reggeli dicséret

Így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel – mondja a Seregek Ura.  Haggeus próféta könyve 2. fejezet 6-7. versek Régen minden jobb volt, legalábbis ezt szoktuk mondani. A Bambi édesebb volt, a Sport szelet rumosabb, a Traubi szőlősebb. Az autóknak volt egyénisége, az emberek kedvesebbek, a nyarak hűvösebbek voltak. Minden télen szánkóztunk és a befagyott Balatonon korcsolyáztunk. Ma már nincs jég. Hó sincs. Régen a gyülekezetben is minden jobb volt, összejártunk bográcsozni, túrázni. Névről ismertünk mindenkit. Meg a lelkész is milyen... Haggeus prófétán keresztül Isten is ezt mondja: régen minden jobb volt. "Emlékeztek még a régi templomra?" – kérdezi a babiloni fogságból hazatért néptől, akik inkább előbb a saját házaikat, boltjaikat, istállóikat építették meg, mint a templomot. "Emlékeztek még? Régen a temp...

„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.” Zsoltárok 55:23 A mai fiatalok energiavámpírnak nevezik azokat, akik állandóan panaszkodnak, akik nem tudnak másról beszélni, mint a nehézségeikről, betegségeikről, arról, hogy őket senki sem szereti. S nem veszik észre, hogy épp ők magányosítják el saját magukat, mert az állandó kesergésükkel elüldöznek maguk mellől mindenkit. Bizony, sokan csak azért osztják meg terheiket, hogy felmentést kapjanak mulasztásaikra, vagy hogy ezáltal kiprovokálják a társuk sajnálatát. És a problémák kibeszélése, állandó ismétlése számos esetben azt eredményezi, hogy az illető csak még inkább elakad, megreked egy önmagának kreált álomvilágban, s addig megy, addig keres, míg talál egy olyan meghallgatót, aki neki ad igazat. Mai Igénk mellé álljon itt néhány sor Ellen G. White Jézushoz vezető út című könyvének Öröm az Úrban című fejezetéből, mely szintén arra buzdít, hogy terheidet...

„ Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll. ” (Jakab apostol levele 5. fejezet 9.vers) Egyszer egy fiatalember elhatározta hátat fordít a világ zajának és kolostorba vonul. A trappista szerzetesi rendházat kereste fel, tudva hogy ők némasági fogadalmat tesznek. A szerzetesek befogadták az ifjút, aki annyi engedményt kapott, hogy évente egyszer, két szót szólhatott. Az első év végén, mikor a rendfőnök intett, hogy szólhat, annyit mondott: - Ágy kemény. Mikor egy év múlva ismét szót kapott: - Étel rossz - volt a megjegyzése. Majd a harmadik év végén felállt és azt mondta: - Most elmegyek. Ekkor a rendfőnök így szólt; - Ezt jól teszed, mert mióta itt vagy mást sem tettél csak panaszkodtál! S valóban; olyan könnyű panaszkodni, elégedetlenkedni, hisz a lázongás szelleme oly mélyen belénk van ivódva, hogy sokkal könnyebb hisztizve meghátrálni a kihívások elől és irigykedni azokra, akik erejüket összeszedve elérik...

Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! (Ézsaiás próféta könyve 53. fejezet 4. verse) Nagy általánosságban szeretünk panaszkodni. Persze nem én… mindig csak mások… én csak elmondom a problémáimat. A panasszal az a gond, hogy negatív hatása van, és egyáltalán nem épít, nem visz előre. Amikor valaki panaszkodik valaki akkor megértést és segítséget vár el attól, akinek elmondja bánatát. Ha nincs megértés, akkor harag van. Ez egy kényszerített helyzet, ami ellen csak úgy tudunk védekezni, ha először mi magunk berekesztjük a panaszkodási hullámot. Miért mondtam ezt el? Ha igazán tudjuk és értjük ezt a részt a Szentírásból, akkor a panasznak nincs helye életünkben. Sokan keresztényeknek vallják magukat: ·          De nincs bizalmuk Istenben, ·          Mesternek nevezik- de nem kérdezik ·  ...