reggeli dicséret

  „ Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az ÚR Izráel házának tett. Mind beteljesedett. ” Józsué 21:45 Egy olyan világban élünk, ahol minden, nem csak a pénz, lassan elveszti az értékét. Inflálódik az adott szó is. Mennyire adsz a politikusok ígéreteire, mennyire bízol a törvény védelmében? Hallgatsz a szüleidre, tanáraidra? Érdekeinket egyre bonyolultabb szerződésekkel védjük, mégis kijátsszák azokat. Mikor volt már, hogy valaki be is tartotta az adott szavát? Aztán, mikor találunk néhány ilyen embert, gyorsan barátainkká fogadjuk őket. De van valaki, aki nem csalódott még baráti ígéretekben, házastársi fogadalmakban? Mi a helyzet önmagunkkal? Mindig megtartjuk, amit fogadtunk? Ugye, hogy vannak jól bevált kifogásaink, hogy miért „nem”? Mennyit ér a szó, az ígéret? Mit tennénk, ha találnánk valakit, aki mindig betartja adott szavát? Elhinnénk, hogy létezik ilyen ember? Engednénk, hogy ne legyen része az életünknek? Éreznénk, milyen megnyugtató biz

„Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel. Hányjátok el az Isteneket, akiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvízen, és Egyiptomban, és szolgáljatok az Úrnak. Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak, válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok. Akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl voltak a folyóvízen, akár az emóreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok. Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk” Józsué 24: 14-15. Három gondolat jutott eszembe a fenti igével kapcsolatban ma reggel. 1.)     Abszolút szabad akarat nincs. Vagy szabad akaratból szolgálom az egyik hatalmat, vagy szabad akaratból szolgálom a másikat, de valakinek vagy valaminek mindenképpen a szolgája leszek. 2.)     A befolyásnak nagy hatalma van. Itt Józsué több ezer ember előtt mondta el hitvallását. 3.)     Ha mindenki úszik is az árral, merthogy arra könnyebb, én akkor is a nehezebbet választom,

„Amikor meghallotta Jób három barátja, hogy mennyi baj érte őt, eljöttek a lakóhelyükről: Elífáz Témánból, Bildád Súahból és Cófár Naamából. Megállapodtak egymással, hogy elmennek hozzá, és részvéttel vigasztalják őt. Amint azonban messziről megpillantották, alig ismertek rá. Hangosan sírni kezdtek, megszaggatták köntösüket, és port szórtak a fejükre. És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma.” Jób 2:11-13 Jóbot sorozatos csapások érték. Rablók elhajtották a vagyonát, meghaltak a gyerekei, végül pedig őt is egy rettenetes bőrbetegség kezdte kínozni. Ebben az elkeserítő élethelyzetben érkeznek hozzá a barátai, és nem tesznek mást egy egész héten keresztül, mint hogy részvétteljesen hallgatnak. A legtöbb esetben, mikor Jób barátairól van szó, elmarasztalóan nyilatkozunk róluk. És teljes joggal, hiszen az egy hét elteltével elkezdenek beszélni, de ahelyett, hogy bátorítanák barátjukat, Jóbo

„Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet” (Példabeszédek könyve 25. fejezet 21. vers) Egyszer egy békétlen szívű asszony, miután nem bírta elviselni, hogy a falu kiközösítette, szomorúan ment fel a község melletti dombon álló templomhoz, hogy elsírja bánatát a lelkésznek. Kint a virágoskertben találta a lelkészt és rögtön meg is kérdezte: Mondd meg nekem, miért nem szeretnek engem az emberek? A lelkész, aki ismerte az asszonyt és annak áskálódó, kellemetlen természetét és éles nyelvét, felvett egy elhervadt virágot a földről. Az elnyílt virág koronája helyén már csak kis fehér szárnyas magvak ültek. Fújjál rá - mondta az asszonynak. Az asszony ráfújt és a könnyű kis magvak szétrepültek a levegőben, majd lassan lehullottak a földre. Most légy szíves, szedd össze ezeket a magvakat. - Nem tudom - válaszolta az asszony. Már nem látszanak, és ki tudja, hova hullottak? Igen - mondta a lelkész -, ki tudja hova h

Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer. Példabeszédek 28,13 Bizonyára ismerős mindannyiunk előtt az, amikor tetteinkért valaki felelősségre akar vonni, de mi csak csendben meghúzódunk, hátha elcsitul a dolog. Az iskolások a pad alá süllyednek, nehogy kiderüljön a turpisság, az irodisták másra terhelik a felelősséget, hátha megmarad a pozíciójuk a főnöknél. Talán ezt nevezhetnénk gyerek betegségnek? Mikor egy kis apróság rossz fát tesz a tűzre, például, gyönyörű tengerkék filctollal rajzol a frissen meszelt nappali falára, megáll, majd elégedetten tekint a műalkotásra. Röviddel az elégedettség pillanata után konstatálja a helyzetet, hogy baj van. Mi a következő lépés? Lehet választani! 1: odamegy a szülőkhöz, és mindent töredelmesen bevall, még azt is, hogy tavaly nyáron ő kergette a galambokat és ő dobálta kavicsokkal a szomszéd néni ablakát, vagy 2: a műalkotás elé tolja a fikuszt… Hát persze, hogy a t

"El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől, megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól?  Igen! - ezt mondja az ÚR. A hőstől is el lehet venni a foglyokat, és az erőszakostól is megmenekülhet a zsákmánya. Perlőiddel én fogok perelni, fiaidat én szabadítom meg." Ésaiás 49:24-25 A feltett kérdésre a Földön általában egy nagy NEM a válasz. A zsákmány az erősé marad, a foglyok az erőszakos kezéből nem szabadulnak meg.  De az Úr mást mond! Az Ő dimenziójában nem ez a természetes. Nála a foglyok kiszabadulnak, az erőszakos pedig nem örökké élvezheti a rablott kincseket. Felfoghatatlan, nem logikus, nem elvárható, csak megkapható kegyelemből, Isten csodája és hatalma által. Reményik Sándor:  Kegyelem Először sírsz.   Azután átkozódsz.   Aztán imádkozol.   Aztán megfeszíted   Körömszakadtig maradék-erőd.   Akarsz, egetostromló akarattal –   S a lehetetlenség konok falán   Zúzod véresre koponyád.   Azután elalélsz.   S ha újra eszmélsz, mindent

„Mert aki Istentől született, az legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” János első levele 5:4 Néha olyan egyszerűnek tűnik. Hiszel minden porcikáddal. Az agyad és a szíved ugyanazt mondja. Még a logika is a te oldaladon áll, és hiszel, mert meg kell történnie, és meg is fog. Isten válaszol, veled van, cselekszik, és a falak megmozdulnak, az ellenség visszavonulót fúj, a győzelem pedig a tiéd.  És van, hogy nem ilyen képletszerűen történnek a dolgok. Az eszed ellene mond a szívednek, és vagy tudod, hogy hinned kell, de nem érzed, vagy csak érzed, de az értelem már nem áll ezen az oldalon. Kétségek gyötörnek, mindenki mást tanácsol, az óriás pedig nevet rajtad, mert ebből csak vesztesként kerülhetsz ki. Imádkozol nem egyszer. Fohászok százait, ezreit küldöd az ég felé, és választ nem kapsz. A tenger nem nyílik ketté, és Ninive tornyai még mindig büszkén merednek az ég felé. Szemed keletet kémleled, mert valahonnan onnan kell jönnie a mego