reggeli dicséret

Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását. Példabeszédek könyve 16:9 "Ember tervez, Isten végez," szokták mondani. És akármennyire is klisének hangzik ez a mondat, valószínűleg mindannyian tapasztaltuk már ennek valóságát. Bármit is teszünk, akárhogyan is tervezzük meg egy napunkat, hetünket, évünket, egy munkafolyamatot, egy családi nyaralást, ritkán megy tökéletesen minden az elképzelés szerint. Egyesek ezt úgy fogják fel, hogy igazán nincs is szabad akaratunk, mert bármit is teszünk, úgyis Isten elképzelései érvényesülnek. Ha így gondolkodunk, az életünk vagy egy örök küzdelem Isten, a sors, a végzet ellen, vagy csak rezignáltan beletörődünk abba, hogy nem tudunk semmin változtatni.  Én sokkal inkább szeretem úgy látni Istent, mint aki tiszteletben tartja elképzeléseinket, döntéseinket, terveinket, de mint szerető szülő, aki bölcsebb, tapasztaltabb, tudja, hogy nem mindig az a legjobb, amit és ahogyan mi elterveztünk. Így megtörténik, hogy egy-egy...

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Példabeszédek könyve 3. fejezet 5-6. vers Egy kisgyermek sétál az apjával egy forgalmas városban. Mindenhol zaj, autók, idegen emberek. A gyermek nem tudja, merre van a cél, merre a biztonságos út – de nem is aggódik. Egyetlen dolgot tesz: kapaszkodik apja kezébe, és megy vele. Nem kérdezgeti minden lépésnél, hogy „miért arra?”, vagy „miért nem inkább erre?”. Tudja, hogy az apja szereti, ismeri az utat, és biztos kézzel vezeti őt. Isten is pontosan így hív minket. Nem azt kéri, hogy értsünk meg mindent, hanem hogy bízzunk Benne teljes szívünkből. Olykor az életünk útjai kiszámíthatatlannak tűnnek – akadályok, kerülőutak, kérdések, amikre nincs válasz. Ilyenkor különösen nehéz nem a saját eszünkre támaszkodni. De Isten azt ígéri: ha minden utunkon Rá tekintünk, Ő egyengetni fogja ösvényeinket. Ez a bizalom nem vak hit, hanem szeretetből fakadó kapaszkodás. Ahogya...

Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. Zsoltárok könyve 25. fejezet 10. vers Könnyű azt mondani, hogy bízol Istenben, amikor minden nap ugyanazt a jól bejárt utat teszed meg, amin már szinte csukott szemmel is végig tudnál menni, ahol nincsenek meglepetések, és már jól ismersz minden apró kavicsot. A kihívás az, amikor olyan útra kell menned, amit még korábban nem tettél meg, olyan helyre, ahol még nem jártál, olyan járműre szállni, amin még nem utaztál, olyan emberek közé, akikkel még soha nem találkoztál... De még ha a jól ismert útvonal veszélytelenebbnek is tűnik, valójában mindkettő ugyanolyan biztonságos, hiszen Isten, aki téged kísér, minden alkalommal ugyanaz. Ő ismer minden útvonalat, és rá mindig támaszkodhatsz: a már jól ismert, letaposott ösvényen, és a meglepetésekkel teli járatlan utakon is. Ha új, ismeretlen út áll előtted, ne félj elindulni rajta, hiszen Isten szeretete és hűsége változatlan, és a világ végére is elkísé...

Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Zsoltárok könyve 145:18 A gyermek első alkalommal utazott egyedül a nagyszüleihez. A vonatút nem volt különösen hosszú, de eddig mindig a szülei – különösen az édesapja – kísérték háztól-házig. Ma viszont háztól csak a vasútállomásig vitték ki gyermeküket. Itt az ideje önállóságot tanulnia, itt az ideje felnőnie. Anya és apa még egy utolsó öleléssel, csókkal búcsúzott a fiatal világutazótól, de már látszott, hogy a fiú a könnyeivel küszködik. Anya is hasonlóképpen, bár mindketten próbálták takargatni izgalmukat. “Nem nagy szám” mondta az édesanya, “csak egy vonatozás, a végállomásnál pedig ott vár majd nagymama és nagypapa!” Jobb, ha meg se várják a vonat indulását, felsegítették a fiút és a nagy bőröndöt a vonatra, és már fordultak volna meg, mikor az apa odaszólt a fiához: “Ha már elviselhetetlenül hiányzunk, nézd meg, mi van a zsebedben! De csak akkor, ha már nem bírod tovább!” És a szülők már le is szálltak a vo...

„Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Az Úr segített el bennünket egészen idáig!” Sámuel első könyve 7:12 Hosszú út áll mögöttünk, és a jövő csupa kérdőjel, de egészen idáig elhozott minket. Ki Egyiptomból, végig a pusztán a negyvenévnyi bolyongásban, aztán haza Kánaánba. Volt, hogy örömmel imádtuk Őt, volt, hogy azt kértük, inkább ne beszéljen közvetlenül hozzánk, bőven elég lesz nekünk Mózest hallgatni. Volt, hogy értettük, mit kér, és még hasonlóan is vélekedtünk a kérdésről, de megesett, hogy homlokegyenest ellenkezőképp láttuk a dolgokat. Hibáztunk is. Nem egyszer. Hoztunk őrülten rossz döntéseket, bántottuk egymást és bántottuk Őt. Hátat fordítottunk neki, alkottunk saját istent, és megtapasztaltuk, milyen, amikor kezei már nem védenek minket. Népek telepedtek ránk, míg végül Hozzá kiáltottunk, hiszen rájöttünk, hogy béresként is ezerszer jobb sorunk van az Ő házánál, mint akárki másnál kerek e vilá...

„Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra le ne térjetek!” Ézsaiás könyve 30:21 Korábban már írtam arról, hogy a tájékozódás számomra – szépen szólva – növekedési terület. Nem vagyok egy füstifecske, postagalamb meg aztán végképp, de azért a magam módján próbálom, ha nem is feszegetni, inkább érinteni a határaimat. Nem is olyan régen az egyik vasárnap be kellett mennem az Egyházterületi irodába, és mivel azon a héten továbbképzés miatt amúgy is rengeteget ültem, gondoltam egy nagyot, biciklire pattantam, és bekerekeztem. A valósághoz hozzátartozik, hogy előtte való este több órán keresztül kerestem olyan telefonos navigációt, ami bicikliutakra specializálódott, böngésztem a térképet, próbáltam megérteni az érthetetlent. Amíg a kedvenc bicikliutamon tekertem, addig nem is volt semmi gond, azon nem lehet eltévedni, de onnan még bejutni a Belvárosba már egy egészen más kérdés. A GPS mutatta, néha még talán mondta is, de én nem min...

"Titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. Erősítse meg a szíveteket, és tegye feddhetetlenné a szent életben a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt. Ámen."  Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 3:12-13 Összepakoltál már mindent? Nem kell messzire mennünk, a feleségemmel képesek vagyunk a legrövidebb kirándulásra is "túlcsomagolni". Biztos, tudod, milyen az. Az a tipikus "inkább ezt is bepakolom, mintsem hogy majd ott jöjjünk rá, hogy kellett volna..." Persze ez a mondat se véd meg bennünket attól, hogy a hegyen jusson eszünkbe, hogy valamit otthon hagytunk. Amikor hétvégére leruccanunk meglátogatni a családot, noha csak egyet alszunk ott, a két bőrönd mégis kötelező súlyt képez az autó csomagtartójában. (A túlcsomagolás az oka, hogy nagyobb autót vásároltunk annak idején. Még mindig könnyebb volt, mint megválto...

„Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap, mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg. Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra! […] Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat!” Példabeszédek könyve 23:17-19, 26. Rettegtem az autóvezetéstől. Elkönyveltem magamban, hogy én erre képtelen vagyok, és nem is akartam megtanulni. Aztán jött a muszáj, és nekem el kellett kezdenem a tanfolyamot. Egy végtelenül kedves, pozitív, talpraesett női oktatót kaptam, aki felszínre hozta bennem a túl mélyen szunnyadó képességeket, és megtanított vezetni. Sosem felejtem el, amikor egyik alkalommal róttam a köröket a kis Fiat Puntojával a rutin pályán. Valami nagyon nem ment aznap, lehet, hogy a szlalom? Erre már nem emlékszem, de az biztos, hogy sosem tartozott a kedvenc feladataim közé. Sokadjára próbálkoztam a feladattal, amikor megszólalt mellettem az oktatóm: Ne az autó orráig nézz, hanem nézz előre! Oda, ahova menni szeret...

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Prédikátor könyve 3:1  Az egyik leggyönyörűbb Bibliaverset küldi számodra ma reggel a Mindenható, ha teheted, ne csak ezt az egyet olvasd el, hanem  az egész szakaszt (3:1-8), és engedd, hogy átjárja szívedet az Ige! Állj meg egy kicsit, és hagyd, hogy ezek az ősi sorok hatással legyenek rád, felbolygassák a gondolataidat, és aztán lecsendesítsenek Isten közelségében! Hiszen erre van igazán szükségünk. Mert egész nap rohanunk, egyik helyről a másikra, munkába, vissza a családhoz, ügyintézésre, edzésre, látogatóba. És biztos vagyok abban, hogy nemcsak bennem fogalmazódott meg a vágy a teleportálás képessége iránt. Annyiszor elmerengtem már azon, milyen jó lenne egy pillanat alatt ott teremni, ahol éppen szeretnék, vagy ahol éppen lennem kell, aztán ha végeztem, ismét egy csettintés, és már teljesen máshol vagyok. Rengeteg időt lehetne megspórolni, ha kihagyhatnám az utazást. É...

„Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” Máté evangéliuma 6:33 Régen volt, de fiatalkorod egyik legszebb időszakaként emlékszel vissza rá. Mert egy szuper csapathoz tartozhattál, ahol önmagad lehettél, ahol szerettek, elfogadtak és nem kellett egy lényedtől idegen szerepet játszanod. Megannyi különböző háttérről jött fiatal ezerféle céllal és tervvel, de egy közös volt. A lényeg. A zene. A zene, mint egy különleges nyelv, amit nem mindenki érthet meg igazán. A hallgató lehet akármilyen művelt ezen a téren, soha sem ismerheti meg, hogy mit is rejt egy-egy dallam, műalkotás, ami felcsendül tőletek a koncerten. Több órányi gyakorlás, megannyi nevetés és talán néhány könnycsepp is. Morgolódás, hogy a harsonások már megint késtek a belépéssel, a szárnykürtösök siettek és a klarinétoknál ezt már csak a Kata tudja lejátszani. Próbák és fellépések, barátságok és szerelmek, a karnagy és felesége, megannyi kaland, mely egy csa...