reggeli dicséret

Mindezeket hallva a végső tanulság ez: Féld Istent és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akar rossz az. Prédikátor könyve 12. fejezet 13-14. vers Az év utolsó napjának reggelén talán a legtöbb embernek leginkább a szilveszter vidámsága, bolondozása jár a fejében. Lehet már megfőtt a bab, vagy a lencse, be van hűtve az éjféli koccintáshoz a pezsgő, elő van készítve a vendégek számára a parti helye és épp azon gondolkodunk, hogy miként fogjuk eltölteni az utolsó pillanatokat, kinek kívánunk először boldog újévet. De legyen ez a reggel egy kicsit a visszaemlékezés reggele is! Mi történt veled az évben? Hogyan látod visszanézve az elért eredményeket? Tanultál-e valamit a kudarcokból? Alakul-e a terved a jövőre nézve? Bár másként ítélhetjük meg az újévi fogadalmak jelentőségét, mégis érdemes ilyenkor egy kicsit elszámoló hangulatba kerülni. Sikereinket, kudarcainkat leginkább az is meghatározhatja...

„Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked.” Pál Tituszhoz írt levele 1. fejezet 5. verse Te megtaláltad már az életfeladatod? Úgy értem, hogy azt a célt, amire képes vagy időt, energiát vagy akár pénzt is áldozni csak azért, hogy elérd? Felismerted-e már azt a feladatot az életedben, amiért megszülettél? Isten minden embernek adott egy küldetést, egy feladatot, amelyet születése pillanatában megkapott és élete végén elszámol vele. Vannak olyanok, akik a segítői feladatot kapták, egészségügyi dolgozók, szociális gondozók, lelkészek, olyan emberek, akik arra tették fel az életüket, hogy az embereket testileg és lelkileg ápolják, gondozzák és segítsék. Vannak olyanok, akik a szónoklás ajándékát kapták, amivel emberek ezreinek tudják bemutatni Isten végtelen szeretetét és kegyelmét. Megint mások a természet szeretetét kapták és azt, hogy értenek a növénye...

"És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten." Ezékiel 37,13-14 A nyolcvanas években a popkirály Michael Jackson hozta divatba a Thirrel-el, de igazán mára lett nagy divat zombi filmeket, sorozatokat nézni. A félelem árucikké vált és milliókat hoz izgalomba hétről hétre a zombiapokalipszis. A Biblia valósága azonban más, nem egy izgalmasan hangzó, de mégis kitalált felnőtt mese. Nem attól kell tartanunk, hogy a holtak életre kelnek, hanem attól, hogy mi akik élünk, valójában holttá válhatunk a bűneink miatt. Ez nem azt jelenti, hogy megáll a szívverésünk és mégis élünk tovább, hanem azt, hogy az az élet, amit élünk, valójában semmit sem ér. Amikor ebbe jobban belegondolunk, olyan dolgok juthatnak eszünkbe, mint a...

„De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR? Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!” 2 Mózes 4:11-12  Újfordítás A képtelenségek korát éljük. A technikai fejlődés és az emberi bátorság, de még inkább vakmerőség, a lehetetlen határait feszegeti. Fiatalok védőfelszerelésben száguldanak le a sziklákkal borított meredeken speciális kerékpárjuk segítségével. Sportrepülőgépek szelik a levegőt úgy, hogy szárnyaik szinte súrolják a szoros falait. Ejtőernyős ugrik ki a légkör és a világűr határán. Valaki egyetlen evezőssel indul neki, hogy átszelje az óceánt. A katona, aki mindkét lábfejét elvesztette versenyt fut társaival, mert olyan eszközt használ, ami ezt lehetségessé teszi. Az ember legyőzi saját korlátait, de vajon mindenki képes rá? Távolról sem. Honnan származik a tudás, ami a technikai eszközök megvalósításához vezet? Honnan van a bátorságunk, ...

„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” 2Korinthus 4:17-18 Nem könnyű átlátni az élet dolgait, nem egyszerű meglátni a lényeget a sok lényegtelen takarásában. Mi a fontos az életünkben, mi kevésbé, és mi az, ami egyáltalán nem számít?  Az alapelvek, a családból hozott értékrend segít, de ennek ellenére sokszor eltévedünk. Pál azért ad egy támpontot: fontos az, ami tartós, ami örökké megmarad. És valóban. Mindennapi bölcseink is oktatják: tervezzünk hosszú távra. Nem baj, ha ez pillanatnyilag lemondással, áldozathozatallal, de akár szenvedéssel, fájdalommal is jár, hiszen később jobb lesz. A tartós testedzés éppúgy meghozza a jutalmát, mint az elme pallérozása. Így őrizzük meg egészségünk, szerzünk diplomát, érünk el sikereket. Még az udvarlás is szebb, ha nem gyorsan adja be a derekát a másik. Az a...

