reggeli dicséret

Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, Uram, és megtanítasz törvényedre, hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját.  Zsoltárok könyve 94:12-13 Emlékszem, milyen érzés volt gyerekként büntetést kapni. Nem voltam rossz gyerek, félre ne érts, és ha az is lettem volna, se merném bevallani, nehogy a gyerekeim felbátorodjanak. De azért becsúszott egy-két dolog, amiért bizony megkaptam a magamét. Nem szívesen gondolok vissza ezekre. Felnőttként aztán az ember elkezdi értékelni az összes pofont, ami nem ment mellé. Azokat a büntetéseket, kritikákat, intőket és egyeseket, amiket jókor, jó helyen kapott. Azokat, amik tudva, vagy tudat alatt, de formálták, és olyanná tették, amilyen most. “Isten nem ver bottal” tartja a mondás, és ez igaz is. Vannak neki más módjai a fegyelmezésre, megjobbításra. A zsoltáríró a mai alapigénkben ezt a gondolatot hozza elő: milyen jó, ha az embernek jó tanítómester igazgatja az útját, olyan, aki még a rossz napoktól is meg tudja óvni –...

„Földi apánk csak rövid ideig fegyelmezett bennünket, és a saját belátása szerint, Isten azonban a mi érdekünkben fegyelmez és nevel. Abból a célból teszi ezt, hogy szentek legyünk, olyanok, mint ő. A fegyelmezés, meg a fenyítés egyáltalán nem kellemes, amikor el kell szenvednünk, inkább fájdalmas és szomorúságot okoz! Később mégis igazságosságot és békességet eredményez annak az életében, aki a fegyelmezés által megedződött.” Zsidókhoz írt levél 12:10-11 (Egyszerű fordítás) A fegyelmezés szó bennem elég negatív érzéseket ébreszt, és úgy gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Azok, akik érzelmileg vagy fizikailag bántalmazó közegben nőttek fel, nem egy történetet tudnának mesélni a káros fegyelmezésről, és nagy eséllyel Istent is hasonlóképpen látják, mint azokat a szülőket, felnőtteket, akiktől ezt a terrort, bántalmazást elszenvedték. Biztos vagyok abban, hogy nem egyszer hallották mindeközben, „ezt a te érdekedben tesszük”, „mi a javadat akarjuk”. Sem a megalázás, sem az érzelmi...

"Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja maga után fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően, hogy az Úr is beteljesítse, amit megígért Ábrahámnak." 1Mózes 18.19   A Biblia Ábrahám egyik nemes vonásaként szól arról, hogy „megparancsolja maga után fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően”. Lehet,  hogy ma nem lenne népszerű Ábrahám ezzel a határozottságával. Feleségem kb. 25 év után ismét óvónőként dolgozik. Azt mondja, valami nagyon feltűnően megváltozott ezalatt az idő alatt. Egyre többször tapasztalja, hogy a gyerekek parancsolnak a szülőknek, hogy hiányoznak az egyértelmű korlátok, az iránymutatás, hogy a szülők közül sokan képtelenek kezelni a gyermekeik érzelmi kitöréseit, hogy sok szülő vak a gyermekeivel kapcsolatban. Mintha minden a gyerekek körül forogna, ők foglalják el a családi életben a „trónt”. Pedig nem ez...

"Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is." Galata 6,1 Mai, másokat hibáztató világunkban elgondolkodtatnak ezek a sorok, hogy miként gondolkodjam a hibázó emberekről. Olyan természetes dolog szidni a másokat, okolni a bajokért, elítélni, haragudni a csalódás miatt. Sokszor ezt is tartjuk a természetesnek. Alapból pesszimisták és bizalmatlanok vagyunk másokkal szemben ezért üt szíven már ennek a gondolatnak az eleje is: " még ha " meg is történik. Már hogyne történne! Hát persze, hogy úgy lesz, ahogy nem kellene. Vagy mégsem? Szerintem a hozzáállásról van szó. Nem hiszem, hogy Pál korában az emberek jobbak lettek volna, vagy kevesebb csalódást okoztak volna másoknak a közösségen belül. De az öreg apostol azt mondja, hogy a testvéri közösség nem működik bizalom nélkül. Igenis néha megtörténik a rossz, de ettől még alapból a jót f...

Állandóan visszatérő kérdés – Hogyan nevelhetném JÓL gyermekemet? Rengeteg neveletlen vagy éppen „elnevelt” gyerekkel – később felnőttel találkozunk életünk során. Mi a hiba? Hol rontottuk el? Hogyan lehetne még valamit korrigálni? Összeegyeztethető-e a szeretet a fegyelmezéssel? Milyen fegyelmezési formákat gyakoroljunk – gyakorolhatunk? Három kulcsszó a neveléshez: = Következetesség = Fegyelmezés = Szeretet Sok embernek nehézséget okoz a gyermekek fegyelmezése. Vajon a szeretet és a fegyelmezés kizárják egymást? Isten azzal bízta meg a szülőket, hogy fegyelmet tartsanak. Az Efézusiaknak írt levél. 6. fejezetében Pál a szülőkre és gyermekekre vonatkozó együttélési szabályok alapelveit gyűjtötte egy csokorba. Ezek az elvek ma is érvényesek. Sok szülő panaszkodik a tiszteletlen fiatalokra. Azokat a szülőket, akik nem tudnak fegyelmezni, nem sokra tartják, nem tisztelik gyermekeik.             Hogyan lehet...

„A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.” Példabeszédek 4,14 Ha van valami, amit minden ember un, ha van valami, amit mindenki gyerekkorától már ezerszer is hallott, az ez. „Ne tedd ezt! Ne tedd azt! Ez így nem helyes, másképp kellene! Hallgass rám! …” Mégis olykor a legnagyobb, a legfontosabb igazságok a legelcsépeltebbek is egyben. Miért kell Istennek állandóan csak figyelmeztetni bennünket? Miért van tele a Biblia azzal, hogy ne legyünk rosszak, hogy kerüljük a gonoszságot? Sokan gondolják, hogy ez már nagyon unalmas, és nem akarják többet hallani. Tegyük fel, hogy Isten valóban az, akinek mondja megát: Mindannyiunk csodálatos mennyei Apukája, aki nagyon, de nagyon szeret bennünket. Annyira, hogy képes volt értünk adni az életét. Vajon miért mondja akkor mindig ezeket nekünk? Miért van tele a nekünk írt levele mindezzel? A válasz szerintem egyértelmű: mert szükségünk van rá! Vagyis mi emberek, mindannyian bűnösek vagyunk és hajlamosa...