reggeli dicséret

„Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látja és nem ismeri őt.” János első levele 3:5-6 Mondd, mi is a bűn, és miért ez a sok szenvedés a világban? Miért történik az, ami történt, és miért nem az ellenkezője? Miért ölünk és miért nem fogunk össze? Miért gyűlölünk és miért nem szeretünk inkább? Miért látjuk meg a rosszat hamarabb a másikban, és miért nem figyeljük a jó tulajdonságokat? Miért harcolunk ahelyett, hogy békét teremtenénk? Miért lopunk egymástól időt, szeretetet, törődést, kézzel fogható dolgokat ahelyett, hogy mi adnánk mindezt neki?  Az elmúlt hetek, hónapok eseményei elgondolkodtattak azon, miért is néz ki így a világunk, ahogy kinéz, hogyan jutottunk ilyen mélyre, és miért nem tudunk magunktól kimászni a gödörből? Miért nincsen meg a münchauseni képességünk, hogy hajunknál fogva még azt a lovat is kihúzzuk velünk együtt a sárból, amin éppen ü...

„Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” Mózes első könyve 4:6-7 Ettél az almából, és vártad a változást. Vártad, hogy majd most... most tudni fogod mi a jó és mi a rossz. Most olyan leszel, mint Ő, és nem lesz szükséged egy „felettes hatalomra”. Aztán jött a koppanás a padlón. Az édes nektár helyett a keserű becsapottság gyomorforgató íze, és az út, mely kifelé vezetett az Édenből.  Az Ördög diadaltáncot járt, te pedig elindultál. Nem nézve se jobbra, se balra, az Isten által felajánlott bőrruhát is eltaszítottad magadtól. Neked jó a fügefalevél is, nem kell mások könyörülete, neked jó az, amit saját magad toldoztál össze, bár sehogy sem akarja eltakarni szégyenedet. És csak mentél tovább dühösen, lehorgasztott fejjel az úton. Jöttek a vádak, hogy „De a másik... ő... ő...

„És parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz!” 1Mózes 2:16-17. A kert MINDEN fájáról BÁTRAN egyél! Végiggondoltad? Nem tudom hány fa lehetett Édenben. 10? 20? 500? 1000? Ki tudja? De mindegyikről bátran lehetett enni. Finomabbnál finomabb gyümölcsök. Ádám és Éva válogathattak, hogy ma melyik fáról vegyenek. Egyik édes, másik savanykás, a következő „eteti magát” – alig lehet abbahagyni. Csak egyetlenegy fáról ne! Még csak ne is közelíts hozzá! Meg se érintsd! Menj más irányba! Tudták, mi lesz a következménye, ha arról az egyről vesznek. Mégis! Piszkálta a fantáziájukat. Miért? Miért nem lehet? Miért pont azt a fát kerüljék? És minél többet foglalkozott gondolatban vele, annál közelebb vonzódott hozzá. A tiltotthoz. Végül a kíváncsiság a józan ész fölé kerekedett. Szakított. Evett. Férje is evett. És akkor, ott – meghaltak. Elveszítették az ö...

"Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre." Zsidókhoz írt levél 9:28 Itt járt, hogy nekünk adhassa azt, amit a bűn elvett. Feláldozta Magát, hogy mi emberek megtudjuk, hogy nem Isten haragszik ránk, hanem nekünk volt torz képünk Istenről, ezért haragudtunk Rá. Jézus jön, hogy átadja az ajándékát, az örök életet. Te ott leszel? Túrmezei Erzsébet: Hazaérkezés Ádám késő utóda, én is az Édenen kívül születtem. Az Édenen kívül bolyongtam átok alatt, számkivetetten. Küzdve bogánccsal, tövisekkel, kiverejtékezett kenyéren, emberszívemben Édenkertnek emléke szunnyadt hófehéren. És magamválasztotta úton, magamakarta szóval, tettel, és szép, szabad nyomorúságban pazarul évre év veszett el. S mikor kisemmizett a kedvem, csalóka vágyak megcsúfoltak, odalett büszke emberségem, és úgy hevertem, mint a holtak: sama...