         „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” Péter első levele 1:16 Egy tíz éves kisfiú hegedűvel a kezében szomorúan nézi a kottát. Gyakorolni próbál, de semmi kedve hozzá. Olyan nehéznek tűnnek bizonyos ütemek. Közben tekintete az ablakra téved és barátait pillantja meg, ahogy a közeli sportpályán fociznak. De jó lenne neki is ott lenni, a labdát rúgni és önfeledten játszani! Miért kell neki gyakorolni? Szereti a szép zenét és a hegedű hangját is, de olyan fárasztó kigyakorolni ezeket a műveket. De jó lenne, ha csak ránézne a kottára és hiba nélkül le tudná játszani! Ahogy így tűnődik, egyszer csak egy angyal jelenik meg előtte. „Mi a gond?” – kérdezi. A fiú elpanaszolja neki bánatát. Az angyal meg válaszként egy képet tár fel előtte. A képen egy hatalmas koncerttermet lát, nagy zenekarral, amely épp egy hegedűversenyt játszik. Megdöbbenten veszi észre, hogy a szólista ő maga. A kép elhomályosodik, az angyal eltűnik, és a fiú egyedül m...

"Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot." Példabeszédek 8,35 Sokan próbálták már, de mondják, hogy csak a szerencséseknek sikerült. Ennek ellenére millió és millió ember próbálja segítségül hívni a nagy természetfölöttit célja eléréséhez. Háborúkban a katonák a harc előtt; sportolók a rajtpisztoly dördülése előtt; diákok a vizsgatétel kihúzása pillanatában is; és még sorolhatnánk, hogy az ember megannyi pillanatban suttogja el a jól ismert imát: Istenem segíts! De vajon valóban lehetséges Őt magunk mellé állítani? Valóban megnyerhetjük Istent az ügyünknek? Ha igen, hogyan? A kulcs az előző versben megtalálható: "Boldog ember, a ki hallgat engem, az  én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén" Vagyis: először engednünk kell, hogy Isten megnyerjen bennünket az Ő ügyének. Mert aki Isten oldalán áll, az hallgat rá, az állandóan az Ő közösségében él, az Isten ki- és bejárását figyeli, hogy Ura mit tesz...

„Boldog ember az, aki nem jár a hitetlenek tanácsán, a bűnösök útjára nem áll  és a csúfolódók székébe nem ül. Hanem az Úr tanításában van gyönyörűsége; és az ő tanításán elmélkedik nappal és éjjel.” (Zsoltár 1:1-2)   Sokan, sokféleképpen keresik a boldogságot. Általában a pillanatnyi, gyorsan múló örömökben vélik megtalálni. Nagyon hamar azonban ráébrednek, hogy nem azt találták, amit kerestek. Az ilyen boldogságkereséseknek rendszerint csalódás, fájdalom, keserűség a vége. A többször ismétlődő kudarcok pedig idővel kedvetlenné, boldogtalanná, keserűvé teszik az ember életét. A Biblia határozottan tanítja, hogy a boldogság egyedül Istentől származik. Ember csakis Isten segítségével az Ő útján járva válhat boldoggá. A boldogság ugyanis elsősorban nem érzés, hanem egy állapot, olyan, mint az egészség. Mivel a boldogság elsősorban nem érzés (jóllehet vannak érzelmi vetületei is), ezért a körülményektől független. A boldogság nem attól függ, hogy hol, milyen körülmé...

„ A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért hát, mi is dobjunk le magunkról mindent, ami akadályoz bennünket! Még azt a bűnt is, amely annyira tapad ránk, és el akar gáncsolni! Kitartással fussuk meg a versenyt, ami előttünk van! ” Zsidókhoz írt levél 12:1 Tavaly nyáron kipróbáltam magam egy kalandparkban. Kivártam a hosszú sort, megvettem a jegyet, beöltöztem és egy rövid oktatás után nekivágtam a pályának. Ami ezután történt valóban kalandos volt. A lentről egyszerűnek tűnő pályák közelről már nem voltak annyira vonzóak. Imbolygó, himbálódzó rudak, deszkák, és kötelek… és mindez jó pár méterrel magasan a fák között. A másfél órányi közdelem során néhányszor legszívesebben lemásztam volna. Végül mégis végigmentem a pályán, és fáradtan, izzadtan, de jóleső érzéssel nyugtáztam: megcsináltam. Persze vannak az életben sokkal nagyobb kihívások, de ami bennünk játszódik a küzdelmek során nagyon hasonló. Engem ...

„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.” Máté evangéliuma 5:13 Mi az élet célja? Miért vagyunk ezen a világon? Mitől leszek jó ember? Mitől leszek Ember? Mi a feladatom? Mit kell tennem? Kérdések, melyek időről időre felszínre törnek benned, és újabbnál újabb választ kell találnod. De hol? Ki mondja meg az igazat? Ki mondja meg, mi a te küldetésed? Ki tud ebben segíteni? Isten csendben megszólít ma reggel, és hív egy közös utazásra, egy közös életre, egy kalandra, egy küldetésre. Csak nem mindig olyan könnyű igent mondani, hiszen ott van a saját elképzelésed, mely néha még egészen közel is áll a valósághoz. A saját terved, a saját akaratod, és nehéz elhinni, hogy Isten jót akar.  Pedig kettőtök közül Ő az egyetlen, aki látja a jövődet, és ennek fényében teszi meg ajánlatát. Ő látja az életedet a kezdettől az örökkéig, és szeretné, ha mellette döntenél...