reggeli dicséret

Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom a jobbodat, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek! Ézsaiás próféta könyve 41:13 Emlékszel még milyen volt óvodásként a szüleid kezét fogva sétálni? Emlékszel milyen volt szülőként a gyermekedet kézen fogva kísérni? Ez utóbbira emlékszem, mert a héten is többször megtörtént. Van egy szokásunk a kisfiammal. Amikor hazafele sétálunk az ovitól, a járdán akkor fogja meg a kezem, amikor szeretné, de szaladgálhat szabadon. A zebráknál viszont meg kell állni, és megvárni engem. Érdekes, hogy legtöbbször viszont nem így néz ki a dolog. Nagyon sokszor már mikor kilépünk az ovi ajtaján megfogja a kezem, és egészen hazáig markolja. Kacarászva ugrálunk, és játszunk együtt. A gyerekek nagyon jól tudják, hogy a szülő vigyáz rájuk. Ha erősebben fogom a kezét, nem azért van, mert mérges vagyok, hanem mert még jobban vigyázok. Egy szülő vigyázni akar a gyermekére, mert szereti. Ezt szerintem sokszor mondtam már, de Isten egy nagyon jó szülő, és mint oly...

„De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” Zsoltárok könyve 73:23-26 Hatalmas kezei voltak édesapámnak, emlékszem, gyerekként sokszor méregettük a magunkét az övéhez. Összeillesztettük a mi tenyerünket az övével, és úgy nézegettük, meddig érnek az ujjaink. Aztán megint rácsodálkoztam a kezére, mikor megszülettek a gyermekeim, és azok a hatalmas tenyerek egy-egy pöttöm gyermekmancsot fogtak, melyek szinte elvesztek benne. Olyan jó lenne, ha még meg tudnám fogni a kezét, vagy ha láthatnám, ahogy az utódaim kezét tarja biztosan, miközben együtt nézik a partról a kacsákat, és együtt játszanak. Olyan jó lenne megosztani vele azokat az élményeket, amiket szerzünk nap mint nap, és kikérni a tanácsát bizonyos kérdésekben, vagy hallani a szájából, hog...

„Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.” Zsoltárok könyve 16:5  Mindig csodáltam a kezeidet. Gyönyörűek voltak. Emeltél, öleltél minket velük. Fogtad velük a mi kezünket, óvtál, gondoskodtál rólunk. Pogácsát dagasztottál úgy, ahogy édesanyádtól tanultad, mi pedig néztük, mikor pukkan a kelttészta, miközben verted a kezeddel. Otthont teremtettél velük nekünk, biztonságot. Szerettem, ahogy kidomborodtak kézfejeden az erek és a csontok. Szerettem azt, ahogy kinéztek, és titokban azt vártam és reméltem, hogy egy napon az enyémek is ilyenek lesznek.  Nézem, forgatom őket. Hasonlít, de nem az igazi. Az én kezeim sose lesznek olyan nőiesek, mint amilyenek a tieid voltak. Viszont már az enyémre is pályázik két kis huncut lurkó, és anélkül nem is igazán szeretnek elaludni.  Mekkora felelősség. Szeretném elég jól csinálni. Szeretném azt a törődést, gondoskodást, biztonságot és szeretetet adni, amit tőled kaptunk mi is. És szeretném á...

„Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!” Zsoltárok könyve 73:25-26  “Mami, Mami! Keze!” - mondod elalvás előtt, és amikor éjszaka megébredsz, mert rosszat álmodtál, vagy fáj a hasad, vagy fúj kint a viharos szél. Megfogod a felkaromat, matatsz rajta rövidebb vagy hosszabb ideig, és ez megnyugtat, segít, hogy ismét elaludj. És vannak olyan nagyon nyugtalan éjszakák, amikor szinte el sem engeded. Ragaszkodsz hozzám, és sokszor senki más nem elegendő, hogy megvígasztaljon, veled legyen, játszon veled, elaltasson, csak én.  Már vonz az óvoda játszótere, a sok gyerek, de amikor megtudtad, hogy ott nélkülem kell eltöltened a nap meghatározó részét, rögtön rávágtad, hogy nem akarsz óvodába menni.  Fura érzés ennyire a világot jelenteni valaki számára. Hatalmas felelősség. És minden vágyam, hogy jól éljek ezzel. És szeretném tőled m...

„Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!” Zsoltárok könyve 31:6 Nyújtod felém a kezed, mert így biztosabbak lépteid. És megyünk. Lépcsőn fel, lépcsőn le. Megyünk előre és visszafelé. Aztán megállunk, mert meg kell nézni a fűszálat, a fakérget, az út repedését. Letérünk a járdáról a kavicsos részre, és most még erősebben kapaszkodsz. Nem szoktad meg, hogy apró lábad alól kiguruljon a talaj, de élvezed a kihívást, és néhány pillanatra le is hajolsz söprögetni a sétány kavicsait. Aztán indulunk tovább. Persze, megy már egyedül is, de azért jó még kapaszkodni. Kapaszkodni abba, akit szeretsz, akiben feltétel nélkül megbízol, akihez jó odabújni, átölelni, akinek a karjaiban vagy igazán jó helyen.  És van úgy, hogy elfáradsz, vagy megunod a lépegetést, esetleg megijedsz valamitől, és ekkor másként nyújtod a kezed. És jelzed is, hogy "gyorsabban, vegyél fel, szükségem van a közelségedre!" És van, hogy csak játszol a kezemmel. Nézegeted, néha...

„Istenben, akinek igéjét dicsérem, az Úrban, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” Zsoltárok könyve 56:11-12 Felcsendül az a bizonyos zene, és végre megláthatod őt. A lágy dallamra egyre jobban közeledik feléd. Még néhány lépés, és egy kezet nyújtanak feléd, az ő kezét, amit megfogsz, megragadsz, és soha többé nem engeded el.  Elhangzik két egészen egyszerű, mégis annál súlyosabb szó, két gyűrű, egy csók, és utatok innen együtt folytatódik tovább. Kéz a kézben vonultok ki a közös életbe. Immáron nem két különálló személy, hanem mint egy új család. Fogod a kezét, kapaszkodtok egymásba, mert így jobb, igy könnyebb, így érdemes.  Ő rátok néz, és elégedetten mosolyog. A történetnek még messze nincs vége, innentől új felállásban folytatódik, de Ő tudja, hogy igy lesz a legjobb nektek. Ketten együtt az Ő áldásával, az Ő jelenlétével bármire képesek lesztek.  Ketten együtt Vele képesek lesztek a vízen járni, megélni és...

„Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essünk az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!” Sámuel második könyve 24:14 Fogtad a kezem, én pedig kapaszkodtam beléd. Fájt. Nagyon. Ekkora fájdalmat addig még nem éreztem, de tudtam, ennek az egynek van, lesz értelme. Ezt meg kell élni minden porcikámmal, de a vége jó lesz. A legjobb. És Te ott voltál mellettem. Fogtad a kezemet. Nem tudtál semmilyen varázsigét, amitől egyszerre eltűnt volna minden fájdalom. Nem tudtál velem helyet cserelni, hogy néhány percig Te vidd helyettem a terhet. Nem tudtad előretekerni az idő kerekét, rohant az magától is. De ott voltál mellettem, és fogtad a kezemet. És ez volt az, amire nekem szükségem volt. Hogy amit együtt kezdtük el, annak együtt éljük át lehetőleg minden pillanatát.  Fogtad a kezem, és vettük annyiféleképpen a levegőt, ahányféleképpen kellett. Ott voltál velem, és együtt hoztuk a világra azt, akivel Isten áldott meg minket. Együtt...