártja a pengét.  A világ körülötted forrong, gyűlölet és gyűlöletkeltés, amerre csak nézel. Ember az ember ellen fordul, és hol v