reggeli dicséret

Részletek E. G. Whitee írásaiból „Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg!” Malakiás 3,6 "Isten a szeretet" - ezt hirdeti minden virág és minden egyes fűszál! A madarak zengő éneküket hallatják, a gyengéd virágok tökéletes szépségükben kellemes illatukkal töltik be a léget, az erdő magas fái üde zöld, dús lombozatukkal - mind-mind hangos bizonyítékai Isten szeretetteljes atyai gondoskodásának és vágyának, hogy gyermekeit boldoggá tegye… …Az Úr bennünket eget és földet betöltő szeretetének megszámlálhatatlan bizonyítékaival von magához. A természet művei és a legbensőségesebb lelki kötelék által, melyeket az emberi szív átérezhet és átélhet, igyekezett magát kijelenteni nekünk; ám mindezek csak tökéletlenül mutatják be végtelen szeretetét. Mert mindezen világos és érthető bizonyítékok ellenére is úgy elvakította a jónak ellensége az emberek értelmét, hogy csak félelemmel és rettegéssel tekintenek Istenre, akit szigorú é

Istennel a próbák között Képzeld el, egy reggel arra ébredsz, hogy azt álmodtad, hogy az éjszaka pikk-pakk, tuti keresztény lettél. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Aztán megmosakszol, és belebotlasz egy este ottfelejtett piszkos zokniba, amit a férjed a szennyes tartó helyett a szőnyeg közepére helyezett és egyetlen pillanat alatt eltűnik kereszténységed. Hát a Te Alkotód nem így dolgozik! Isten próbákat enged életedbe, hogy igazi krisztusi jelleműre formálódj. Olvasd csak: „ De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a szenvedéseinkkel is, tudva, hogy a szenvedés állhatatosságot munkál, az állhatatosság pedig kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménységet. A reménység pedig nem szégyenít meg, mert Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. ”   Rómabeliekhez írt levél 5. rész 3-5. Ez tehát egy folyamat: A szenvedés – megedz – tapasztalatgyűjtéshez segít – jó reménységet ad – bátorít – felemelt fejjel járhatsz – és az eredmény: Krisztus szere

„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” János írása szerinti evangélium 10:27-28 Bármily meglepő, de eléggé gyakori az emberiség történetében, hogy a rosszabbat jobbnak tartották, mint a jobbat. Sőt az sem egyedi eset, mikor a bizonytalan biztosabbnak tűnt, mint a biztos. Alexander Graham Bell (1847-1922) telefonját Bostonban 1876 februárjában szabadalmaztatta. Még ugyanebben az évben a Brit Postahivatal főnöke így nyilatkozott: „Lehet, hogy az amerikaiaknak, szükségük van telefonra, de nekünk biztosan nincs. Bővében vagyunk a futároknak.” Hasonlóan lebecsülő módon nyilatkozott a Western Union (amerikai posta) vezetősége: „Ennek a telefonnak túl sok hátulütője van ahhoz, hogy kommunikációs felhasználását komolyan mérlegelni lehessen. Az eszköznek természetéből fakadóan nincs értéke a számunkra.” Vajon mit szólnának ezek az emberek, ha

„Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.   Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (János evangéliuma 6. fejezet, 27-29. vers) „A kenyerek csodájának híre elröppent közelre, távolra egyaránt, és másnap igen korán reggel a nép sereglett Bethsaidába, hogy lássa Jézust. Tanítványaitól megtudták, hogyan kelt át a tengeren. A vihar tombolását, az ellenszéllel szembeni eredménytelen evezés sok-sok óráját, a vízen járó Krisztus megjelenését és az amiatti félelmüket, megnyugtató szavait, Péter kalandját és annak kimenetelét, a vihar hirtelen lecsendesedését és a hajó partra érését mind híven elmondták az álmélkodó sokaságnak.   Sokan nem elégedtek meg ennyivel, Jézus köré gyűltek, és megkérdezték: "Mester, mik

„Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér…” Zsoltárok könyve 69. fejezet 2. verse A mai szakasz illetve az egész zsoltár, amin közösen gondolkodunk egy panasz ének, amely egy hálaénekkel fejeződik be. Ezekre a szavakra azonnal Zsoltárok könyve 130. fejezete jutott eszembe és ott a 7. vers: „Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! ”. A második gondolatom Jónás könyvét jutatta eszembe és ott a 2. fejezetet, Jónás bűnbánati imádságát, amikor az Úrhoz kiált, és elmondja az 5. és a 8 versben, hogy bárcsak ott lehetne az Istennek templomában, hogy szemtől szembe láthassa az Urat. Ez már akkor történik, mikor Jónás a nagy hal gyomrában van. Nem szeretnék közhelyeket puffogtatni, inkább őszinteséget kérek! Elevenítsünk fel magunkban egy olyan élményt, amikor úgy éreztük, hogy nincs kiút, egyenesen haladunk mélybe. … biztos nem volt olyan nehéz, mert nagyon szeretünk panaszkodni. Amikor a panaszkodás lehetős

„ Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.” Zsoltárok könyve 62:2 Vannak élethelyzetek, amikor a legtudatosabban megválasztott és a leggyengédebben kimondott szavak is keveset mondanak, mert a lélek fájdalmát nem tudják elvenni, a benne tomboló vihart nem tudják lecsendesíteni. Ilyenkor csak egyetlen egy hely van, ahol megnyugodhat a fáradt, megterhelt lélek: Istennél. Csak ő képes igazi segítséget nyújtani. Álljunk meg egy percre, hallgassuk a zsoltár szavait és engedjük, hogy Isten békéje a mi nyugtalan lelkünket is átjárja: https://www.youtube.com/watch?v=067pEbA3bKs

„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és a vagyonnal való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” János első levele 2:15-17 Kedves Olvasó! Ahogy a mára kijelölt igével találkoztam, eszembe jutott egy néhány hónappal ezelőtt írt áhítatom, melynek alapjául egy angol anyag szolgált. Ezt szeretném most megosztani Veled. Nem rövid, de remélem, áldást merítesz majd belőle. Jó olvasást!  Nehéz beszélni erről. Nincs rá magyarázat. Ma sem tudom megmondani, miért is tettem. Miért hallgattam másra, miért engedtem, és miért döntöttem. Rosszul. Nagyon rosszul. És cipelem magammal azóta is a következmények súlyos batyuját. Ez az én hibám. Minden az én hibám. Minden nap minden percében szembesülnöm kell azzal, amit akkor elkövettem