reggeli dicséret

Vegyetek föl tizenkét követ innen a Jordán közepéből, ahol a papok lába áll szilárdan, vigyétek azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol ma éjjel megszálltok. […] Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek! És ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, akkor ezt mondjátok nekik:… Józsué könyve 4:3, 6 Lehet, hogy nemrég már kezdtem úgy az egyik Reggeli Dicséretet, hogy nem túl jó a memóriám. Lehet, hogy nem, nem emlékszem, és lusta vagyok visszakeresni az archívumban. Ennek egyetlen oka van: nem túl jó a memóriám. Szükségem van cetlikre, hogy rögzítsem a napi teendőimet, teendő listára, hogy ne felejtsem el a hosszútávú feladatokat, és naptárra, hogy semmilyen fontos esemény ne menjen ki a fejemből. Vannak azonban olyan dolgok, amiket nem lehet cetlire, teendő listára, vagy naptárba írni – ezek azok a dolgok, amik túl fontosak ahhoz, hogy feladatnak érezzük emlékezni rájuk, viszont túl elvontak, hogy valami módon szükségét érezzük emlékeztetni magunkat a jelentőségükre.

„Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.” Ézsaiás könyve 65:17   Tele vagy emlékekkel, jókkal és fájókkal egyaránt. Olyanokkal, amikre öröm visszaemlékezni, és olyanokkal, melyeket legszívesebben kitörölnél a múltadból. Olyanokkal, melyeket újra és újra el kell mesélned, mert az utódod kíváncsi rájuk, és olyanokkal, melyeket senkivel nem akarsz megosztani.  Minden helyszín, ahol eddig jártál valamit felidéz benned, jót vagy rosszat, vagy egyszerre mindkettőt. És el sem tudod talán képzelni, hogyan lehet emlékek nélkül élni. Vannak tájak, melyek örökre beléd vésődtek, és mindenhová elkísérnek. Az otthont jelentik neked, akármilyen messzire is sodor az élet, látványuktól egy pillanatra elfog a honvágy.  Isten ma reggel egy különleges üzenettel indít az utadra. Ő egy új világot fog alkotni. Újjá teremt mindent, úgy, hogy az felülír minden régi történést. Új föld és új ég vár rád az Ő országában, ahol igazán otthon érzed