reggeli dicséret

“Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.” Korintusiakhoz írt első levél 2:1-5 A mondás úgy tartja, hogy aki sokat beszél, keveset mond. Szeretem ezt a mondást, még akkor is, ha én sokat tudok beszélni. Amikor édesapám hazahozott egy nyomtatót és egy számítógépet, viccből mindannyiunknak nyomtattak egy oklevelet. Szépen megszerkesztették, és valami ránk jellemzőt írtak rá. Az enyémen a következő állt: “A világ legcserfesebbje”. Aki sokat beszél, keveset mond. Pál bár szerintem még ez a mondás létrejötte előt

"Ha azért ti gonosz létetekre tudtok fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?"  Máté evangéliuma 7. fejezet 11. vers Egészen biztos vagyok benne, hogy nem emlékszel minden szülinapi ajándékra. És egészen biztos vagyok benne, hogy emlékszel a legjobb és a legrosszabb ajándékokra! Ugye? Te sem arra a zoknira, vagy épp arra a pulóverre számítottál... Nem is beszélve arról, amikor a számodra legfontosabb személy elfelejtette, hogy szülinapod van! Ajándékot, főleg szép és áhított ajándékot kapni öröm! Ilyen szempontból micsoda szerencse, hogy Isten a szívünkbe lát! Hogy ismeri minden gondolatunkat,  és a legbensőbb vágyaink! Számíthatunk rá, hogy tőle tökéletes ajándékot kapunk. Vagy mégsem? Én speciel nem kaptam meg mindent Istentől. Ez nem panaszkodás arra, amit eddig kaptam. Az mind nagyon jó és izgalmas ajándék volt, egyáltalán nem a karácsonyi pulóver... A megváltás, a megértés, a lelki ajándékok, a ... Sorolni

"Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban."   Pál levele a rómaiakhoz 6. fejezet 23. vers "A bűnnek nem büntetése van, hanem zsoldja, tehát következménye."  A fenti mondatot nemrég, egy izgalmas előadáson hallottam, ami az internetre kerülve sokak kedélyeit borzolta fel. "Mit jelent az, hogy a bűnnek nem büntetése van? Hiszen Isten mindenkit megbüntet, aki nem a törvény szerint él!" — mondták. Az én fejemben pedig (éppúgy, ahogy gyanítom, hogy az előadó fejében is) a fenti ige szavai visszhangoztak. Akkor hogy is van ez? Pál apostol római szavakat használ katonaságból, családból, közéletből. Olyanokat, melyeket az olvasói tökéletesen értettek, azok minden nüanszával együtt. Az egyik szó a "zsold" (görögül: ὀψώνιον, 'opszonion') magyar nyelven se kell zavarba ejtsen bennünket: a katona jól megérdemelt bérét nevezzük így. Ez az előre lefektetett összeg az elvégzett szolgálattal

„Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.”   ( Máté evangéliuma 5. fejezet 39 . vers ) Szekálnak az osztálytársaid? Rágalmaznak a munkahelyeden? Ver a férjed? Rendszeresen megerőszakol a barátod? Szexuálisan molesztálják a gyermekedet? Lelkileg terrorizálnak a gyülekezetben? Nem üthetsz vissza! Nem védekezhetsz! Nem válhatsz el! Nem futhatsz el! Te keresztény vagy, tehát fordítsd oda a másik orcádat is! De tényleg erről beszélt Jézus? Egy keresztény nem jelezheti, ha valami fáj neki, ha valamit méltánytalannak érez? De akkor hova tegyük Jézus kihallgatása során a „miért ütsz engem?” (Ján.18:23) kérdését? Egy keresztény nem védekezhet, nem szólalhat fel saját védelmében? De akkor mi a helyzet Péter, István, Pál és a többi apostol védőbeszédeivel? Ha nem csupán a szövegkörnyezetből kiragadva, kicsavarva, hanem a Hegyibeszéd egészét tekintve keressük a „fordítsd felé a másik orcádat

„Szabad-e ilyet mondani Jákób házáról? Talán elfogyott az Úr türelme? Ilyeneket tenne velünk? Az ő igéi javára válnak annak, aki becsületesen él!” Mikeás könyve 2.fejezet 7.vers Ha most jellemezned kellene magad egy pár mondatban, mit mondanál magadról? Mit mondanál az életedről? Végül pedig – bár ez a legfontosabb – mit mondanál az Istennel való kapcsolatodról? Ezek azok a kérdések, amelyek gyakran megfordulnak az életünkbe, de annál kevésbé veszünk róluk komolyan tudomást és válaszolunk rá szívből és őszintén. Vajon miért? Annyiszor tettem már fel magamnak a kérdést… Miért nem tudok őszinte lenni magammal akkor, amikor saját magamról van szó?! …és mennyire áldott dolog, hogy Isten pontos és konkrét választ ad szinte mindenre, ami fontos az életünkbe. Lássuk csak, mik lehetnek a kérdések és milyen válaszok érkeznek rá. Hogy jellemeznéd magad? – Isten válasza: „De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma.” ( Jer.17:7 ) Nem, nem csak az a férfi. Legyél

  "Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére" Efézusi levél 4. rész 13. vers Emlékszem, mennyire vártam éretlen kamaszként, hogy végre 18 legyek. Akkor majd azt tehetek, amit csak akarok! Én dönthetek mindenben, hova megyek, mit csinálok és kivel. Koromnak megfelelően csak egy dolog érdekelt: a teljes szabadságom. De vajon mi az érettség valójában? Mit jelent felnőttnek lenni? Később, a Bibliából megértettem, hogy kapcsolataimban akkor lehetek valójában az, ha döntéseimen túl a felelősségvállalásomban is függetlenné tudok válni a szüleimtől. Ez azt is jelenti, hogy önállóan tudok gondot viselni magamról és szeretteimről is. Aztán később, már gyakorló hívő emberként találkoztam ezzel a szöveggel, ami azt mondja: akkor leszel felnőtt, ha hitben is, Isten ismeretében is felnőtté válok. Sokan, amikor még ismerkedünk az Isten szavával, újból gyermekké változunk egy kis

„Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.” Pál levele a filippiekhez 3:7-11 „Bezzeg a bátyád!” – hangzott a tanítónéni szájából a mondat az egész osztály füle hallatára, tőrként hasított a szívedbe, és a földbe döngölt. Senkinek érezted magad, selejtnek, értéktelennek. Felnőtt fejjel látod, hogy ezzel a káros módszerrel próbált sarkallni a jobbra, a tökéletesre, de túl sok sebet ejtett vele. Közben persze az is kiderült, hogy a bátyáddal sem volt soha megelége