Az Isten látogatása

„Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet.” Hóseás 6,3 Ha egyszer meglátogat az Isten, fehér abroszt terítek az asztalra, arra meg a legszebb tányért teszem. Az asszonyt arra kérem, hogy olyan ételt kerítsen elénk, amiből mindketten jót falatozhatunk. Lassan eszünk majd, először csendesen, de később megjön majd a szó. Nem sietünk, a kényelmes széken maradunk, amíg kedvünk tartja. Ahogy ismerem, először Ő kérdez majd és én beszélek. Mosollyal arcán hallgatja a históriámat, de akkor lesz komoly, amikor kell. Nem úgy hallgatja majd, mint egy ismeretlen a történetet, hanem úgy, mint ahogy egy barát figyel arra, ami közösen esett meg velünk. Nem azért, hogy kijavítsa – bár megteszi, ha megtévednék – hanem örömmel, hogy újra átélheti. Így lesz az élmény mindkettőnké, sőt mindenkié, aki hallgatja. Mert az újságra, hogy itt van, eljön a család, a rokonság, össz...