reggeli dicséret

Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen. Pál levele az efézusiakhoz 3:20-21 Egy kedvelt kérdés amire nincs jó válasz: Isten tud teremteni olyan nagy követ, amit nem tud felemelni? Ha a válaszunk igen, hiszen bármit megteremthet, az azt jelenti, hogy nem mindenható, hiszen nem tud felemelni bármekkora tömegű követ. Ha a válaszunk nem, akkor az azt jelenti, hogy akkor végülis nem végtelen a hatalma, mert nem képes megteremteni egy ilyen tárgyat. Mi emberek szeretünk kötekedni. A Biblia egyszerűen fejezi ki magát. Isten sokkal több mindent megtehet, mint amit el tudnál képzelni. Nem érdemes azon gondolkozni, hogy hol vannak a képességei határai, mert még a közelébe sem tudunk jutni gondolatban sem. Egy kicsit félelmetes. Isten bármit megtehet, és tudod mire használja azt a bármit? Arra, hogy téged megmentsen. Bármit me

Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kiáltásukat, és megsegíti őket. Zsoltárok könyve 145:18-19 Isten komolyan gondolja, amikor megígér valamit. Ezért amit ő ígér, abban biztosak lehetünk, hogy úgy is lesz. „Nem ember az Isten, hogy hazudjon”. (4Mózes 23:19) Ha ez így van, akkor mit kezdjünk azokkal a tapasztalatainkkal, amikor segítségül hívtuk Istent, imádkoztunk valamiért akár évekig, és mégsem történt meg? Sok oka lehet annak, ha úgy tűnik, hogy Isten nem hallgatja meg imáinkat. Ebből a két versből két dolgot szeretnék kiemelni. Az első: Isten azoknak ígéri, hogy közel van hozzájuk, akik „ igazán hívják ” őt. Akik igazán vágynak a szoros kapcsolatra vele. Akiknek ez tényleg fontos. És nem csak akkor, amikor éppen baj van, hanem mindig. A „Jajistenem!”, amikor gond van, nem ez a kategória. Isten akkor tud közel lenni hozzánk, akkor lehet szoros a kapcsolat köztünk, ha mindig vágyunk erre. Akkor i

Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! Máté evangéliuma 25:21 Állítólag Albert Einstein mondta egyszer, hogy “a világ nyolcadik csodája nem más, mint a kamatos kamat, mert azok, akik megértik, ki is érdemlik, ezáltal keresnek belőle. Azok, akik viszont nem értik, fizetik.” Igaz ez mindenre, nem csak a pénzre, de a tanulásra, a munkára és a befektetett időre is. A hűséges szolga jól tudta ezt. Tudta azt is, amit a hűtlen szolga a példázat folytatásában a gazda szemére is hányt – azt, hogy a gazda ott is arat, ahol nem vetett, – de tudta azt is, hogy ez a nagy képet tekintve mit sem számít. És hogy mi lett az eredménye? A kamatos kamat. Mondhatnánk, hogy nem ő élvezte végül a pénz gyarapodásának áldásait – hiszen a 10 talentumból szerzett másik 10-et is elvette tőle a gazda – de a történet forgatagában elveszhet egy nagyon fontos részlet. Az, hogy a húsz talentumnál sokkal nagyobb jutalmat kapott a gazd

Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. 32. Zsoltár 8. vers Házaspáros esteken szoktuk pároknak azt a feladatot adni, hogy kezüket hátratéve, szavak nélkül, csak az arcmimikájukat használva oldjanak meg bizonyos szituációkat. (kérjenek zsebkendőt, pohár vizet, kérdezzék meg, hogy mennyi az idő, stb.) A cél, hogy még jobban figyeljenek és hangolódjanak egymásra. S bár a feleségemmel nincs előre megbeszélt jelrendszerünk, de mi a játékon túl, különböző élethelyzetekben is szoktunk így kommunikálni. Például, mikor a műtétje után a gyomorszondától nem tudott beszélni a szemével mutatta, hogy igazítsam meg a párnáját, vagy a takarót. Mi 90%-ban így is megértjük egymást. S milyen jó lenne, ha legalább ennyire rá tudnánk hangolódni Istenre is! Ha ennyire bele tudnánk simulni az ő tervébe, ha ilyen odafigyeléssel lesnénk minden mozdulatát és teljesítenénk kívánságát. Ahogy mai Igénkben olvassuk, a bölcs ember nemhogy félszavakból, hanem szavak

Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! – mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet. Ézsaiás könyve 65.fejezet 1.vers Azt szokták mondani, hogy az alapok nagyon fontosak. Legyen szó emberi kapcsolatról, tanulásról vagy egy ház építéséről, alap nélkül minden összeomlik, de ha megfelelő módon van előkészítve, akkor egy stabil dolgot kapunk, bármiről is legyen szó. Nincs ez máshogy az Isten-kapcsolatban sem. Az Úrral való kapcsolatunkban is rendkívül nagy szerepet játszik az alap, hiszen minden, amit Istenről gondolunk, ahogy Hozzá viszonyulunk abból táplálkozik, amilyen alappal rendelkezünk. Életünk útvesztőjében abban az esetben tudunk kiegyensúlyozottan előre haladni, ha egy olyan Isten-kapcsolattal rendelkezünk, amely bátorsággal, kitartással, szenvedéllyel, elköteleződéssel és szeretettel tölti meg az utunkat. Hogyan tudunk jó, stabil alapot kialakítani? Emberileg sehogy! A helyes kérdés inkább úgy hangzik: mit

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.… Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.” Prédikátor könyve 3.1,6 Egy elhúzódó légcsőgyulladás miatt beszélgettem a napokban a háziorvosommal arról, hogy a szervezetben hogyan zajlik a gyógyulás folyamata. Nem mindegy, mikor használjuk a köptetőt és mikor a köhögéscsillapítót. Mindennek megvan a maga ideje, amikor szükséges és hasznos, de eljön az az idő is, amikor már másra van szükségünk a további gyógyuláshoz. Vasárnap a Banding Together tanítványi kiscsoportokkal kapcsolatos összejövetelen gondolkodtunk a tanítványi csoportok lezárásáról és indításáról. Mert mindennek megvan a maga ideje. Az elindításnak, a működésnek és a lezárásnak is. Ha nincs lezárása, befejezése egy csoportnak, akkor nehezen születnek meg az újabb csoportok, hiszen nehéz párhuzamosan több csoportban is aktívan jelen lenni. A lezárás fájdalo

Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok! Máté evangéliuma 25:13 Érezted már úgy egy beszélgetés folyamán, hogy a másik magasról fütyül a határaidra, és olyan információk felől érdeklődik, amikhez voltaképp semmi köze sincs? Nincs annyi ujj a kezemen-lábamon, ahányan és ahányszor kérdezték tőlünk fiatal házas korunkban, hogy „Na, mikor jön a baba?” „Nem akartok még gyereket?” Próbáltuk elütni viccesen-kényszeredetten a dolgot, de aztán jöttek a bölcs megjegyzések, mint a „Nem kell várni vele olyan sokáig!”, meg a „Nem kell azt annyira túlgondolni” és a „Bezzeg ez régen nem így volt…”. Vannak olyan dolgok, amik az adott egyénen, egyéneken, jelen esetben házaspáron kívül az égegyadta világon senki másra nem tartoznak. És a kérdések, kéretlen véleménynyilvánítások, még kéretlenebb tanácsok csak ártanak. Istennek is vannak olyan titkai, amik nem tartoznak ránk. Ezek közül az egyik, amit pedig annyian próbáltak már megfejteni, kiszámolni – és még hányan fogják m