reggeli dicséret

Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság. Példabeszédek könyve 16. fejezet 18. vers Az „összeomlás” nagyon erős szó. Más bibliafordítások pusztulásnak vagy romlásnak nevezik, az eredeti héber kifejezés is valaminek a tönkremenetelére utal. Salamon tehát nem egyszerűen egy kellemetlen tulajdonságtól óv. Arra figyelmeztet, hogy a gőg olyan útra vihet, amelynek végén valami valóban összetörhet az életünkben. Lehet ez egy kapcsolat, amelyben már képtelenek vagyunk belátni a saját hibáinkat. Lehet családi vagy munkahelyi konfliktus, ahol senki nem akar engedni. Lelki értelemben pedig akkor válik igazán veszélyessé, amikor annyira bízunk a saját ítéletünkben, hogy már Isten vezetésére sem érezzük szükségünket. A büszkeség nem mindig látványos. Megjelenhet abban, hogy nehezen mondjuk ki, hogy tévedtem, megsértődünk egy őszinte visszajelzésen vagy inkább magyarázkodunk, mint hogy vállaljuk a saját részünket. Pedig lehet, hogy éppen az a mondat óvna meg egy későbbi bukástó...

Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra le ne térjetek! Ézsaiás könyve 30:21 Szoktad magad tanácstalanul érezni? Bevallom, velem gyakran előfordul. Különösen akkor, ha azt hallom, hogy egy helyzetben bölcsen viselkedjünk. Ilyenkor mindig az a kérdés jut eszembe, hogy jó, de az a gyakorlatban mit jelent.… Sokszor gondolok arra is, hogy "milyen jó lett volna ezt már korábban tudni vagy ismerni.” Számomra ezért fontos ígéret az, amit mai bibliaversünk mond: Isten szól hozzánk és utat mutat. Ő élő Isten, aki élő, személyes kapcsolatot keres velünk (vö. 2Kor 6:16 ). Nem üres formaságot vár tőlünk, hanem valódi kapcsolódást. Hogyan szólít meg Isten? Isten sokféle úton-módon közelít meg bennünket. Szól hozzánk más embereken, eseményeken, a természeten, az Igéje és Lelke által (vö. Zsid 1:1 ; Róm 1:10,13 ; 1:20 ; 2:18 ; 8:14 ). Mindegyik esetben közös, hogy közvetlenül kíván a szívünkhöz szólni, halk és szelíd hangon (vö. 1Kir 19:12 ), a...

Az Úr pedig nagy felhőoszlopban ment előttük, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy éjjel és nappal mehessenek. Nem távozott el a nép elől sem a felhő oszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel . 2Mózes 13:21-22   Izrael népét Isten nemcsak kivezette Egyiptomból, a szolgaság házából, de a Kánaánba vezető úton biztosította jelenlétét látható módon. Ez a jelenséget nem lehetett mással összetéveszteni, csakis Isten jelenlétét bizonyította a sötét éjszakában, vagy nappal az ismeretlen utakon. Isten betartotta ígéretét, velük volt végig és a végtelenségig türelmes volt hozzájuk, ezzel szemben ők állandóan lázadoztak Isten vezetése ellen, aminek meg is lett a következménye. Talán ma, ha az életedre nézel, és őszintén teszed, te is látod Isten jelenlétének jeleit az életedben, ugyanakkor lázadásaid is észreveszed, hogy hol és mikor mentél szembe Isten akaratával. Homlok egyenest más tettél, mint, amit az Ige mond, és utána még ki is magyaráztad. Vagy...

"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." Példabeszédek 3. fejezet 5-6. vers Amint látom világunk felfordulását, ahogyan emberek élete egyik napról a másikra gyökeresen és félelmetesen megváltozik, egyre fontosabb számomra a felhívás: „bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” Néha rengeteg elképzelésem van problémáim megoldására, de mindig lesznek nem várt fordulatok, nehézségek. Néha pedig egyetlen megoldást, kiutat sem látok. Egyszerűen nem tudom lemodellezni és így kiszámíthatóvá tenni az életet.  Milyen nagy segítséget jelent ilyenkor, ha teljes szívből tudok bízni a gondviselő Istenben és Őrá hagyatkozni! Az ígér segítséget, aki kezdettől fogva látja a véget, akit semmi nem ér váratlanul. Annak azonban, hogy valóban tudjon segíteni van egy feltétele: „minden utadon gondolj rá.” Más dolog néha, egy-két dologban figyelembe venni Isten szavát, annyira, amennyiben e...

"Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz." Ézsaiás 58. fejezet 11. verse Az idei nyár száraz és meleg volt. A nyaralóknak ez biztosan nagyon tetszett, de beszélgettem valakivel, aki kukoricatermesztéssel is foglalkozik, és azt mondta, hogy az átlagos évek 120-150 mázsájához képest az ő földjén idén csak 15 mázsa termett hektáronként. A meleg jó volt a kukoricának, de a csapadék nagyon hiányzott. Több csak azoknak lett, akik tudtak locsolni. Ennyit számított az öntözés. Mi a különbség a sikeres és az átlagos (vagy sikertelen) élet közt? Az „öntözés”. Azok lesznek „jól öntözöttek” – Ézsaiás üzenete szerint – akiket az Úr vezet. Akik közel vannak a tiszta forráshoz: az élet Forrásához. Ma – és ez különösen igaz a koronavírus járvány kezdete óta – sok ember olyan, mint a kopár föld. Sokakból kiszáradt az öröm, az életkedv, a kedvesség, a másokra od...

"Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra le ne térjetek!" Ézsaiás 30. fejezet 21. vers Tavaly szeptember végén járta be az országot szörnyű hír: „a Budatétény megállóhelytől 300 méterre, egy zajvédőfallal is elzárt vasúti pályaszakaszon elgázolt a vonat egy 14 éves lányt.” Egy vonat közeledése többszáz méterről meghallható, még átlagosan zajos környezetben is. A vonat még dudált is, ez pedig kilométerekre elhallatszik! Hogyan lehet, hogy ez a lány nem vett észre semmit? Úgy, hogy be volt dugva a füle, és zenét hallgatott. Valószínűleg nem halkan. Az egyik erről szóló cikk így összegzi a hasonló esetek leggyakoribb okait: „Sok baleset azért történik, mert a közlekedők akadályozzák az érzékszerveik rendes működését, például úgy, hogy fülhallgatóval hallgatnak zenét, vagy teljesen belemerülnek a mobiltelefonjukba, de még a kapucnis pulcsi is akadályozhatja a külvilág érzékelését.” Sok így közlekedő fiatalt látunk, nem...

"A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek."  János evangéliuma 14. fejezet 26. vers Jézusnak ez a mondata eszembe juttat egy évekkel ezelőtti beszélgetést egy fura hívővel. Azt mondta nekem, hogy régebben még ő is olvasta a Bibliát, de azóta mélyebb kapcsolatba került a Teremtővel, és közvetlenül tőle veszi az energiát és mindent, ezért neki a Biblia olvasására már nincs szüksége. Vannak azonban sokan mások is, akik a Lélek vezetését a Szentírás vezetésénél magasabb rendűnek, és ezért fontosabbnak tekintik, s ha ellentmondást vélnek felfedezni a kettő között, akkor gondolkodás nélkül az előbbit választják. Pedig Jézus fent idézett mondata alapján a kettő együtt jár, a Lélek vezetését és a Biblia üzenetét nem lehet egymással szembe fordítani, sem elválasztani egymástól. Hiszen a mondat első felében arról beszél, hogy az Atya az ő nevében küldi el hozzánk a Szentle...

„Eljött az, aki az öt talentumot kapta, hozott másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot bíztál rám: nézd, másik öt talentumot kerestem.” Máté evangéliuma 25 fejezet 20 . verse A talentumokról szóló példázat (Máté 25.14-30) – számomra – ráirányítja a figyelmet néhány fontos szempontra: Isten feladatot készített számunkra. Milyen hatalmas megtiszteltetés! Milyen jelentőséget ad ez az emberi életnek! Nem céltalan és üres ennek fényében senki élete. Figyelembe veszi az egyéni adottságainkat. Milyen megnyugtató az, hogy a „helyemen lehetek”, hogy rám szabott a feladat. (Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szükséges az elvégzéséhez fejlődnöm!) Milyen nagy személyes szeretet érezhető ebből is!  Megajándékoz mindazzal, amire szükségünk van, hogy a feladatunkat betöltsük. Nem kell, hogy egyedül hordozzuk a feladat terhét, nem kell, hogy megbénítson az alkalmatlanságunk tudata! Növekszünk, ha végezzük a ránk bízott szolgá...

„A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” Pál levele a rómaiakhoz 12:3-5   Jézus jól tudta, hogy nem jó az embernek egyedül, ezért gondja volt arra, mit hagy „maga után”. Nem jó egyedül élni, dolgozni, vinni a terheket, ezért amikor elkezdte hivatalosan a tanítói szolgálatát, csapatot szervezett maga köré. Elhívott szegényt és jómódút, tanultat és tanulatlant, fiatalt és idősebbet, hogy kövessék őt, segítsék munkáját, tanuljanak tőle Istenről, és amikor eljön az ideje, vigyék tovább, amit Ő elkezdett.  Mert Krisztus nemcsak odaadta értünk az életét a kereszten, nemcsak feltámadt, hanem egy csapatot is elindított az úton Ist...

„Mert jónak látta a Szentlélek és mi is, hogy ne tegyünk több terhet rátok a szükségesnél:” Az apostolok cselekedetei 15:28  „Kicsim, ezt miért csináltad?” - kérdezem a kislányomtól hol jó, hol kevésbé jó kedvemben, és jön is a válasz viszonylag hamar. „Azért, mert szabad.” - és ezzel lezártnak is tekinti a dolgot. És amíg ez az általunk szabott keretekkel megegyezik, addig nincs probléma. Csak megesik, hogy próbálja feszegetni a határokat.  Ezzel a nézetével pedig nincs is egyedül. Már az Édenben is ezt tettük. Ettünk a gyümölcsből, mert mi úgy döntöttünk, szabad. Az, hogy Isten mit mondott erről, csak másodlagos. Úgy gondoltuk, megszabhatjuk mi a határokat, mert jobban értünk ehhez, mint a Mindenható.  Aztán bezárult előttünk a Paradicsom kapuja, mi pedig továbbra is megszabjuk magunknak, mit lehet, és mit nem, és ezzel óriási károkat ejtünk. Mindenhol. Végzetes kárt tettünk az Istennel való kapcsolatunkban, és ha Krisztus nem jött volna el, ...