reggeli dicséret

Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Mózes első könyve 1:27 A „maga képmására, Isten képmására teremtette”. Ízlelgessük ezeket a súlyos szavakat egy kicsit így vasárnap reggel! Micsoda megtiszteltetés, micsoda végtelen szeretet. A saját képmására alkotta meg a Teremtő az embert. És akkor itt most engedjük is el a fehér szakállú, fehérbőrű ősöreg képét! Mert ez a képmás dolog sokkal több, mint a külsőségek. Képesek vagyunk kapcsolatban élni: szeretni, megbocsátani, felelősséget vállalni. Ez egy élő, mozgásban lévő, tevékeny, alkotni képes valóság. Az istenképűség befogadó. Nemcsak a férfire vagy csak a nőre vonatkozik. Az emberre. Minden emberre. A történelem során ez ellen túl sokszor vétettünk. Túl sokan mondták már, hogy bizonyos népcsoportok, bizonyos bőrszínű, vallású, szexuális orientációjú emberek alacsonyabb rendűek, kevesebbet érnek, sőt, nem egyszer ez az egész odáig fajult, hogy halálra méltóknak nyilvání...

Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható... Róma 1:20 Kisgyermek korom óta szeretem a természetet. Sok időt töltöttem  a kertünkben,  a réteken, az erdőkben, és figyeltem a nyüzsgő méheket, hangyákat, madarakat, a mindig változó növényeket. Sokat olvastam is a természetről, főleg az állatokról, és kedvenc tantárgyam a biológia volt. Olyan középiskolába jártam, ahol heti három biológia óra volt, és így a sejten belüli biokémiai folyamatoktól kezdve az ökoszisztémákig sokat tanultunk az élőlényekről, az életről. Így aztán annak ellenére, hogy nem hívő családban nőttem fel, egyre jobban erősödött bennem előbb a gyanú, később a meggyőződés, hogy mindaz, amit látok, nem véletlenül, magától jött létre (ahogy tanultuk), hanem valaki megtervezte és megalkotta. Aztán valamikor 16-18 éves korom körül felismertem, hogy Isten volt ez a valaki, akiről a Biblia szól. A természet csodái, az...

Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. Mózes első könyve 2:18 Szeretem a Biblia teremtéstörténeteit, mert árad belőlük Isten gondviselése, szeretete, bölcsessége. Nézd, ahogy dolgozik az elemekkel, a fénnyel, a vízzel, a földdel! Nézd, ahogy a káosz helyébe rendet, az üresség helyébe pezsgő-nyüzsgő életet teremt! Figyelme mindenre kiterjed, mesterien építkezik, és nem rest meglátni, kifejezni, hogy minden jó. Igen jó. Örömmel teremt, azért, mert Ő jó, és ezt a jó életet másnak is meg kell tapasztalnia. Szeretetből teremt, és továbbadja ezt a képességét az állatoknak és az embernek, mert nem jó egyedül lenni senkinek sem. Az egész teremtést átszövi a kapcsolatok hálója, Isten – ember, férfi – nő, ember – természet, ember – önmaga, és mindet harmónia uralja. Kölcsönös szeretet, tisztelet, gondviselés. Igen, ezt nagyon elrontottuk, de a mai nap megint egy lehetőség arra, hogy tegyünk valamit az elvesztett harmóniáért. Ma (február ...

Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél. Zsoltárok könyve 8:4-7 A családja juhait őrizve a fiatal Dávid kint éjszakázott a nyájjal a szabad legelőn. A békés csendben, ahol a tücsök ciripelését, a fák leveleit zörgető szellő neszezését, és néha egy-egy bárány bégetését lehetett csak hallani, Dávid felnézett a tiszta, felhőtlen égboltra. Látta a megannyi ragyogó csillag végtelen sokaságát, és mellettük a lyukacsos felszínű telihold még nagyobb fényét is. Ő még nem tudott annyit a bolygónkon túli világról, mint amit mi, évezredekkel később megtudtunk, és még megtudhatunk, de érezte, hogy ez a végtelen látkép valami sokkal több annál, amit a földön maga körül valaha is megtapasztalhat. Gondolatai azonnal a teremtő Isten felé fo...

