reggeli dicséret

  „A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.”   ( János evangéliuma 3. fejezet 8. vers ) Hogy a Szentlélek olyan, mint a szél? Hát, nem is tudom. Én nem repesek annyira a szélért. Bár kerékpározás, vagy futás közben jól esik egy kis hátszél, de mikor szemből, vagy oldalról fúj, netán kavarog, na, annál rosszabb nincs. Ám a legnagyobb bajom a széllel mégis az, hogy kiszámíthatatlan, hogy nem én irányítom. Hogy nem akkor, nem ott és nem olyan erővel fúj, ahogy én akarom. És mily találó hasonlat, hogy a Szentlélek is ilyen. Mert, bár sokszor szeretnénk mi is mesterségesen felgerjeszteni a Lélek fuvallatát, aztán birtokolni, irányítani, és előírni neki azt, hogy kit, hol és hogyan befolyásoljon. De aztán rá kell jönnünk arra a nagy igazságra, amit a teológián Szőllősi Árpi bácsi annyiszor ismételt nekünk: „Aki azt állítja, hogy bír a Lélekkel, azzal nem bír a Lélek.” Mai Nikodémusk...

„Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.” Az apostolok cselekedetei 2. fejezet 4-6. verse Álltunk Bábel falainál, és nem bírtuk felfogni, mit nem lehet azon érteni, hogy add kölcsön a kalapácsot? Nagy munkában voltunk, világos volt a terv, a cél, majd mi megmentjük magunkat egy újabb özönvíztől. Nem kell nekünk a Mindenható kegyelme, mi leszünk a magunk urai, istenei. Építünk egy tornyot, melynek teteje majd az eget éri, és valóra váltjuk azt, ami Ádámnak és Évának nem sikerül, istenek leszünk az Isten helyett. Minden olyan olajozottan ment, raktuk egyik téglát a másikra, épült az álmunk, láttuk magunk előtt a fényes jövőt. Aztán egyszer csak furcsán kezdett fújni a Szél. Olyan másként, és m...

„Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által.” Pál levele az efezusiakhoz 2:19-22  Zúg a Szél, de nem tudni, honnan jön és merre tart. Csak a hangját hallják, és érzik, ahogy körülöleli, betölti őket, átjárja minden sejtjüket. Látják a Tüzet, ahogy osztódik, táncol, aztán már bennük lobog, a szívükben, és nincs semmi, ami visszatarthatná őket. A félelemtől bereteszelt ajtók kicsapódnak, és árad az örömhír mindenfelé.  Egy csapat, nagyrészt tanulatlan, egyszerű ember felbolygatja az egész várost, és megbékélésre, bűnbánatra, szövetségkötésre hívja a hallgatókat. Egy új közösségre Istennel. Egy Benne, Vele élt életre. A jó hír nem válogat, eljut mindenkihez a saját nyelvén,...

Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? Máté evangéliuma 14:31 (RÚF) Péter és társai jól ismerték a tengert, hiszen halászként sokan közülük a fél életüket a vízen töltötték. Jól ismerték a nyugodt időjárást, de tudták azt is, hogy milyen veszélyes viharban kihajózni. Tudták, hogy van mitől félni a Galileai tengeren, mert bár a “tenger" nem túl nagy, körül-belül egyharmada a Magyar tengernek a legmélyebb pontja mégis négyszer olyan mély, mint a Balatoné. Ha valaki itt süllyedni kezd, az bizony az életébe kerülhet. A habok jobbra-balra dobálják a lélekvesztőt egy ilyen sötét és viharos éjszakán, amikor a távolban egy alak jelenik meg a hullámok között. Talán egy szellem — noha mindenki tudja, hogy a szellemek nem képesek vízre lépni — de ő csak ennyit mond: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! ( Máté evangéliuma 14:27 ) "Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!...

"A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született." János evangéliuma 3:8 “Hiszem, ha látom” szól a bugyuta magyar mondás. Hiszen ha látok valamit, azt már nem kell elhinnem. Helyesen így szólna a mondás: “tudom, ha látom”. Illetve csak abban az esetben kérdéses a látott dolog létezése, ha a saját szememet megbízhatatlannak tartom, és megbízhatatlansága ellenére is úgy döntök, hogy elhiszem a beérkező információt. Az embernek általában abban kell hinnie, amit nem lát. Ha jó definíciót keresnünk a hitnek, akkor a Zsidókhoz írt levél tizenegyedik fejezetének első versénél jobbat keresve sem találnánk: "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Így hát ha látok valamit, azt már nem kell elhinnem. A feleségem szól, hogy fúj a szél. Én éppen az ablakon nézek kifelé, és képzeletbeli lakásunk hálószobájának ablaka éppen egy szembe...