reggeli dicséret

Ha valami elromlik „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” Zsoltár 139,23-24 Az egyik délután volt egy kis időm a játékra. Bekapcsoltam a fiúk gépét, mert annak nagyobb a monitora. Minden szabályosan elindult, de amikor a játékot indítottam, a gép lefagyott. Újraindítottam, majd megint és megint, de semmi. Amikor valami elromlik, az nagyon bosszantó tud lenni! Játék helyett szervizelnem kellett. Persze nem tudtam megoldani a dolgot, szükségem lett egy szakértőre… Az ismerősöm elment a háziorvosához, mert problémái voltak a szemével, bizonyos időnként homályosan látott. Tovább küldték a szemészetre, de a szemész nem talált semmit. „Nincs magának gondja a cukrával?” – kérdezte a doki, majd tovább küldte a laborba. A terheléses vizsgálat magas értéket mutatott. Azóta mindig előjön valami gond és újabb vizsgálatok következnek. Amikor valami elromlik az emberi szervezetün

Az önteltség veszélye "Nagyra van az ember elméje a csőd előtt, de a dicsőséget alázat előzi meg” Példabeszédek 18:12. (Kath. Ford. 1976.) Többször hallottam már tuti tippeket a meggazdagodásra. Csak úgy röpködtek a szavak – ezrekről, milliókról, befektetésről – holtbiztos ötletek! Láttam már hajléktalanokat, akik egykor szórták a pénzt. Mutattak egy riportműsort a lottó ötös nyertesekről – jónéhány közülük hasonló sorsban élt, mint a nagy nyeremény előtt. Eszembe jut a gyerekkorombeli boltos néni szava, aki gyakran mondta: Nagy forgalom – kevés haszon, ami alatt azt értette – minél többen betérnek a boltomba – én kedves vagyok hozzájuk – szeretettel kiszolgálom őket – ők újra meg újra visszajönnek – mindig lesz egy kevés hasznom, és így lépésről lépésre előbbre jutok. És Te – kinek a társaságában érzed jobban magad? Egy nagyhangú, öntelt, büszke, mindentudó, mindenkit lehurrogó, tuti tippes „befektető” mellett – vagy egy kiegyensúlyozott, lépésről – lépésre előrehaladó, se

A nyugodt élet feltétele "Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot ." Péter első levele 3:10 Egyszer Szókratészhez nyugtalanul érkezett egyik tanítványa: - Mester, mondanom kell valamit! Szókratész nyugodtan kérdezte: - Amit mondani készülsz megszűrted három szűrőn? - Miféle szűrőkön? - Ezeken: az első: amit meg akarsz osztani velem, arról biztosan tudod, hogy igaz? A tanítvány kissé elbizonytalanodva válaszolt: - Hááát, nem biztos, hogy igaz. - A második szűrő: jó az, amit mondani szándékozol? - Valójában nem - szólt méginkább tétován. - A harmadik szűrő pedig ez: szükséges-e, amiről beszélni szeretnél? Igaz, jó és szükséges. Ha ezeket tartanánk szem előtt a hazugságok, a pletykák, a túlzások, a ködösítések, a púderezések első körben tűnnének el a kommunikációból. Ha az lenne mindig a cél a beszédben, hogy jó legyen, ami a szánkon kijön, akkor nem hallanának tőlünk többet csún

Az áldozatok jutalma „Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, Aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.” (Lukács evangéliuma 18. fejezet 29-30. vers) Számunkra nehéz elképzelni, milyen lehetett Jézus korában élni, amíg az áldozati rendszer a maga valóságában érezhető és látható volt, mikor állatok ezreit, sőt százezreit áldozták fel. Vannak, akik meg is kérdezik, miért kívánta Isten ezt a sok vért? A Római levélben Pál úgy válaszol: „a bűn zsoldja halál” (Róm.6:23), vagyis a bűn büntetést von maga után, amit Jézus kereszthalálával vállalt magára, akire az a sok feláldozott állat mutatott előre. Ám nem mindenki látta meg a Helyettest az áldozati rendszerben. Voltak, akik úgy gondolták azáltal, hogy megtartották a törvényt, hogy áldozatot hoztak, előjoguk van az örök életre, avagy hogy ez által szívességet tettek az Is

Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel….. „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?” Máté 6,31 Gyermekkoromban sokszor énekeltük ezt a kánont: „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot Ő visel….” Emlékszem, mindenkinek ragyogott a szeme, és felhőtlen örömmel, boldogan énekelt! Elszállt minden gond és bánat, szívünkben ott ragyogott a remény, hogy egy olyan Istenünk van, aki gondoskodik rólunk! Valóban, gyermekként soha nem gondoltam arra, hogy mit együnk, igyunk, vagy milyen ruhát vegyünk fel holnap. Nem álltunk mindig a legjobban anyagilag, mégis tudtam, hogy a szüleim úgy is előteremtik azt, amire szükségem van! Akkor még nem tudtam azt, hogy hogyan, de ma már tudom, hogy ez néha nem volt egyszerű! Miközben felnőtté váltam, rájöttem, hogy az embernek ezer oka lehetne arra, hogy aggódjon az élet miatt. A félelem árnyékában élünk és sokszor azt kérdezzük: holnap vajon lesz-e munkahely

Az Úr védelme “Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!” Zsoltárok könyve 121:8 (KAR) „Az teszi széppé a sivatagot (...), hogy valahol egy kutat rejt.” - mondta Antoine de Saint-Exupéry valahol a Kalahári mélyén élet és halál között. Egészen relatívnak tűnik, hogy mit vesz észre az ember életútján: jót vagy rosszat, akadályt vagy segítséget. Merthogy rög, göröngy és botlókő mindenkinek kerül az útjába. A 121. Zsoltár zarándokének. Olyan ember éneke, aki sok mindenen keresztülment már. Olyan dal, amit a templom felé, illetve a templom lépcsőjén felfelé haladva énekeltek ünnepnapokon. Felkészítette a lelket az Istennel való találkozásra, ahogyan egyre közelebb és közelebb jutott a zarándok a szentélyhez. A fenti vers pedig az utolsó lépcsőfoka ennek a felfelé emelkedésnek. Érdemes azonban elolvasni az előző lépcsőket is: “Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad m

Amikor Jézus kiáll melletted… „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” Máté evangéliuma 10:32-33 Tudod, Atyám, ő egy fantasztikus ember. Egy percre sem bántam azt a sok áldozatot, amit érte hoztam. Igen, már beszéltem Neked róla, mielőtt arra a 33 éves küldetésre indultam volna. Emlékszel, azt mondtam neked, hogy ha ő lenne az egyetlenegy, érte is vállalnám a halált. Ő egy nagyon értékes ember, örülök, hogy ismerhetem. Igen, nagyon sokat küzdött, rengeteg problémája volt, Te is tudod, mi mindenen ment keresztül. Eleinte félreismert mindkettőnket, és hallani sem akart rólunk. De megváltozott. Nem is olyan rég találkoztunk, és rájött, hogy hazugság volt, amit eddig Rólad és rólam gondolt. Együtt éltünk át egy nagy kalandot, és akkor végre esélyt adott nekem, hogy igazán megismerjen; és lásd, ő már a barátom. Hozzám tartozik, és én hozzá. Minden