Ezt mondja megváltód, az Úr, aki az anyaméhben formált: Én, az Úr alkottam mindent: egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet. Ézsaiás könyve 44. fejezet 24. vers Ismerős lehet az a helyzet, amikor felajánljuk valakinek a segítségünket, és azt a választ kapjuk: "Köszönöm, de megoldom egyedül." Talán egy családtag vagy barát próbál valamit elérni, mi pedig segítő szándékkal közeledünk, de ők büszkén elutasítanak, mert a saját erejükben bíznak. Ézsaiás könyvének idézett verse emlékeztet minket arra, hogy Isten az egyetlen valódi Teremtő. "Én, az Úr alkottam mindent: egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet." Ezek nem csupán erőteljes szavak, hanem figyelmeztetés is számunkra, hogy ne feledjük: minden, ami körülvesz bennünket, Isten keze munkája. Hányszor fordult elő, hogy hasonlóan viselkedtünk Istennel szemben? "Köszönöm, de megoldom egyedül" - mondjuk neki kimondatlanul is, amikor a saját útjainkat járjuk, a saj...

Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged. Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! 121. Zsoltár 1-4. versek Ha a mai zsoltárrészletet kikeressük a Bibliánkból, előfordulhat, hogy egy betűnyi különbséggel fogunk találkozni. Míg a legtöbb fordításban (többek közt a Revideált Új Protestáns, a Káldi-Neovulgáta és az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordításaiban is) a fentihez hasonlóan hangzik a szöveg, addig a Károli Gáspár féle fordításban a kérdés helyett egy kijelentést találunk: “Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.” Megtaláltad a különbséget? Nem mindegy, hogy azért emelem a szemeimet a hegyekre, mert onnan jön a segítségem (Károli), vagy azért emelem a hegyekre, mert nem tudom, honnan jön a segítségem (összes többi). A közösségek nagy része, melyekben megfordulok, az előbbi fordítást használja a legg...

Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok. Máté evangéliuma 10:29-31 Egy fecske nem csinál nyarat, szól a mondás. Egy kis apróság nem változtatja meg a világot gondolhatnánk. Mit ér egy kis apróság? Mit érhet mondjuk 100 forint manapság? Nem tudom, hogy most hogy áll a dolog, de mikor én egyetemista voltam, a csekély ösztöndíjból próbáltam meg minden hónapban megoldani az életem több kevesebb sikerrel. Emlékszem milyen nagy felfedezés volt, hogy a kollégium melletti kisboltban a másnapos zsemlét 5 forintért adták, úgyhogy megvolt a pékségem. A pár utcányira lévő másik boltban rendszeresen volt rövid lejáratú tejtermék töredék áron, ami szintén életmentő volt. 100 forintból akár 2-3 napot ki tudtam húzni (nem éppen királyi lakomával) úgy, hogy éhes nem maradtam. Még az a 100 forint is érték lehet jól haszná...

Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Zsoltárok könyve 19:2-3 Lépj ki a szabadba, a természetbe, és hallgass el egy kicsit! Ha figyelmes vagy, észreveszed, hogy nincs is olyan nagy csend, mint gondoltad volna. A szél hol lágyabban, hol erőteljesebben pengeti a fűszálakat, a fakoronák lombjait. A faágakon megpihenő vagy a végtelen égbolt alatt táncoló különféle madarak fúvós zenekara egyedi, sehol máshol nem hallható összhangot alkotnak. Ha figyelmedet lejjebb irányítod, meghallod a tücsök ciripelését, sőt, akár a fűben céltudatosan haladó milliónyi rovarláb neszezését is. Ehhez a csodálatos kórushoz a harkály vagy a cinege ütemes kopácsolása adja a ritmust. Vihar esetén az eső kopog szüntelen, és a környezet különböző felületeit érintve szolgáltatja egyszerre a dallamot és a lüktetést. Időnként az eget rendítő hatalmas mennydörgés teszi az egész előadást magasztossá, tiszteletet és áhítato...

Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá?" Zsidókhoz írt levél 2:6 Ez a valaki, akiről a Zsidókhoz írt levél írója szól, az ószövetségi Dávid király volt. Talán még egész fiatalkorában juthatott eszébe a gondolat, amikor a szabad ég alatt családja juhait őrizte. Éjszaka felnézett a holddal és csillagokkal teletűzdelt fényes festővászonra, Isten felfoghatatlanul hatalmas, elképesztő csodáira, és azon gondolkodott, hogy mennyire fontosak lehetünk mi, emberek, Istennek, ha a világegyetem nagyságához képest porszemnyi életünk és létezésünk fontos neki. Milyen nagy értékünk lehet a mindenható alkotó szemében, ha a végtelen teremtett világban tenyerén hordoz mindannyiunkat? Dávid király kora óta számtalan ember tekintett fel az éjszaka fénylő csillagalakzatokra, és merengett el hasonló gondolatokon. Valószínűleg sokan közülük még csak soha nem is olvasták Dávid költeményét, a megigéző látvány mégis hasonló irá...

Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ézsaiás próféta könyve 65:17 Az életben minden olyan törékeny. És nem csak az üvegpohár vagy a dísztárgyak, amelyekre hamar, már gyermekként megtanulunk vigyázni, hanem az élet értékesebb, kevésbé kézzelfoghatóbb dolgai is. Törékenyek a kapcsolataink, az ígéreteink, törékeny a szívünk, a béke, és bizony törékeny az emberi élet is. Ezeket sajnos már nehezebben tanuljuk meg, gyakran felnőttként, de mindenképp sok negatív tapasztalat után. Isten azonban sokkal tartósabbá, állandóbbá teremtette a világot, és mindent, ami benne van. És bár valami mégis elromlott, a bukás, a bűneset mindent rosszabb minőségűvé, törékennyé tett, az Alkotó megígérte, hogy mindent visszacsinál; hamarosan minden olyan lesz, mint újkorában volt. Tartós, élettel teli, és soha el nem romló. De addig is, amíg várjuk ezt a helyreállítást, valamiképp boldogulnunk kell törékenyen, ebben a törékeny világban. Sőt, talán Isten is a...

Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? János evangéliuma 14:2 Képzelj el egy nagy műhelyt. Tervrajzok, látványtervek mindenütt. A nagy Alkotó lázas munkában van. Nagy renovációra készül. Az ábrákon felismerhetőek a jó öreg Föld kontinensei, hegyei-völgyei, tavai, folyói. Tisztán ki lehet venni a városokat is, de hiányoznak a temetők, a szeméttelepek, a nyomornegyedek, gettók. Minden olyan lesz, mint régen, csak éppen csillogó új. Vagy képzeld magad elé egy lakberendező munkaasztalát. A Művész az asztalon heverő digitális eszköze felé görnyedve ül, és vizsgálja át a berendezésre váró végtelen nagy palotát. Minden szoba más-más személyre szabva. Egyik tágas, napfényes, telis-tele növényekkel, virágokkal, illatokkal. Egy másik ehhez képest apró kis helyiség, kevés bútorral, minimalista dekorációval. A harmadik rikító színes, a falakon poszterek, a polcokon akciófigurák sorakoznak. Minden szoba különb...

Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm! Zsoltárok könyve 19:15 Még tart a lendület. Tegnap elkezdted az új naptárad, és úgy döntöttél, mától minden más lesz. Talán fontolgatod a kondibérlet vásárlását is. Ilyen az új, és feljavított TE. Persze tudod, hogy ezt nem lesz könnyű hosszú ideig fenntartani. Legjobb esetben is néhány hét múlva a sok terved közül már csak néhány marad, a többi a feledés - vagy elfoglaltság - homályába vész. A 19. Zsoltár, melynek a mai alapigénk a záró sora, Isten hatalmas tetteiről, dicsőségéről szól. A zsoltár írója azzal kezdi, hogy a természet világának egésze Isten hatalmas voltáról beszél, a nap és a hold “párbeszédéről”, melyek mind a teremtőről zengedeznek némán. Ezután Isten törvényéről énekel, mely szintén azt a hatalmas teremtő és fenntartó Urat mutatja be a számunkra, aki jobbat szán nekünk, mint amit a saját két kezünkkel alkotni tudnánk. Majd miután témája végére ér, a zsoltárító a fent olvasott szava...

Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre. Jeremiás próféta könyve 31. fejezet 33-34. vers Mire is jó valójában a törvény? Ha nagyon leegyszerűsítve akarjuk megfogalmazni, a törvény valójában egy életmód, amelynek fő célja az, hogy egy adott közösség (legyen az egy ország társadalma, egy munkahelyi vagy gyülekezeti közösség) minden egyes tagja, résztvevője a lehető legjobban érezze magát. Ha ezeket szóban vagy írásban megfogalmazzuk, akkor jönnek létre az egyes törvények vagy szabályok. Minél jobban értjük egy adott közösség lényegét, és minél inkább részeseinek érezzük magunkat, annál kevésbé kell ...

Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! Zsoltárok könyve 90:2 Melyik a legrégebbi emléked? Esetleg egy jó játék a szüleiddel még kisgyermekként? Egy játék, amit már rég elvesztettél, de a szívedben mindig megtalálod? Egy kis versike, ének, vagy mondóka amit gyermekként tanultál? Egy illat? Bármi is legyen az, valószínűleg jóval fiatalabb, mint te magad vagy. (Legalább néhány évvel.) Bármi is legyen a legrégebbi emléked, egy biztos, Isten is emlékszik rá. Ő ott volt az első lépéseidnél. Ő ott volt amikor először fogtál kezedbe homokot. Ő ott volt, amikor a szüleid kiválasztották a neved. Ott volt, amikor elképzelték, hogy milyen leszel. Ott volt, amikor még csak gondolatban sem voltál. Isten ott volt a világ első pillanatában, és nem ez volt az első emléke. Ő formálta a világunkat olyanná amilyen. Az univerzum első másodperceiben már mint tervező és végrehajtó aktív részt vállalt. Ilyen öreg lenne Isten. De mondok jobbat...

„Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.” Zsoltár 19.2 Őszintén meg kell valljam, hogy nekem akkora hitem nincsen, hogy a világunk keletkezéséről, fennállásáról el tudjam fogadni azt az elméletet, hogy a véletlennek köszönhetően jött létre… Akár a bolygók, csillagok világára, akár az emberi test működésére, akár a mikrokozmoszra tekintek, olyan összetett, bonyolult, finoman hangolt, szűk határok köré kalibrált rendszereket látok, hogy sokkal könnyebb elhinnem, hogy egy briliáns elme tudatos tervező munkája nyomán jött létre világunk. Rengeteg kérdésem van, vágyom arra, hogy jobban megértsem világunk működését, összefüggéseit, de azért, mert vannak kérdéseim, nem kérdőjeleződik meg bennem, hogy Isten dicsőségét, alkotó munkáját „hirdeti az égboltozat”. Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében arról szól, hogy nem az a probléma, hogy ne ismerhetnénk fel a Teremtőt a teremtett világ szemlélése nyomán (vö. Róma 1.19-22). Akkor szembesülök az igazi probl...

Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: "Asszony, megszabadultál betegségedből." És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. Lukács evangéliuma 13:10–13 A szombat napja különleges helyet foglal el a Biblia lapjain. Ez az a nap, amely törvénybe foglalva emlékezteti Isten népét arra, hogy "hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent" ( Mózes második könyve 20:11 ) és üzeni nekik, hogy mi mindent tett értük: "szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az ÚR, erős kézzel és kinyújtott karral." ( Mózes ötödik könyve 5:15 ) Létezés és szabadság – ezeket köszönheti Izrael népe Istennek, és ezekre fókuszálja tekintetüket a szombat....

Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. Zsoltárok könyve 102:26-28 Minden változik, és (bármily nehéz is ezt elfogadni) a változás jó. Ha nem volna változás, akkor örökké hideg volna, mint a tél közepén, vagy tikkasztó hőség, mint nyáron. Ismerünk sivatagokat és ismerjük a fagyos tundrát: tudjuk, hogy az örökké szélsőséges időjárásban a fű sem terem meg. A változás nem csak jó, de szükséges is. Évről évre egyre idősebbek vagyunk, ami a sok hátrányával együtt az előnyeit is magával hozza: több az értelmünk, mint újszülött korunkban, és bölcsebbek vagyunk, mint tizenévesen voltunk. A változás jó. Néha fáj, de jó és szükséges. A nagy képet tekintve sem maradhat mindig minden ugyanolyan. Noha azt mondjuk, hogy a történelem megismétli önmagát, valójában a ma nem olyan, mint a tegnap volt és az egyértelmű ha...

A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Pál első levele a thesszalónikaiakhoz 5:23 A skandináv mitológiában jellemző elem, hogy az istenségek egymás ellen háborúznak, vagy más lények ellen küzdenek. Nem véletlen, hogy azok akik harcban hősi halált halnak, mind a valhallába mennek, és a ragnarok alatt az istenek oldalán küzdhetnek majd. A kereszténység ehhez képest egy egész más istenképpel rendelkezik. Megjegyzem én nem bánom. Az az Isten, aki a Biblia lapjaiból megismerhető, sokkal jobban szereti a békét, mint a háborút. Megannyi pusztítás vesz ma bennünket körül. Háborúk és háborúk hírei érnek el minket is. Annak a következménye kíséri mindennapjainkat, és szenvedünk miatta. Istennek ez nem volt soha célja. Isten egy békés világot teremtett, de Sátán és a bűn mindent tönkretett. Minden ott kezdődött az édenben, és azóta egy küzdelem zajlik a háború...

“Ki tette ezt, ki vitte véghez? Ki hívja elő örök idők óta a nemzedékeket? Én, az Úr vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz maradok.” Ézsaiás próféta könyve 41:4 Azt mondják, hogy két féle ember létezik. Az egyik szereti az izgalmakat, az új dolgokat, élvezi a változást. A másik ezzel szemben mindig az állandóságot, a biztonságot keresi. Bármelyik csoportba is tartozik az ember, egy ismerős arc, egy jól ismert hely megnyugtatja a lelket. Mindig jól esik az embernek. A világ teremtése óta minden változik. Folyamatosan jönnek létre bolygók és pusztulnak el. Állandó mozgásban van minden. A mi röpke 60-70 évünkben lehet, hogy nem látjuk olyan nagynak a kozmikus változásokat (bár hatalmas dolgok történnek minden nap), de a saját életünkét igen. A környezetünkét észrevesszük. Nem is olyan rég elmentem a szülővárosomba. Azt hiszem két év telt el, hogy utoljára ott jártam. Ahogy a családommal sétálgattam, azt vettem észre, hogy lépten nyomon új üzletek sorakoznak. A régiek is fel lettek újítv...

És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon.  A jelenések könyve 22:3-4 Miről szól a Biblia? Ezt a kérdést gyakran teszem fel csoportos bibliatanulmányozások, bibliakörök alkalmával, mert tudom, hogy ezzel bármilyen parttalan polemizálást meg tudok akasztani. A kérdést hallva többféleképpen reagálnak a beszélgető partnereim: van, aki rögtön rávág egy választ, amit helyesnek talál, mások a Bibliájukba temetkezve keresik a választ, de van, aki kétségbeesetten kutakodik a saját gondolatai között. Aztán néhány másodperc múlva sorra záporozni kezdenek a válaszok. Mindjárt fel is sorolok néhányat közülük, de most állj meg egy pillanatra, és próbáld meg megfogalmazni te is, hogy miről szól a Biblia! A válaszok tehát, amiket erre a kérdésre adni szoktak, a következőképpen hangzanak: "Arról, hogy hogyan éljünk jó életet, bűntelen életet, tökéletes életet." Ka...