reggeli dicséret

“A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” Máté evangéliuma 25. fejezet 40. verse Mátyás királyról az a legenda járja, hogy álruhában járta a falvakat. A mondák szerint azért tette ezt, hogy a szükségben lévőknek segítsen, a gonoszoknak pedig megfizessen. A legendák szerint a király előszeretettel tett igazságot a nép között, ha szükséges volt. Meg is maradt a neve, “Mátyás az igazságos”. Valami ilyesmit mond el Jézus is. Amikor visszatér, kétfelé osztja az embereket. Ahogy Ő mondja, a jobb és bal keze felől állókra. Azokra, akik embertársaik mellett voltak a szükségben, és azokra, akik csak a saját hasznukra éltek. Azokra, akik megértették a szeretet törvényét, és azokra akik nem. Azokra, akik áldássá váltak és akik csak saját áldásukkal törődtek. Nem arról beszél, hogy egyik oldalon azok állnak, akik nem tettek rosszat, a másik oldalon azok, akik meg igen. Itt nem a j

"Nagyok az ÚR tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne. Munkája fenséges és ékes, igazsága örökre megmarad. Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az ÚR...” Zsoltárok könyve 111:2-4 Ha igazán meg akarunk ismerni valakit, akkor kevés az, ha mesélnek róla, de még az sem elég, ha odafigyelünk arra, amiről beszél, vagy beszélgetünk vele. A legjobban a tettei alapján ismerhető meg. Ez ugyanúgy igaz Istenre, mint az emberekre. Hogy mi érdekel, vagy mi ragad meg minket Isten tetteiből, az nagyban függ az érdeklődésünktől. Engem kisgyermek korom óta nagyon érdekel a természet. A kedvenc tantárgyam természetesen a biológia volt általános és középiskolában is. Olyan középiskolába jártam, ahol heti három óránk volt négy éven át. Az életközösségektől a biokémiáig az élet megnyilvánulásának sok szintjével foglalkoztunk, és én élveztem. És miközben tanultam ezeket, meg megfigyeltem a természetben (ami megfigyelhető volt) elgondolkodtam: ez annyira célszerű, annyi

"Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted." A prédikátor könyve 5. fejezet 4. vers "Mindjárt leviszem a szemetet!" "Persze, hamar itthon leszek!" "Vasárnap majd elmegyünk kirándulni valahova, jó?" "Öt perc és csak veled foglalkozom!" Az ígértetekkel Dunát lehetne rekeszteni, a be nem tartottakkal pedig Amazonast. Beszélni könnyű, a szavak ingyen vannak, és megvan az a jó hatásuk, hogy a másik emberből érzelmeket váltanak ki. Reményt, nyugalmat, bizalmat adnak, és tenni sem kell értük. "Többször nem teszem..." és a másik már meg is nyugodott, hiszen az ígéret lényege nem a szavakban rejlik, hanem a tettekben, melyek a szavakat követik. "Ha azt mondta, akkor úgy is lesz." Csakhogy általában nem lesz úgy. Parlagon hagyott ígéretek szegélyezik a tönkremenő kapcsolatokhoz vezető utat. Mindegy, milyen nagyot, szépet ígérsz, ha nem teszel érte semmit. Lehet, hogy ismered az egyszerű legén

  „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.”   ( Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 28 . vers ) Emlékszem, még csak jegyben jártunk feleségemmel, mikor egy alkalommal olyanokról beszélgettünk, hogy; Akkor is szeretni fogsz, ha majd öreg és ráncos leszek? Akkor is, ha netán annyira demens leszek, hogy meg sem ismerlek? Akkor is szeretni fogsz, ha a munkám miatt állandóan költözni kell? Vagy, ha elveszíteném a munkahelyem és nem lenne semmi pénzem? És akkor is szeretnél, ha valami baleset folytán mondjuk lebénulnék és életem végéig ápolni kéne, annyira, hogy ez minden idődet és energiádat felemésztené? S a válasz? Húsz éve, naponta ízlelgetjük és ismételjük. Számomra a mai Ige egy hasonló kérdés Isten részéről: Szeretsz engem?   Engem szeretsz, vagy azt, ami a javadra van? Engem szeretsz, vagy az áldásaimat, az egészséget, a szépséget, az életerőt? Tiszta és teljes szívből szeretsz-e akkor is, h

„Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.” Zsoltárok könyve 139.fejezet 13.vers A világunk olyan furcsa manapság. Teljesen átértékelődött minden és lassan nem lehet megkülönböztetni a jót a rossztól, az elfogadottat az elfogadhatatlantól és lényegileg összemosódnak a határok. Mi pedig ott állunk külső szemlélőként és csak figyeljük, hogy merre felé tartunk, milyen irányt vesz a világ és nekünk milyen szerepünk van benne. Apropó szerep…érezted már azt, hogy nem fogadnak el vagy azt, hogy kevés vagy? Van egy alapállapotunk, ez pedig nem más, mint kutatni azt, hogy kik vagyunk, merre tartunk és mi a küldetésünk. Ismerjük már magunkat annyira, hogy tudjuk mit szeretünk, mi érdekel bennünket igazán, mi az, ami lelkesít vagy ami inspirál. Tudjuk, hogy vannak értékeink és vannak gyengeségeink is. Az életünk teljes nyugalomban csordogál egészen addig, amíg nem jön valaki, aki kirekeszt, elhanyagol, furán néz, nem ért meg, megaláz vagy talán „megöli” azt, ami bennünk a legnagyo

„Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben! Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek lévő reménységről, szelídséggel és félelemmel!” Péter első levele 3. fejezet 15. vers Mikor állok készen arra, hogy válaszoljak annak, aki a reménységem alapjáról kérdez?  Mindenek előtt élő reménységre van szükségem hozzá. Más dolog ismerni az evangélium üzenetét, mint tanítást, és egészen más személyes bizalommal megragadni és vigasztalást, reménységet, örömöt és békességet találni Krisztusban. Lehetetlen hitelesen tanúskodni Isten szeretetéről, ha az csak egy elmélet, s nem élem át, s nem érzik mások az ebből fakadó békességet. A bizalmat viszont akkor tudom megélni, hogyha a lelkiismeretem nem vádol azzal, hogy csak az áldásokat igénylem, de nem tértem meg Istenhez, nem adtam át neki az életemet. Ezért fontos a legelső felhívás mai igeversünkben, hogy az Urat, Krisztust szenteljem meg a szívemben, azaz „koronázzam meg őt”, tekintsem őt életem uralk

„Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!” Ézsaiás könyve 26. fejezet 3-4,vers Nem tudom, Kedves Olvasó, hogy vagy vele, de én nem szeretem a bizalomjátékokat. Tudod, azt a fajtát, amikor állsz, és becsukott szemmel hanyatt kell dőlnöd, remélve, hogy a társad megtart. Vagy azt, amikor bekötött szemmel hagynod kell, hogy a másik vezessen. Az pedig már végképp a komfortzónámon kívül esik, amikor még mindig bekötött szemmel kell közlekedned úgy, hogy a társad nem kézen fogva vezet, hanem csak ott megy melletted, és szóban ad tanácsokat, merre lenne érdemes menned, vagy merre nem, mert nekicsapódsz a falnak. Kimondottan nehezen viselem, ha nem látok, de talán ezzel nem vagyok egyedül. Szeretem a szemeimmel érzékelni a körülöttem lévő világot, tisztán látni az utat, legyen szó a mindennapos közlekedésről, vagy az életem folyásáról. Szeretem tudni, mire számíthatok, és ki nem állhatom a