reggeli dicséret

A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű. A példabeszédek könyve 17:27 Vannak dolgok, amik állandóan változnak. Gondolj csak bele, milyen élmény volna egy középkori lovagot átrepíteni korunk nagyvárosainak bármelyikébe: bizonyára sokkot kapna, és azt hinné, más bolygóra került. (Film is született ebben a témában, Jöttünk, láttunk, visszamennénk címmel, Jean Reno és Christian Clavier főszereplésével.) Változik a világ,változik a technológia, ami körülvesz bennünket. Kevés olyan van, ami állandó. A nyelv ez utóbbi csoportba tartozik. Nem arra gondolok, ahogyan beszélünk! A Tihanyi apátság alapítóleveléből ismert, 1055-ben használt magyar nyelv köszönő viszonyban sincs a 2022-essel. De a beszéd, mint olyan, a Föld teremtése óta (pontosabban a bűneset óta) változatlan. Mi sem támasztja ezt alá jobban, mint a Biblia bölcsessége. Jakab azt írja a levelében, hogy minden testrész közül a nyelv a leggonoszabb. A test egészét könnyű kordában tartani és megzabol...

"A szelíd nyelv olyan, mint az élet fája, a romlott pedig összetöri a lelket." A példabeszédek könyve 15:4 Biztosan te is tapasztaltad már a nyelv erejét. Bár nem a testünk legerősebb izma (ezt a címet a tőle nem messze lévő rágóizom viszi el) az biztos, hogy a leguniverzálisabb, és a legtöbb építő és romboló munkára képes. A Biblia szerint a legnehezebben irányítható testrészünk, ( Jakab levele 3:2-12 ) a beszéd elengedhetetlen eszköze, áldás és átok. Mindannyian használjuk, egy felmérés szerint a férfiak naponta 7.000, a nők 20.000 szó erejéig. Ezt az kutatást sem alátámasztani, sem megcáfolni nem tudom. Ha lenne, szívesen megnéznék egy kutatást arról is, hogy azt a 7-20 ezer szót milyen arányban használjuk építő, és milyen arányban romboló beszédre, viszont már most borítékolni tudom, hogy ez utóbbi, ha nem is gyakrabban, de hatékonyabban tesszük. Sokat írhatnék a beszéddel való visszaélés formáiról — a hazugságról, a pletykáról, rágalomról, káromko...

"Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít.” Példabeszédek könyve 6. fejezet 14. vers Tudok rólad valamit. Lehet, hogy soha nem találkoztunk még, és lehet, hogy úgy gondolod, eléggé titokban tudtad tartani mindeddig, de én akkor is pontosan tisztában vagyok vele. Tudom, hogy nem is igazán beszélsz róla, és időről időre azért eszedbe jut, hogy változtatni kellene rajta, de érzed, hogy nem olyan egyszerű. Azért írom ezeket a sorokat, hogy megnyugtassalak: nem vagy egyedül. Az a ficánkoló, nehezen kontrollálható izomhalmaz mindannyiunk szájában ott van, az alkalomra várva, hogy egy-egy megnyilvánulásával komolyabb károkat okozzon. És hidd el, tudom, hogy nem könnyű uralkodni rajta. Olyannyira nem, hogy Jakab szerint aki a nyelvét meg tudja szelidíteni, az teljesen bűntelenné vált már (Jakab apostol levele 3:2-8). Ez a veszély azonban egyikünket sem fenyegeti. Te a következők közül mire használod leggyakrabban a nyelvedet? Pletyka: Talán a legál...

"A mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz.  Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is." Példabeszédek 16:27-28 Ha elszenvedője voltál, tudod, mennyire fáj. Ha elkövetője is talán, és már rájöttél, van bocsánat, de jóvátehetetlen, amit tettél. Ezért minél hamarabb abba kell hagyni és másokat is figyelmezteteni, hogy ne tegyék, mert életeket lehet tönkretenni a nyelvünkkel... Reményik Sándor verséből nem a miatyánkmondás a lényeges, hanem az, hogy nézzünk megunkba, hátha találunk valamit, amin még lehet változtatni, és csak becsukni, vagy éppen kinyitni kell hozzá a szánkat... Reményik Sándor: Ha számba vetted "Ha számbavetted mind a vétkeid  Szemed ha metszőn önmagadba látott:  Az ismeretlen sok-sok bűnödért  Még mondj el egypár miatyánkot!  Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,  Mert végtelen a vétkeinknek száma  S talán nem az a legölőbb csapás,  Mit sujt az öklünk tu...

„A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.” (Példabeszédek könyve 15. fejezet 4. vers) Mindannyian tapasztalhattuk már, milyen következménye van a helyes, illetve a nem jól megválogatott szavaknak. Milyen öröm, mikor azt halljuk: Olyan jó volt, hogy ezt mondtad! Köszönöm a bátorító szavakat! Ugyanakkor, milyen kellemetlen szabadkozni; Elnézést, én azt nem úgy gondoltam. Nem jól fejeztem ki magam. Valóban ez utóbbi megkeserít, és hosszú távon elidegenít bennünket embertársainktól, míg a szelíd szavak megédesítik mind saját lelkünket, mind mások életét. És ami mindennél fontosabb; a szelíd szó átformálja az életet. Egy történet szól a tizenegyedik században élt Samuel ibn Nagrela, spanyol zsidó költőről, aki Granada királyának vezírje volt. Egy napon valaki a király jelenlétében elkezdte szidalmazni Samuelt. Mindenféle hazug rágalmakat hordott össze róla. A király értesítette minderről főemberét és megparancsolta neki, hogy büntesse meg azt az e...

„Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (141. Zsoltár 3. vers) A Talmud beszél egy királyról, aki egy nap azzal a kéréssel fordult az egyik udvari bolondjához, hozza el számára azt a dolgot, ami a legjobb, a legértékesebb a világon, majd a másik udvari bolondjához fordult és kérte, hogy ő pedig a világ legrosszabb dolgát hozza el neki. Kis idő múlva visszajöttek a bolondok. Az első, aki a világ legjobb dolgát hozta; tarisznyájából előhúzott egy nyelvet. Ekkor a másik mosolyogva húzta elő saját tarisznyájából a ’világ legrosszabb dolgát’, hiszen ő is egy nyelvet hozott. Hát igen, Jakab apostol is beszél arról, hogy az életben sokszor a legkisebb dolgoknak van a legnagyobb szerepe; a lovak zablája; a hajó lapátja; egy égő gyufa az erdőben… kicsiny dolgok ugyan, mégis ezek irányítják, amazok útját. S nyelvünk is ilyen, mert „Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek: Ugyanabból a szájból jő k...