reggeli dicséret

"Mert Istennek minden ígéretére őbenne van az igen, és ezért általa mondunk áment Isten dicsőségére." Pál második levele a korintusiakhoz 1:20 Amikor év elején fogadalmat teszünk, rengetegszer belebukunk. Legalábbis én rengetegszer feladtam. Minden évben az év első hetei a próbakövei a fogadalmainknak. Ilyenkor derül ki, hogy mennyire gondoltuk komolyan, amit pár nappal korábban az új kezdet reményében komolyan, vagy könnyelműen ígértünk. Azt mondják, hogy a Biblia tele van ígéretekkel. Állítólag ha szeretnénk, akár minden napra találnánk benne valami pozitív, lelkesítő gondolatot. Még jó, hogy ezek az ígéretek nem olyanok, mint a mi újévi fogadalmaink. Ha olyanok lennének, nagyon kétségbe ejtő lenne a helyzet. Isten megígérte Ádámnak és Évának, hogy lesz megváltó, és úgy is lett. Megígérte Ábrámnak, hogy nagy nép lesz, és Ábrahám lett belőle. Megígérte Dávidnak, hogy a fia építi majd fel a templomot, és Salamon, a világ legbölcsebb embere csodálatos templomot épített Istenne

Mert Istennek minden ígéretére őbenne van az igen, és ezért általa mondunk áment Isten dicsőségére.  2Kor 1:20 Sok évvel ezelőtt olvastam egy falfirka gyűjteményben a következő feliratot: „Jézus a válasz!” Valaki más mellé fújta a falra: „És mi a kérdés?” Elsőre kicsit felháborodtam, mert gúnyolódásnak tűnt valamivel szemben, ami nekem fontos. Aztán megpróbáltam más oldalról, a kérdező szempontjából végig gondolni, mi lehetett a szándéka. Nem feltétlenül a gúnyolódás, bár az is benne lehetett. De az is lehet, hogy a tiltakozását fejezte ki a keresztény sablonválaszokkal szemben. Mert sajnos vannak ilyenek is. S ha ez a helyzet, akkor igaza van. Valódi problémák mellett nem mehetünk el közhelyeket puffogtatva, akármilyen kegyesen hangoznak is. Oda kell figyelnünk az emberek valódi kérdéseire, problémáira, és meg kell keresni a valódi válaszokat. Egyik professzoromtól hallottam, és teljesen igaza volt: ha elromlik az autónk, vagy nem tudjuk, hogyan kell elkészíteni a káposztástészt

"Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek." János evangéliuma 16. fejezet 22. vers Az ünnepi időszak végeztével vegyes érzelmek törnek a felszínre az emberben: egyrészt ami volt, az jó volt - a családdal töltött idő, a baráti társaságban köszöntött új év olyan élmények, melyeket nem fogunk könnyen elfelejteni. Feltöltötték az év végére kiürült érzelemtankunkat. Ugyanakkor felmerül bennünk a kérdés is: vajon mikor látjuk újra szeretteiket? Lesz lehetőség év közben újrázni, vagy várni kell 2023 végéig, hogy ismét együtt ünnepelhessünk? Így válik keserédessé az emlékek rendezgetése. Jézus és tanítványai szintén ünnepről jönnek: együtt fogyasztották el a páskavacsorát, és sétálni indulnak az Olajfák Hegyére. Vajon mire gondol a Mester? Most néhány napig nem találkozunk? Elutazik, családot látogat? Milyen jó volt együtt ünnepelni, milyen kár, hogy vége! Reméljük, nem kell várni egy évet,

  „Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.”   ( Galátziabeliekhez írt levél 4. fejezet 18. vers ) Nincs otthon a macska, cincognak az egerek – szól a közmondás. Igen, ez egy általános jelenség. Ha elmennek otthonról a szülők, akkor a gyermekek feje tetejére állítják a lakást. Ha kilép a tanár a teremből, akkor megbolondul az osztály. Ha nincs ott a főnök (lásd: home office), akkor alábbhagy a teljesítmény, akkor lehet lazsálni. Ha nincs jelen, vagy nem Pál apostol prédikál, akkor már nem is annyira fontos elmenni és szolgálni a gyülekezetben. Amikor az emberek tetszését, elismerését keresve másként viselkedsz, vagy ami még rosszabb, hátsó szándékkal, érdekből segítesz csak másoknak. Az nem más, mint képmutatás. És bizony ez a bűnös emberi természetünk azon megnyilvánulása, melyet Jézus mindig nyíltan és keményen elítélt. Figyeld csak meg, milyen tapintattal feddte meg a pénzéhes vámszedőket, vagy a visszaeső paráznákat, de amik

„Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.” Lukács evangéliuma 10.fejezet 16.vers A Biblia Zsidókhoz írt levelét olvasva rábukkantam egy részre, amely a hittel foglalkozik. Arra a kérdésre, hogy mi a hit a következő választ találjuk: „ A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. ” (Zsid.11:1) Továbbá úgy folytatódik a levél, hogy ennek a hitnek alapján nyertek tanúbizonyságot Istentől a régi kor emberei. Mit jelent a tanúbizonyság? Jogilag valami mellett/ellen tanúskodni. Másodjelentésében is hasonló, ugyanis valamit tanúsít vagy bizonyít. A rész további olvasása során betekintést kaphatunk Ábel, Énok, Noé, Ábrahám vagy épp Mózes hitébe, akik életükkel bizonyították hitüket és bár némelyikük nehéz sorsot hordozott, hitük nem gyengült meg, épp ellenkezőleg és ez a hit volt a bizonyíték arról, hogy Isten velük van. Jézus nem csak Lu

"Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.” János 17.25-26 Azon az éjszakán Jézus teljes szívéből könyörgött a tanítványaiért. Elérkezett a nap, amelyért Ő a Földre jött, amikor magára vette bűneink terhét és átélte a kárhoztatást. A tanítványok ezt ott és akkor még nem értették meg. Számukra a keserű csalódás a súlyos megpróbáltatás ideje volt ez. Az evangélium hirdetését ezután emberek által fogja tovább vinni Isten. A tanítványok küldetése az, hogy megismerhetővé tegyék Jézust és Jézus által az Atyát az életük, lelkületük, szavaik, cselekedeteik által. Ezért könyörög értük olyan komolyan és buzgón Jézus. A fenti részlet Jézus imájának utolsó szavai, amelyben a végső célt megfogalmazza: „az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.” K

„Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” Pál levele a filippiekhez 3:13-14 Vannak sportok, amiket kimondottan nem szeretek. Ilyen a futás, úgyhogy nem fogok arról írni, mekkora időveszteséggel jár egy versenyen, ha a sportoló futás közben hátratekint. Ezt még nem tapasztaltam meg, és ha rajtam múlik, nem is fogom. De biciklizni szeretek. Van egy kedvenc útvonalam, ahol a kerékpárút a folyóparton kanyarog kilométereken keresztül, tekerés közben hallgathatom a madarak énekét, érezhetem a víz illatát, és kellőképpen kiszellőztethetem a fejemet. Néha egyik-másik utódom is elkísér, ilyenkor azért nem olyan nyugodt a tekerés, a számból pedig a következő mondatok hangzanak el a leggyakrabban: A szélén menj! Ne kacsázz! Előre nézz! Futásnál nem tapasztaltam meg, mit jelent egy-egy hátrafelé n