reggeli dicséret

Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké, felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Jelenések 3:12 Filadelfiát – az itt található gyülekezetnek íródott a levél – nem egyszer pusztította súlyos földrengés, lakói ezért gyakran elhagyták a várost, az újjáépítések után pedig többször a település nevét is megváltoztatták. A keresztény közösség úgy jelenik meg a levélben, mint aki nem túl erős, de hűséges Istenhez és az evangéliumhoz. A kísértés órája vár a gyülekezetre, a keresztényüldözés már elkezdődött, de még nem érte el tetőfokát. Lehet, hogy számunkra furcsa ez a fenti ige, hisz ki szeretne egy örökkévalóságon át oszlop lenni egy templomban, de a természeti katasztrófák és az üldözés árnyékában élő hívek számára igazán bátorító lehetett ez a metafora. A győztesek Uruk nevét és az új Jeruzsálem nevét viselve oszlopként állnak majd Isten tem...

Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké, felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Jelenések könyve 3:12 Az ókori kelet, így Kis-Ázsia is tele volt templomokkal. Nyilvánvalóan nem keresztény templomokról van szó, hiszen a kereszténység még nem terjedt el annyira ekkorra, hogy saját templomokat építsenek a hívek. Templomok helyett tehát házi gyülekezetekben jöttek össze a hívek, ahol együtt, közösségben imádták Istent. Van egy ilyen kis csoport Szárdiszban is, akinek Isten üzenete szól Jánoson keresztül a Jelenések könyvében. Ők is, ugyanúgy, ahogy a többi korabeli keresztény, vagy zsidó, vagy pogány háttérről tértek meg, így kultúrájuk merőben különbözött a ma ismert keresztény kultúrától.  Ismert volt számukra például a pogány templomok szokása is, miszerint ha egy pap nagy népszerűségnek örvendett, akkor a ...

„Fiaink olyanok legyenek, mint a palánták, nagyra nőjenek ifjú korukban, leányaink pedig olyanok legyenek, mint a paloták faragott oszlopai” Zsoltár 144:12.  Ha szülő vagy, abszolút érted a ma reggeli igét. Amikor gyermekeink nőttek, hányszor hallhattuk tőlük: Én már nagy vagyok! Sokszor felemelték karjukat: Én már ilyen nagy vagyok! Aztán a kislányunk illegett-billeget a tükör előtt a magas sarkú cipőben: Ugye milyen szép vagyok. Egy kis masni a hajába, máris hercegnőnek érezte magát. Az Úr is együtt örül velünk, amikor növekszünk. Szeretné, ha a fiuk, férfiak nagyra nőnének, mint a palánták, és ne lennének a hitben gyermekek. Ha férfiúvá fejlődnének. Ha lányaink olyan kedvesek, barátságosak és bájosak lennének, mint amilyen csodálatosan szép látvány egy palotában a faragott oszlop. Tartja a súlyt, lehet rá támaszkodni, megbízható. Milyen csodálatos lenne, ha gyülekezeteinkben a férfiak és nők mindent megtennének azért, hogy tessenek Annak, aki megalkotta őket...